Korlátozott szabadság //befejezett//

Ötven

- Szólj, ha hagyjam abba. - rántotta le rólam a felsőm, ami alatt nem volt semmi. Csak akkor vettem észre, hogy át voltam öltöztetve, de nem foglalkoztam vele, csak mohón hajoltam ajkaira, mialatt kezemmel letoltam boxerét és ő az én bugyim.

Másnap reggel fáradtan nyitottam ki szemem. Próbáltam felkelni, de a derekamat szorító kar megakadályozot. Felnéztem fogvatartóm arcára, aki mosolyogva lehet apró csókot ajkaimra.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt neked is. - csókoltam meg én is, majd a takarót magam köré tekertve indultam el a mosdóba. Elvégezve dolgom, kezet mostam, majd visszafeküdtem az ágyba. Fejem visszahajtottam előbbi helyére és lecsuktam íriszeim.
- Megbántad? - egyszavas kérdésére rögtön felkaptam a fejem. Rögtön elillant minden fáradtság testemből.
- Dehogy is. - tiltakoztam rögtön. Tényleg nem bántam meg. Nála tökéletesebb férfivel el sem tudtam volna képzelni, akit ráadásul még saját magamnál is jobban szeretek.
- Akkor mért takarod magad? Már többször is láttalak. Arról nem is beszélve, hogy szótlan vagy.
- Nem bántam meg. Azért takarom magam, mert nem szoktam meg, hogy meztelen sétálgassak. Azért vagyok szótlan, mert még mindig fáradt vagyok. Lehet, hogy te már megszoktad előttem, de én nekem ez volt az első, amit ráadásul még kétszer meg is ismételtük utána.
- Szóval nem bántad meg?
- Egy pillanatát sem. - nyomtam ajkaira már egy hosszú csókot, amiben nyelveink is heves táncot jártak. Percekkel később pihegve váltunk el egymástól.
- Előtted csak egy éjszakás kalandjaim voltak és azon alkalmakkor, csak egy menet volt. Utána mindig elmentem onnan.
- Elmentél? - kérdeztem rá.
- Sose volt az ágyamban egy kurva sem, még csak velük se aludtam.
- Köszönöm ezt a megtiszteltetést.
- Nem kell megköszönnöd, végülis a barátnőm vagy. - leírhatatlan érzéssel tölt el, hogy így hívott.
- A barátnőd vagyok. - csókoltam meg újra amit gyomrom korgása zavart meg.
- Csak nem éhes az asszony? - kérdezte nevetve.
- Inkább maradjunk a barátnőnél, és igen, éhes vagyok.
- Mit hozzak fel neked? - aztaa, nem hittem volna, hogy tud ilyen kedves is lenni.
- Lemegyek veled, csak előtte felöltözöm. - kibújva karjai közül indultam el a szekrény felé, hogy kivegyek valami ruhát itthonnra.
- Nem akarod ledobni végre, ezt a paplant. - karolta át derekam.
- De, miután felöltöztem a wc-ben.
- Nemár. Több alkalommal is láttalak. Ne szégyelld magad előlem.
- De a sebeim . . .
- Szerintem tegnap világosan elmondtam és ki is fejeztem, hogy nem zavar. Még így is sokkal szexibb vagy, mint bárki más. - csókolt bele nyakamba.
- Jól van. - előrébb léptem, majd elengedtem a paplant, ami a földre esett felfedve csúf testem.  Tekintetem padlóra szegezve néztem ki fejemből. Óvatosan maga felé fordított, majd felemelte a fejem és megpuszilta orrom. Apró cselekedete is elég volt, hogy boldog legyek és mosolyogva nézzek rá, miközben karom nyaka köré kulcsoltam.
- Gyönyörű vagy. Előlem sose kell szégyellned magad. Imádom minden porcikád a sebbeiddel együtt, ha kell ezt minden nap elmondom neked, csak hogy elhidd.
- Szeretlek. - csókoltam meg.
- Én is szeretlek. - vált el tőlem mosolyogva - Menjünk és együnk valamit. - gyorsan magamra kaptam fehérneműim, egy melegítő nadrágot, Gray pólóját, és rá egy cipzáros pulcsit, amit nem húztam össze mert úgy túl meleg lett volna. - Vedd le a pulóvert!
- Grayson a . . .
- Itthon vagy. Senki nem vet meg miattuk. Se én, se Layla. - összeszorított szemmel hajtottam végre utasítását - Az nem az enyém? - mutatott felsőmre.
- Mostmár nem. - nevettem fel kínosan.
- Jaj te nőszemély. Lehetőleg ne lopd majd el az összes ruhám.
- Nem ígérek semmit. - kezünket összekulcsolva indultunk el végre reggelizni. Lent a konyhában egy karikás szemű, kávét kortyolgató Layla fogadott minket. Érkezésünkre ránk kapta fejét és mérges pillantásokkal illet minket.
- Mi az? - kérdezte meg Gray mialatt a gázhoz ment, hogy csináljon valami reggelit.
- A mellettem lévő szobában túl hangos volt a műsor és nem tudtam aludni.
- Oh. - nyögtem ki vörös arccal, majd leültem a székre.
- Figyu. Én tényleg örülök nektek meg minden, de ez kicsit sok volt. Hazajövök, elvegzem a kért vizsgálatod, miközben alszol. Megvárom az eredményeket, majd mikor végre nyugovóra térnék 10 után ti elkezdik a műsort, ráadásul még többször is.
- Mi lett az eredmény? - kérdeztem rögtön amint befejezte panaszkodását. Kérdésemre Gray is érdeklődve fordult felénk.
- Nincs semmi baj. Egészséges vagy.
- Akkor miért nem volt meg?
- Amióta New Yorkban vagy többször vesztettél el és kaptál vért. Ezt fel kellett dolgozni a szervezetednek.
- És az esküvő hónapja?
- Valószínűleg több idő kellett a szervezetednek, és a stressz is befolyásolhatta. Nem kell aggódnod, nincs semmi baj. Elképzelhető, hogy még januárban sem lesz.
- Köszönöm. - ugrottam fel és öleltem meg az asztalon keresztül.
- Vissza terve az ágytornátokra, legközelebb tényleg szóljatok mert borzalmas volt végig hallgatni mindet. - arcom rögtön vörös lett újból, majd az asztalnak szenteltem figyelmem.
- Layla, ha annyira zavart volna elmentél volna. - jegyezte meg Gray, miközben letette elém, mellém, majd Layla elé a rántottát.
- Köszönöm. - mosolyogtam fel rá.
- Reménykedtem benne hogy a következő után abba hagyjátok.
- Három menet volt, de ha annyira panaszkodsz legközelebb több lesz. - kijelentésére nevetve köptem ki a kaját a számból.
- Bocsánat. - nevettem továbbra is, mire már ők is csatlakoztak hozzám.
- Jó befejezem. Örülök nektek. Az a folt a nyakadon pedig igen csak erősre sikeredett a többi egy, kettő, három . . . - kezdte el hangosan számolni.
- Layla, elég! - kiabáltam rá, majd eltakartam hajammal a nyakam.
- Jól van nem szivatlak tovább. - emelte fel kezét védekezően - Azért lehet egy utolsó kérdésem?
- Megvolt, jó étvágyat.
- Grayson, nem tőled kérdeztem. - fordult felém, mire én teli szájjal bólintottam. Ennél rosszabb már úgy sem lehet.
- Védekeztetek? - kérdésére kiköptem a számban lévő ételt, már másodjára, de ezúttal rá. Tévedtem, lehet rosszabb.
- Fúj, ez undorító. - ugrott fel sikítva, és dobálta le magáról az ételt.
- Én utaltam rá, hogy ne kérdezzen. - rázta meg fejét sóhajtva barátom. Igen a barátom, és csak az enyém! - És igen védekeztünk. Minden alkalommal ujjat használtunk, ha esetleg kíváncsi vagy, a kukában még benne van és megszámlálhatod, hogy pont három darab.
- Azt hiszem elment az étvágyam. - távozott Layla a helyiségből.
- Mondtam tegnap este, vagyis ma hajnalban, hogy dobd ki őket. - szóltam rá.
- Kidobtam. Mondtam, hogy a kukában vannak.
- Olyan helyre gondoltam ahol nem látom. - forgattam meg a szemem.
- Ahjj, ti nők. Mért vagytok ilyen bonyorult lények? - nézett a plafon irányába, mialatt nagyot sóhajtott. Szerintem kimondhatom minden nő helyett, hogy nem mi vagyunk bolyorultak, hanem a pasik értetlenek.