Korlátozott szabadság //befejezett//

Negyvenhét

- Nem fogom, mégha csókkal próbálsz lekenyerezni, akkor sem. - puszilta meg orrom hegyét, mire én csak felnevettem és összekulcsoltam ujjainkkal.

- De szépek ezek a díszek. - mutattam fel őket.
- Már 4 szatyorral van, minek még több?
- Ne panaszkodj már. Különben is azok a fára kellenek. De mi van a házzal? - nem értem hova gondolt. Azt hiszi, hogy a ház nem lesz feldíszítve? Az nem maradhat ki!
- Azt most felejtsd el. Nem fogod feldíszíteni az egész házat. - tiltakozott rögtön, bár nekem kijelentésnek tűnt. Ismertem, hogy nem változtatna rajta, és én nem akarok vele veszekedni. Neki úgyis csak az számít hogy minél hamarabb haza érjünk. Eddig is folyton nyfaogott, nem értem, hogy egyáltalán minek jött, ha neki úgyse jó semmi.
- Akkor vegyünk ajándékokat. - indultam a kassza felé.
- Végre, már alig várom, hogy hazaérjünk.
- Magára gondoló, önfejű, hisztis gyerek. - motyogtam az orrom alatt. Inkább nem is gondolok rá.
- Mit akarsz venni ajándéknak? - kulcsolta össze ujjainkat.
- Hát. Mivel nem törvényes foglalkozású emberek vagytok, gondoltam rá, hogy valami ehhez kapcsolatos, közös ajándékot is akarok adni, de most, hogy itt vagy ezt nem tudom megszervezni, és még nővéremmel sem.
- Drágám, itt mi vagyunk a törvény, a közös ajándékot, meg akkor adjuk együtt.
- Együtt? - kérdeztem vissza.
- Igen, végülis . . . majdnem a feleségem lettél. - szuper ő sem tudja, mik is vagyunk egymásnak pontosan.
- Legyen.
- Akkor mi az ötlet?
- Valami fegyverre gondoltam, rajta szöveggel, de így a szöveget elvetem, mint ötlet.
- Nem kell, majd ki találunk valamit Laylának, az enyémre meg az lesz amit akarsz.
- Én nem csak nektek akarok ajándékot adni.
- Akkor kinek?
- Kiknek. Apámnak, és nagynénimnek.
- Rájuk nem gondoltam volna. Azt, hittem az elsőtől félsz.
- Az emlékektől felé, amik róla jutnak eszembe, de ez most mindegy. Egyszer mindent el kell kezdeni.
- Akkor szólok neki, hogy átmegyünk mi is.
- Ne! - tiltakoztam rögtön - Meglepetésnek akarom.
- Ahogy szeretnéd. És Isla?
- Vele vagyok a legjobban tanácstalan.
- Kiskoromban, sokat voltam vele, mert ő volt a gyámom Jackson mellett. Mindig is imádott új recepteket kipróbálni, és gyönyörűen táncolt.
- Gondolom, ő tanította meg Laylát.
- Csak elkezdte, után már nem tudta. Layla az ő általa írt receptekből tanult.
- Írt recepteket?
- Igen.
- És megvannak?
- Igen apád szobájában vannak a papírok egy dobozban.
- Akkor megvan mi lesz.
- Könyvet, akarsz a papírokból csinálni?
- Talált, süllyedt.
- Ez végülis jó ötlet, a semmiről elindulva.
- Akkor elintézed nekem? Holnap meg is rajzolnám hozzá a borítót, és írnék az elejére egy oldalt is.
- Persze. - csókolta meg homlokom.
- Köszönöm. - ez mellett tényleg hülye ötlet Grayson ajándéka, neki valami jobb kell. - És Layla, meg apa? Nekik mit adjak?
- Ha együtt beszéljük meg, akkor adjuk az egészet közösen, fölösleges lenne nkem is kitalálni valamit.
- Jól van. Szóval mi az ötlet?
- Layla imádja a divatot, és énekel, ezen kívül fiús személyiség. Hamarabb verekedik, minthogy vitatkoztunk valakivel, és utána sírjon.
- Ezt megcáfolom, mi sírtunk a tévé előtt, és nem egymásnak estünk.
- Te a húga vagy. - kijelentésére csak megforgattam a szemem.
- Mindegy. Az éneklést tudom, mivel a tanárom volt, pár napig, a divat meg megjelent az esküvői készültek alatt. - halkultam el a végére, mivel nem pont szép lett a vége. Rászorított kezemre biztatólag és rámmosolygott, amit viszonoztam is.
- Ötletem nincs, de Islánal is jót találtál ki, úgyhogy forgassd meg azokat a kerekeket, csinos, kis buksidban.
- Jó, adj egy kis időt. Stílus, ének, fiús személyiség. A lehető legjobb párosítás. - kezdtem el hangosan gondolkozni - Szokott edzeni?
- Ha lövöldözés annak számít, akkor igen.
- Szóval nem. Énekel közönség előtt?
- Ne próbálj meg koncertet szervezni! - figyelmeztetett.
- Nem állt szándékában. Lesz egy karácsonyi divatbemutató, amin modellek vonulnak végig? A lényeg, hogy énekelhetne a kifutó szélén.
- Nem énekel közönség előtt. - válaszolta meg kérdésem - A kifutón viszont részt venne, mindig is modell akart lenni régebben, és sokszor látom mostanában is, hogy ilyenekről olvas szórólapokban vagy újságokban.
- Én ezt eddig, hogy nem vettem észre? Ne válaszolj, költői kérdés volt! - akadályoztam meg mikor szóra nyitotta száját - Akkor ajándékként belekóstolhat álmai munkájába. Ezt is elintézed?
- Ki más tenné?
- Már csak apa van.
- Ő róla viszont semmit nem tudok, ami hasznos lenne. Egész életében csak a maffiával és családjával foglalkozott, mai napig. Szabad idejében is a fegyvereit szedi szét, majd rakja össze.
- Még jó, hogy pisztoly a közös ajándékotok. Nem vicceljük meg?
- Mi jutott már eszedbe?
- Szedd szét az egyik puskáját a lentiek közül, úgy hogy elveszel egy ki alkatrészt. A darabokat becsomagoljuk és odaadjuk neki.
- Az a vicc, az én életembe kerülne. Amik lent vannak mind egyedi darabok, senki nem nyúlhat hozzájuk, nem még szétszedni.
- Jó, akkor vegyünk neki kirakóst, ami valami halált okozó tárgyat ábrázol és tegyük bele, egy fegyveres dobozba, mintha az lenne benne.
- Ez tetszik. Elintézem, és jó sok darabos lesz. A végén még, kiderül, hogy ördög bújt el benned. - kijelentésén csak feknevettünk.
- De akkor is kell valami ajándék.
- Figyelj rám! - állított meg és fordított magával szembe - Amióta elraboltunk csak te miattad aggódik, mégha ezt nem is mutatja ki neked. Mikor megvert megakarta ölni magát, mert azt hitte, hogy soha nem fogsz neki megbocsátani és soha nem fogod elfogadni, ha megtudod az igazat. Csak azért nem tette meg, mert elhatározta, hogy megvéd, és holtan, ezt nem bírja megtenni. Nincs annál nagyobb ajándék, mint hogy elfogadod. Már pedig, ezt teszed, mégha tagadod is, különben nem akarnál neki ajándékot adni, vagy a közelébe menni a félelmeid ellenére is.
- Ezt komolyan mondod? - kérdeztem fátyolos tekintettel.
- A lehető legkomolyabban. - nyakába borulva sírtam el magam - Na, nem szomjasak azok az egerek, ne használd el a maradék könnyeid.
- Ezek öröm és bűntudat könnyek. Örülök, hogy így szeret, és bűntudatom van, hogy pont egy ilyen apát lökök el magamtól, és állatnak tartottam. - rejtem el fejem nyakában.