Korlátozott szabadság //befejezett//

Harminchét

- Aludj egy kicsit. - bele egyezésül visszahajtottam fejem mellkasára, majd lecsuktam pilláim, várva hogy magával ragadjon az álmok birodalmába.

Halk horkolásra ébredtem fel. Először, azt hittem, hogy csak álmodtam a kiszabadításom. Mikor ránéztem az engem ölelő férfire, csak akkor jöttem rá, hogy ez igen is valóság. Eszembe jutottak, az esti beszélgetések, köztük az is, hogy bevallottam érzéseim. Arcom rögtön felfedte a paradicsom színét. Mivel jó mélyen, nem parázztam, hogy észreveszi zavarom. Adtam egy puszit szájára, majd óvatosan kikelltem karjai közül, ügyelve nehogy felébresszem. Neztelen lépésekkel elhagytam a szobát, majd megcéloztam a konyhát.
- Remek, üres a hűtő, és a szekrény is. Ott enni nem kapok, itt meg nincs mit elfogyasztanom. Bezzeg innivaló van mindenhol. - mérgelődtem egy sort, majd az egyik rostos levet felbontotam, és bele ittam. - Kicsit fura íze van, pedig barackos és, azt szeretem. - unalmamban elkezdtem olvasni a széken ülve. Legalább addig se gondolok kajára. Amint az aljára értem rögtön a csaphoz szaladtak, hogy kiöblítcsem a szám. Közben pedig hálát adtam, hogy csak pár kortyot ittam. Az hiányzik, hogy még gyomor mosásra menjek. - Ilyen nincs. Már két hete le van járva. - öntöttem ki tartalmát és kivettem is a többi.
- Mégis mit csinálsz? Minek öntöd ki azokat? - idegesen fordultam az értetlen hang irányába, majd vágtam hozzá, az egyik üres dobozt.
- Attól, hogy te állat vagy és megiszod, azt ami lejárt, másnak nem kell, hogy gyomorrontást kapjon miattad! - kezdtem el kiabálni. Igazából én se értettem, hogy ezért miért kiabálok, ráadásul pont vele?
- Nem néztem a dátumot.
- Az ízén lehetett érezni, hogy valami nem jó vele.
- A piától nem vettem észre. - mentegetőzött tovább. Idegesen néztem fel arcára, ami nagy hiba volt. Rögtön a hajón elmondott mondatai jutottak eszembe, majd szüleim élettelen testét láttam magam előtt.
- Nee! - kiáltottam fel fájdalmasan, és csúsztam le a földre, a pult mentén. Csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy meghaltak, és ezt nem bírtam elfogadni. Sírtam, ahogy csak tudtam. Gyászoltam őket, és gyűlöltem mindenkit. Legjobban Ethant, a közös apánkat és magamat. Ha akkor, a balesetben, meghalok, akkor sokkal jobb lenne minden. Hibáztahatok bárkit, akkor is míg élek, nem lesz béke. Alig kaptam levegőt. Remek, újabb pánikroham. Akkor volt az első és egyben utolsó addig, mikor üldöztek, és lőttek ránk egy másik kocsiból. Én már tényleg sosem fogok meggyógyulni. Egyáltalán mért most jutott eszembe a szeméről? Tegnap is belenéztem. Akkor miért nem történt ez? Sikerült neki. Tönkre tett. Ethan, a bátyám, teljesen tönkretett.
- Mi a baj? Fáj valamid? Próbálj megnyugodni. - hallottam meg tompán állat hangját, mégis ki tudtam venni belőle az aggádást. Gyorsan felkapott, majd elindult velem valahová. A célról, csak akkor birtokoltam információt, mikor hideg vízcseppeket éreztem testemnek csalódni. Kis idő múlva, újra kaptam levegőt. Forró könnyeim, egybe olvadtak a zuhanyrózsából származó hideg vízzel.
- Mi történt? - hallottam meg egyszerre Grayson és Layla hangját.
- Nem tudom. A konyhában voltunk és beszélgettünk, közben meg egyszer csak ez lett. Felkiáltott, összeesett, és nem kapott levegőt.
- Mit mondtál neki, hogy pánikrohama lett? - tette fel kérdését ezúttal csak a szerelmem.
- Semmi olyat. Csak azt, hogy nem néztem az innivalókon a dátumot és, hogy a piától nem vettem észre, hogy nem jó az íze.
- A történtek. - néma csend következett be, így nővérem folytatta - Eddig nem tudta feldolgozni a történteket. Most, hogy újra szabad tud csak igazán gondolkozni ezen, és valószínűleg eszébe juthatott.
- Az innivalóról? - értetlenkedett az akivel nemrég még a konyhában voltam.
- Majd máskor megbeszéljük. - jelentette ki Grayson, majd óvatosan felemelt, és kivett a hideg zuhany alól - Layla, segíts átöltöztetni. Ha ebbe marad meg is fázhat.
- Ne csináljam inkább egyedül. - néma csend keletkezett, majd elindult velem a szobámba. Becsuktam szemeim, átöleltem nyakát menedék képpen. Óvatosan letette az ágyra, mire kinyitottam íriszeim és csak a takarót néztem. Hallottam mi történik körülöttem, éreztem mindent ami, aki hozzám ért. Mégse voltam ott teljesen.
- Muszáj lesz egy kicsit segítened. - fel se néztem rá, úgy ráztam meg a fejem - Így nem tudunk segíteni. - fátyolos tekintettel néztem fel rá.
- Nem akarom, hogy láss. - suttogtam rekedt hangon.
- De már láttalak. - értetlenkedett.
- Kérlek.
- Rendben. Layla azért maradhat? - simított rá arcomra, és én jobben tenyeréhez hajtottam fejem.
- Nem akarom. - lemondóan sóhajtott végül.
- Öt perc múlva visszajövünk, ha nem leszel kész, mi öltöztetünk át, és nem fogadok el ellenkezést. - szótlanul bólintottam egyet.
- Itt vannak a ruhák. - tette le mellém nővérem, majd kimentek. Lassan levettem nedves ruháim, és felhúztam helyükre a szárazakat. Leszedtem az ágyról a lepedőt, majd a fürdőbe sétáltam hajszárítóért, és kivittem a szobába. Bedugtam a konnektorba, majd bekapcsoltam és elkezdtem megszakítani a vizes foltot. A hangra bejöttek.
- Mit csinálsz? - kérdezték egyszerre, de én csak tovább szárítottam, könnyeimet hullatva. Ölelő karokat éreztem magam körül. Felemelt, az ölében tartva ült le a száraz részre. Karomat nyaka köré fontam. Fejemet nyakába rejtve némán sírtam tovább.
- Magunkra hagynál?
- A húgom szüksége van rám. - hallottam, hogy sóhajt egyet, majd távolodó léptei keltettek halk neszt a sírásom mellett.
- Próbálj megnyugodni. - kezdett el ringatni.
- Meghaltak. - öleltem magamhoz még szorosabban.
- Tudom, Kicsim. Tudom, de ezzel nem hozod vissza őket, csak még jobban legyengülsz.
- De úgy hiányzonak.
- Mit tegyek, hogy jobb legyen? - kérdésére rögtön tudtam a választ, mégse mertem kimondani, mert féltem a választol - Mond ki nyugodtan és én megteszem.
- Vigyél el hozzá.
- Kihez? - elemeltem fejem és kék gyémántjaiba néztem. Mintha bele lett volna írva a válasz kezdett el rögtön tiltakozni - Nem! Oda nem mehetsz!
- Kérlek. - kezdtem el könyörögni.
- Ki van zárva. - vissza hajtottam fejem előző helyére, és folytattam tovább a sírást - Legyen. - egyezett bele nagyot sóhajtva - Egy feltétellel. - újra ráemeltem könnyes tekintetem jelezve, hogy figyelek.
- Akármi történjen nem törsz össze mégjobban, és nem ellenkezel többet. - nem érdekelt, hogy ez kettő, rögtön beleegyeztem, sőt megígértem, amit nem nagyon szoktam.
- Jó, megígérem. - adtam puszit nyakára kifejezve köszönetem.  Cselekedetemre szaggatottam fújta ki a levegőt, amin belül mosolyogtam, de kívülről egy csepp kis jele sem volt észrevehető.
- Átöltözöm és indulhatunk, de előtte elmegyünk reggelizni. - bólintottam beleegyezésül és kiszálltam öléből, hogy lecserélje a tegnapi ruháját, amiben mellettem aludt el utánam, még tegnap.