Korlátozott szabadság //befejezett//

Tizennégy

- Te mocskos szemétláda,ezt meg visszakapod, és azt nem fogod megköszönni. Az életemre esküszöm, hogy ezt nem úszod meg! - tettem ígéretet a fekete szőnyegnek suttogva szavaim.

- Kaylee! Kaylee, Kaylee! - remegett körülöttem minden, miközben a nevemet mondogatták.
- Mi van? - fordultam át a másik oldalamra.
- Ébredj fel. Készülnöd kell.
- Mi? Mégis hova? - ültem fel a szememet dörzsölve.
- Majd megtudod, 5 perc múlva visszajövök.
- Aha, jó. - amint hallottam becsukódni az ajtót, úgy dőltem vissza aludni. Olyan gyengének éreztem magam, és csak aludni akartam, de ez nem vált valóra. Először remegett körülöttem minden, ami igazából csak rázogatás volt, utána meg hirtelen vízesés alá dugtak.
- Mit csinálsz? - kapaszkodtam volna meg a fürdő hideg falába, de elmehetünk testem alól kicsúszott a lábam és seggen találtam magam. - A francba. - kaptam fejemhez.
- Jól vagy? - enyhén bólintottam és megpróbáltam felállni reménytelenül.
- Igen, azt látom. Várj segítek megállni.
- Fázom. - suttogtam magam elé alig hallhatóan.
- Lázad van. Leyla mindjárt ideér, addig itt kell maradnod. - segített fel és próbált megtartani, de hogy megkönnyítse a dolgát ő is bejött a hideg vízsugár alá. Egyszer csak halk suttogások ütötték meg a fülem.
- Mikor tér magához? - hangzott el az ideges kérdés, de a hang gazdáját nem tudtam beazonosítani, úgy ahogy azét sem, aki válaszolt.
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Te vagy az orvos nem én! - kiabált egyre mérgesebben.
- Idefigyelj Grayson, velem te ne kiabálj! Orvos vagyok nem jós. A láz legtöbbször valamilyen vírusos, vagy baktériumos . . .
- Engem nem érdekel, hogy mit tudsz a lázról Azt akarom tudni, hogy miért az! - kiabált ezek szerint Grayson. Ha viszont ő itt volt és orvost mondott, akkor a másik személy Layla lehet az.
- Nem tudom! - akkor hallottam életemben először, így beszélni - Elvégeztem minden vizsgálatot, amit ilyen ismeretlen eredetű láz megállapodásához szükséges vérvétel, mellkasi röntgen, hasi ultrahang, de még nincsenek meg az eredmények. Vagy csendben maradsz, vagy elmész oda ahova akarsz, de velem ne kiabálj azért, mert te . . .
- Hol vagyok? - szólaltam meg, olyan hangosan ahogy csak tudtam, de nem lehetett nagyon hallani.
- Na végre! - szólalt meg Grayson, és csak lépteket hallottam pár másodpercig.
- Maradj már! - kiabált rá Layla - Kaylee! - csapkodta meg gyengéden az arcomon - Nyisd ki a szemed és nézz rám! - utasított gyengéden. Szavainak eleget téve, teljesítettem parancsát, Da csak homályosan láttam körvonalait. - Ezaz, ügyes vagy. Mi történt? Emlékszel valamire?
- Nem, csak arra, hogy . . .
- Nem értem. Próbáld kicsit hangosabban.
- Csak arra . . . - sötétült el előttem minden.
- Héj! Ne aludj el! - kezdett el újra csapkodni, de már erősebben. - Próbáld kinyitni a szemed!
- Ethan . . . - mondtam ki az illető nevét hangosabban, de ezzel az a kis energiám is elment, ami volt. Sötét volt mikor újra magamhoz tértem. Bal kezemen enyhe szorítást éreztem. Lassan odafordítottam a fejem és Grayson sötétben csillogó kék szemével találkoztam össze.
- Hogy vagy?
- Voltam már jobban is.
- Hallom, már nincs bajod. Hatott az ellenszer.
- Szóval rájöttek.
- A vérképedben, mérget talált Layla. Utána már könnyen megszerezte az ellenszert. Ki tette? - szegezte nekem kérdését, de én csak eltordítottam a fejem. - Tudnom kell, mond el!
- Nem lehet.
- Újra meg fogja tenni.
- Nem számít.
- Mégis, hogy ne számítana a kurva életbe is! - kezdett el kiabálni - Hát nem érted, hogy meg akar ölni! Térj már észhez! - rázott meg.
- Te nem értesz semmit! - kiabáltam vissza erőtlenül.
- Akkor mond el, hogy megértsem. - fogta meg megint a kezem.
- De nem tehetem. - sírtam el magam.
- Jól van, nyugodj meg. - ölelte át felső testem - Vigyázni fogok rád, ahogy Layla és apud vagyis apum is. - javította ki nyelvbotlását.
- Engedjetek el, kérlek! Nem maradhatok itt! - kezdtem el könyörögni.
- Nem lehet. - puszilt bele hajamba, de én ellöktem magamtól.
- Hagyj békén! Tűnj el innen! - sírtam fel megjobban mellkasát csapkodva.
- Nyugodj már le! A hisztid nem old meg semmit, csak az, ha elmondod ki volt, aki ezt tette veled.
- De nem tehetem, fogd már fel.
- Miért nem?
- Megöli őket!
- Kiket? Ki? - de én csak szavak nélkül itattam az egereket, emlékeimben elmerülve.
- 4 nap. - szólaltam meg végül.
- Akkor lesz az este.
- Nem csak az.
- Akkor mi?
- Majd megtudod, de ez mind a te hibád lesz. - fordultam neki hátat, majd a párba fúrtam fejem, és álomba sírtam magam.