Korlátozott szabadság //befejezett//

Hatvanöt

- Ígérem. -  közelebb hajolt hozzám és a homlokomra nyomott egy nedves csókot, majd fentebb húzta rajtam a takarót. Mosolyogva csuktam be szemem. Féltettem Tracyt, de tudtam, hogy nem eshet baja apja mellett. Haragudtam Grayre, de tudtam, hogy csak félt és, ezért nem mondta el. Ezzel a két gondolattal aludtam le.

- A vizsgálatok eredménye alapján haza engedem, de kérem vigyázzon magára. A papírokat meg kérjék el a receptcióról. - jelentette ki az orvos másnap reggel az utolsó vizsgálatok után.
- Rendben, köszönöm doktor úr.
- Szörnyű ez a mai nap. Sok baleset történt, már most reggel. - panaszkodott magának miközben sietve távozott a kórteremből.
- Gyorsan elintézem a papírokat addigra öltözz fel. Ne hagyd el a helyiséget. Sietek vissza.
- Rendben. - adott egy gyors csókot és már ment is ki az ajtón, de még meghallottam utolsó mondatát - Alig várom hogy szabaduljunk innen.
- Te etted azt a rossz kaját vagy én? - morogta magamban míg felálltam az ágyról. Már a kabátba akartam bele bújni, mikor kinyílt az ajtó.
- Ez tényleg gyors volt. - mondtam Graysonnak hátra sem nézve.
- Nem gondoltam volna hogy vársz rám. - ne ez a hang . . .
- Hogy kerülsz ide? - vettem rögtön egy 180°-os fordulatot.
- Szóval nem rám számítottál. A bátyád vagyok, gondolhattad volna, hogy meglátogatom a drága terhes húgomat. - indult el felém ördögi mosollyal az arcán.
- Ne gyere a közelembe! - utasítottam határozottan, pedig belül már darabokban hevertem a földön. Kezemet hasamra tettem védelem gyanánt. Tekintetével követte minden mozdulatom, és felnevetett.
- Ne aggódj, addig nem bántom míg meg nem születik.
- Az még hosszú idő, szóval távozz. - remegett meg a hangom mikor a falnak ütköztem és már teljesen előttem állt.
- Tudom, de attól még velem jössz. - emelte fel a kezét, amiben egy tű volt, benne valamilyen folyadékkal.
- Mit akarsz azzal? Mi van benne? - kérdeztem rettegve.
- Egy kis altató, hogy könnyebb legyen kivinni. - fogta be a szám, megakadályozva nehogy felsikításak. Gondoltam arra, hogy ellököm magamtól, de mivel nem tudtam volna hogy reagál, így nem kockáztattam meg. Kinézem belőle, hogy hason üt, vagy rúg. Összeszorított szemekkel tűrtem míg a nyakamba nyomta az injekció tartalmat. Add, Istenem, hogy tényleg csak egy altató legyen, kérlek! A hatását hamar megéreztem. Megremegett a lábam és majdnem elestem, de még megéreztem magam körül karjait, hogy megtart.
Nem tudom mennyi ideig aludhattam. Egy pincében ébredtem, egy poros matracon. Az egyetlen fényforrás felé néztem, ami egy rácsozot ablak volt, ahol besütött a Nap.  Akkor nem lehettem sokáig kiütve. Ugye? Körülöttem elég sok kacat volt. Minden egyes tárgyat szemügyre vettem, mikor észrevette ez zöld színű vasfedelet a falon. Lassan felálltam és odasétáltam, vagyis négy lépést tettem meg. Óvatosan leemeltem, mert rohadt nehéz volt. A reménye, hogy egy alagút lesz mögötte amin ki tudok mászni, hamar megszűnt. Első része ugyanis igaz volt, mert alagút volt mögötte, csak hogy be volt falazva, így nem tudtam kimászni. Idegesen túrtam a hajamba. Az egyetlen fényforráshoz sétáltam. Oda tettem egy széket, ami eléggé recsegett, de szerencsére megtartotta a súlyom. Ahogy kinéztem csak fákat láttam.
- Gondolkozz Kaylee, gondolkozz. Erdőben vagy egy pincében. Hova tud vinni, ahol nem talál meg Gray? Első elrablásomnál egy raktár épületbe tartott. Most is az lehet. Oké. Gondolkozz tovább! Ez biztos, hogy Graysonnak is az eszébe jut, így olyan épületnek kell lennie, amit kizár. Mi lehet az? Gyerünk, tudod te azt. - újra kinéztem, de ezúttal a kezem is kidugtam. Végig tapintottam a földet a falat, majd visszahúzztam a kezem. - Fekete lett a körmöm alatt. - állapítottam meg döbbenten. Alaposabban körbenéztem, és döbbenten vettem észre, hogy fekete pár helyen a fal, és ócska bútorok, kacatok. - Ezt nem hiszem el. Ez korom! Szóval a felrobbant raktár épületben vagyok újra. Itt tényleg nem fognak keresni. - rogytam le a matracra. Hasam simogatva próbáltam megnyugodni, mert már Tracy is nem egyszer megrúgott. Halkan dúdolni kezdtem, mire kis idő múlva még mocorgást se éreztem. Elaludt.
- Ethan! - kiáltottam el magam amennyire csak tudtam. Hallottam a közeledő lépteket, így ajtóhoz sétáltam. Nem kellett sokat várnom, mert kinyílt, csak nem az elkiabált nevű személy állt velem szemben.
- Mi van? - kérdezte ridegen.
- Éhes és szomjas vagyok, ráadásul pisilnem kell. - panaszoltam el a gondjaim kihagyva, hogy elrabolt a rohadt bátyám.
- Nyújtsd előre a kezed. - felvont szemöldökkel cselekedtem utasítása szerint. Elővett a háta mögül egy bilincset, majd a csuklóimra tette.
- Most komolyan, így mégis hogy fogok pisilni?
- Fogd be és gyere. Ne próbálkoz semmivel! - hogy lehet ilyen hülye? Ha probálkozni akarnék, akkor megpróbáltam volna leütni valamivel, míg szabad volt a kezem. Percekig sétáltunk a sötét folyosón és én már alig bírtam visszatartani.
- Ha egy percen belül nem tudok pisilni, akkor elvárom, hogy adjatok tiszta nadrágot.
- Maradj már és haladja. - szólt rám, mégse ment volna gyorsabban.
- Én sietnék csak előttem ráérősen sétál egy kétajtós szekrény. - akadtam ki teljesen.
- Fogd már be! - fordult velem szembe mérgesen.
- Ha lehet ne beszélj csúnyán Tracy előtt. - tettem kezemre a hasam.
- Ide figyelj te rohadt kurva, úgy sétálok és beszélek ahogy akarok. Világos voltam? - hajolt közel hozzám mire egy lépést hátráltatam. Olyan ideges voltam, hogy meggondolatlanul beszéltem, mint mindig.
- Lehet hogy világos voltál, de már sötét vagy. - amint kimondtam már csak a lendülő kezét láttam.
- Meg ne merdd ütni! - kiáltott rá egy ismerős vékony hang. Teste megdermedt, keze megállt a levegőben. Idegesen fújtatva fordult meg és sietősen távozott. Én földbe gyökerezett lábakkal meredtem előre és hallgattam közeledő lépteit.
- Még két ajtó és ott a wc. - hallottam meg hangját mellőlem.
- Össze van bilincselve a kezem és már nem kell. - rántottam meg a vállam, de továbbra se néztem rá.
- Úgy érted, hogy . . .
- Én szóltam előre. - szégyen, vagy sem, igen bepisiltem, de mentségemre szóljon, hogy és siettem volna csak nem tudtam amúgyis, és terhesen nem könnyű visszatartani.
- Gyere, adok új ruhát. - fogtam meg a karom, de én kirántottam.
- Ne érj hozzám!
- Semmit se változtál. - indult el.
- Én legalább az igazi oldalam mutattam meg, mégha nehezen is. - teste megfeszült, de nem mondott semmit. Bementünk a szobájába ahol csak egy rozoga ágy és egy korhadt szekrény volt - Komolyan ezért a luxusért dobtad el amid volt? - kérdeztem enyhe éllel a hangomban.
- A szüleimért tettem.
- Őket se látom itt. Apánkat miattad ölte meg a báttyánk, és Isla ugyanúgy csak velem beszél, az orvosokon kívül.
- Te miattad halt meg apa. - fordult felém mérgesen.
- Tényleg, igazad van. Én árultam el mindenkit. Én tudtam előre a karácsonyi látogatásról, és nem akadálytam meg. Én sétáltam csak úgy ki az ajtón. Tényleg miattam történt, mert nem engedett el Grayson, és nem tudtam elé állni. Mert igen én megtettem, volna veled szemben, ki érzelemmentes nézte végig az egészet. - íriszeiben mintha döbbenetet vettem volna észre, de nem tudtam jobban tanulmányozni, mert elfordult.
- Mégse tetted meg.
- Mert nem tudtam. - lágyult el a hangom - Nem azt mondom, hogy neked kellett volna odaugorni, de ha csak 5 perccel is előtte szólsz, akkor már fel tudtak volna rá készülni.
- Szóltam, hogy ne nyissa ki.
- És nem is tette. Bízott benned, ahogy mi is, és te mindenkit becsaptál a semmiért. - idegesen dobta le a nadrágot az ágyra majd viharzott ki, engem egyedül hagyva. Add, Istenem, hogy beválljom a tervem. Sikerült hatnom a lelkiismeretére, úgy mint korábban az orvosnak. Ne most hagyj cserben, kérlek!