Korlátozott szabadság //befejezett//

Harmincnyolc

- Átöltözöm és indulhatunk, de előtte elmegyünk reggelizni. - bólintottam beleegyezésül és kiszálltam öléből, hogy lecserélje a tegnapi ruháját, amiben mellettem aludt el utánam, még tegnap.

Amint beléptünk a pizzériába, rögtön jött elénk az egyik dolgozó.
- Jó napot, hölgyem és uram. - köszöntött minket.
- Jó napot. - köszöntünk vissza egyszerre.
- Van foglalásuk?
- Grayson Gates. - mondta el a nevét, figyelmen kívül hagyva a kérdést.
- Elnézését kérem, hogy nem ismertem fel. Kérem jöjjenek utánam. - elindult előttünk az ott dolgozó, és egészen hátra vezetett minket - Kérem foglaljanak helyet. Máris hozom az étlapot. - sietett is el. Segített levenni kabátom, és felakasztotta a fogasra, addig én leültem az egyik székre. Amint helyet foglalt ő is velem szemben kíváncsian vezettem rá tekintetem.
- Mi volt ez az előbb? - kérdeztem meg halkan, rekedt hangon.
- Mi vagyunk az egész államban a leghíresebb maffia. Mindenki ismer minket. Rettegnek tőlünk az emberek, arról nem is beszélve, hogy képesek bármit megtenni nekünk a biztonságuk érdekében.
- Őt is megfenyegettétek?
- Nem. Azt se tudom ki ő, de ő hallott rólunk mint mindenki. Tisztában van azzal, hogy ha ide jöttünk enni, akkor tőlünk elég nagy összegű pénzt kap. - ezt nem hiszem el.
- Szóval, ha nem megfelelmlítetek valakit akkor lefizetitek.
- Nem dehogy is. - tiltakozott rögtön - Én csak kifizetem amit fogyasztunk, és adok egy kis borravalót, ha jó a kiszolgálás és az étel, ital.
- Aha. - hagytam rá. Étterem, még szép hogy finomat lehet enni. Nem értem mit vár? A rettegéstől meg jó, hogy rendesek. Arról nem is beszélve, hogy ezzel ők is jól járnak. Úgy húzzák le őt, hogy neki az fel se tűnik, mert mellette sokkal több jön vissza fekete üzletekiből egy nap, mint az étteremnek.
- Meghoztam az étlapokat. - tette le elém, majd Grayson elé - Szóljanak, ha sikerült választani.
- Sorbillo pizzéria? - olvastam fel halkan az étlap tetejéről. Hát jobban néz ki étteremnek, mint pizzázónak.
- Igen. Miért?
- Az egyik legdrágább hely. A legolcsóbb pizza 14 dollár. - akadtam ki teljesen. Hangom mint az utóbbi időben halk, és rekedt volt, az elrablásom alatt elhangzott sok fájdalmas kiabálás miatt. Hiába könyörögtem nem jött segítség. Ugyanúgy, ha nem jobban bántottak. A többi ember, aki még az épületben tartózkodott, jót nevethetett rajtam, ha nyilvános műsornak szánták kínzásom. Láttam a szemükben a vágyat közben, amit csak a fájdalmas tiltakozásom váltott ki belőlük.
- Mi a baj? - hallottam meg Grayson hangját, és csak akkor vettem észre, hogy mindketten állunk. Szorosan ölelt magához, míg én csak keservesen zokogtam mellkasába bújva. - Miért sírsz? Elmenjünk inkább máshová? - kérdezte aggódalmasan. Lágy hangja megolvasztotta szívem ezer darabra tört részeit.
- Ne, maradjunk. - motyogtam mellkasába.
- Jól van, ahogy akarod. Gyere üljünk le. - húzott gyengéden a szék felé, majd ültetett bele ölébe. Szorosan öleltem magamhoz, derekánál fogva, és szívtam be mélyen nyugtató illatát. Úgy éreztem magam, mint egy védtelen kisgyerek, aki rosszat álmodott, annyi különbséggel hogy nekem a rémálmom valóra vált, és nem vagyok kisgyerek.
- Elnézését ha megzavartam magukat. - hallottam meg a pincér hangját, de nem néztem fél, csak szorosabban öleltem magamhoz biztonságom kulcsát - Ha akarják visszajöttek később.
- Egy Alba pizzát szeretnénk fekete szarvas gombával. Innivalónak pedig két barackos gyümölcslevet. Így jó lesz? - kérdezte meg tőlem. Válasz gyanánt csak bólintottam egyet. Úgyse vagyok éhes.
- Máris hozom.
- Mi történt? - kérdezte gyengéden és elkezdett ringatni.
- Emlékek. - motyogtam halkan. Azt hittem meg se fogja hallani.
- A kajáról, mint reggel? - válaszként csak megráztam a fejem - Akkor?
- Reggel a szeméről jutott eszembe az esküvő azon része, mikor . . . - befejezni nem tudtam, csak még jobban itattam az egereket, bár szerintem lassan, már egy folyót lehetne feltölteni az elhasznált könnyeimmel.
- Cssss. Idővel jobb lesz. - kezdett el újra ringatni, de én folytattam, mert úgy éreztem, hogy csak neki bírom elmondani, és nem akartam, ezt tovább halogatni, ha már elkezdtem.
- Most meg a hangomról, hogy miért ilyen. Hogy hiába kiabáltam nem segített senki. Hogy, hogy . . . - hiába akartam, nem tudtam tovább folytatni.
- Már biztonságban vagy. A hangod, meg újra olyan lesz, mint volt, sőt még szebb.
- Biztos? - emeltem fel rá tekintetem.
- Biztos. - adott hosszú csókot homlokomra.
- Köszönöm. - végszóra be is hozták a kajánkat. Csendben megettem egy fél szeletet, és megittam baracklevem.
- Egyél még. - szólt rám, mikor újra átöleltem derekát.
- Már nem kell.
- Muszáj enned.
- De nem vagyok éhes. - néztem fel rá.
- Le vagy gyengülve, és a sok sírás se segít. - a szememben tisztán kivehető volt, hogy aggódott értem.
- Tudom, de nem bírok többet enni.
- Akkor hagyhatod abba, ha ma még minimum négyszer eszel. - mondta ki ajánlatát.
- De . . .
- Nincs semmi de. - szakított félbe ellentmondást nem tűrő hangon, amiben ugyanúgy benne volt a lágyság és a szeretet is - Vagy most eszel meg még három szeletet és a megmaradt szelet felét, vagy ma még minimum négyszer eszel.
- Sose tudtam megenni fél pizzát.
- Tudom. - mosolygott el győzedelmesen.
- Igazságtalan vagy. - durciztam be, mégis továbbra magamhoz öleltem -  Legyen. - egyeztem bele sóhajtva és bújtam vissza mellkasához, ezzel is kimutatva, hogy a második lehetőséget válaszom, és nem eszek most többet. Jobban belegondolva jól döntöttem, mert nem mondta hogy mennyit kell ennem, csak hogy hányszor.
- Ha akarsz menni, akkor most kell indulnunk, mert a papírokat 9-ig el kell intézni. - bólintva felálltam és felvettem a kabátom. Kimentünk a hátsó részről a kasszához, ahol fizetett Grayson. - Az asztalon maradt öt és fél szelet pizza, azt el szeretném vinni.
- Máris összecsomagolom. - pár perc múlva vissza is jött kezében a megmaradt szeleteket tartalmazó dobozzal. Lássan elvettem tőle, és megvártam, míg szerelem fizet.