Korlátozott szabadság //befejezett//

Kettő

- Fantasztikus. Ügyes vagy Kaylee! Sikerült felriasztanod a szüleid sőt az egész utcát, így legalább mindenki tudja, hogy megérkeztél. Majdnem. De így tudják a szüleid, hogy betartottad a szavad.

Amióta találkoztam azzal a sötét hajú, izmosnak és magasnak vélhető férfival, azóta csak furcsa dolgok történtek körülöttem. 4 és fél, hosszú nap telt el 5 különböző változással. Minden napra egy, tökéletes felosztás. De mik is voltak ezek?
Rá következő első nap, az ének tanárom felmondott, azzal az indokkal, hogy nincs több ideje rám. Az volt a kifogása, hogy beteg a gyereke és mellette akar lenni és segíteni neki mindenben. Normális anyai gondoskodás lenne, ha lenne gyereke? Kiskoromban azért vállalt el, mert neki nem lehetett, és engem nevelt úgy mintha az lennék. Mindig is én voltam az egyedüli magán diákja, mert ő tökéletesen meg volt elégedve, azzal, hogy a közeli egyetemen magyart tanított.
A férje, felesége kérésére lett az edzőm, aki eltörte mindkét karját, szerzett jó pár sérülést, aminek köszönhetően nem tudott nekem önvédelmet oktatni. Visszatérve az ének tanáromra, ha annyira fel akart mondani, akkor mért nem azt mondta, hogy a férjének akar segíteni?
Második nap. Magán tanulókét néha nekem is be kell mennem a gimibe beszélni tanárokkal, vagy versenyekre felkészülő foglalkozásokra. Hiába nem veszek részt a tanórákon én vagyok az osztály legjobb tanulója. Különleges módon pont az nap, abban az egy órában, volt gázszivárgás mikor bent tartózkodtam. Nem is lett volna ezzel olyan nagy gond ha nem éppen a 4. emelere küldött volna fel az iskola portása, mert ott volt az osztályfőnökömnek órája. Mikor észrevették, az egész épületben tartózkodó ember állatok módjára lökdösődött és a nagy tömeg még a közlekedést is akadályozta. A második emeleten rosszul lettem és a kórházban ébredtem fel, ahol egy napot bent tartottak megfigyelésre, mert apum lefizette az orvost, aki már az nap ki akart volna engedni.
A kórteremben töltött idő alatt az ajtó előtt mindig ott állt a testőröm. Az említett személy értesített arról, hogy kapu szám zárját feltörte valaki, ami azért volt érdekes, mert csak az utolsó számot a többit tudta.
A bent töltött idő alatt jöttem csak rá hogy én nem vettem fel a földről a kártyát, és láthatta a férfi a jó számokat azon az estén, de viszont vissza kellett jönnie, hogy ő vegye fel a kapu elől.
Negyedik nap. A szomszéd utcában megtalálták megkéselve, azt a fiút, aki ott volt a buliban és táncolt velem. Ez nem tűnhet, olyan különlegesnek, mert csak egy tánc volt, de egyedül csak vele táncoltam senki mással. Allison legjobb fiú barátja, aki meleg, és mivel tudtam, hogy nem fog fogdosni tánc közben, így elfogadtam a felkérést. A kórházba nem mehettem be meglátogatni, mert apum megtiltotta, és az se számított neki hogy ő lett a második barátom.
És most jön a legjobb! A szüleimnek rejtélyes okokból kifolyólag el kellett utazniuk és addig még egy testőrt fogadtak fel mellém. Tudom ebben nincs semmi érdekes, csak elutatak egyszerre. És pont ez a gond! Eddig soha, ismétlem, soha a büdös életben nem utaztak el egyszerre! És mégis mi ez a testőr dolog? Eddig eltűrtem, hogy így is van egy, aki minden lépésemnél jelen volt, hogy nem mehettem normálisan suliba, hogy minden nap edzésekre kellett járnom és, hogy egyedül csak barátnőmhöz mehettem el gyalog sofőr és testőr nélkül.
Gondolom felmerült benned az a kérdés, hogy mégis minek nekem testőr ráadásul kettő is? Jó kérdés, mert fogalmam sincs. Kérdezgettem szüleim de ők nem mondanak semmit. Egyszer nagy viták során mondták el, hogy nincs semmi köze a pénzhez, hiába vagyunk mi a környék leggazdagabb lakosai.
- Kizárt dolog, hogy még egy valaki minden hova kísérjen ráadásul a házban is, ahol legalább eddig egyedül lehettem! Eddig mindig a ház előtt kellett várnom, hogy megérkezzen, ha el akartam menni valahová. - ja, elfelejtettem mondani, hogy a plusz testőr, és a szigorítás miatt hisztiztem a szüleimnek a krém színű tágas nappali közepén.
- De kicsim mégis mi bajod van vele? Erős, fiatal, kedves, jól nevelt, és vigyáz rád. Ráadásul majdnem veled egyidős, így még, olyan is lenne, mintha a barátod.
- Anya, most komolyan. Bébiszittert nem fogadtok fel mellém, hogy kitörölje a seggem wc után, vagy nehogy véletlenül lehúzzam magam? - akadtam ki teljesen. Komolyan mondom 17. életévem töltöttem egy hónappal ezelőtt nem 7.-et.
- Most azonnal menj fel a szobádba és vacsoraig ki se gyere onnan! - parancsolt rám apa mély reszelős hangján, miközben izmos karjával az emeletre vezető lépcső felé mutatott.
- Igazságtalanok vagytok! Elrontsátok az egész életem! - kiabáltam velük, majd a könnyeimmel küszköve felszalattam a szobámba és az ágyamra borultam sírva. Tudom most úgy nézhettem ki, mint egy hisztis picsa, de elegem volt, hogy a saját otthonomban úgy bántak velem mintha rab lettem volna. Mégis mi történhetett volna, velem, otthon?