Korlátozott szabadság //befejezett//

Ötvenkettő

- Szeretlek és Szerelmem. - olvasta fel, miközben engem ölelt egyik karjával, bár ő már tudta mi a két szó, hiszen ő intézte el. - Én is nagyon szeretlek, kicsim. - nyomott csókot homlokomra, ami mégjobban megdobogtatta szívem a becenév után. Csak fontos pillanatokban használja, így többet jelentett, mint egy átlagos becenév.

- Tessék. Az ötleteid megörökítésére. - nyújtotta felém Layla ajándékom. Értetlenül néztem rá, mégis izgatottan bonttottam ki. Egy puha érintésű bordó mappa volt, amibe sok fehér üres lapot fűztek bele. Mellett volt egy tol, amit ruha minták díszítettek.
- Milyen ötletek? - kérdésemre csak felállt és végig mutatott magán. Abban a pillanatban felismertem, hogy azt a ruhát viseli, amit az egyik vásárláskor írtam le. Fél vallás, felül csipkés és szűk, míg alsó részét rózsa szirmokhoz hasonló rétegek alkották. A vörös ruha derekán egy fekete bor öv volt, rózsa mintájú csattal.
- Mikor vásárolni voltunk, többször is elmondtad, hogy nézne ki jobban az a ruha. A vásárlók között volt egy divattervező, aki meghallotta ötleteid. Mivel mindenki ismer minket felkeresett engem, mert te elérhetetlen vagy. - hát igen akinek nincs telója, mert valamikor eltűnt, azt tényleg nem lehet elérni, más elektronikai kütyüt meg nem használok - Egy szerződést ajánlott fel neked. - nyújtotta felém a másik kisebb mappát - Minden benne van amit tudnod kell. Az ünnepek után felkeres Grayson telefonján keresztül.
- Úgy érted dolgozzak egy híres divattervezőnek?
- Igazából vele. A társtulajdonosa felmondott mert, nem jöttek ki jól és veled akarna dolgozni. Több tehetséget lát benned, mint a többi alkalmazottjában összesen. Be se kellene menned hozzá, csak ha te akarsz.
- Nem is tudom.
- Van időd gondolkozni, de ez olyan lehetőség ami nem mindenkinek adatik meg.
- Átgondolom. Köszönöm. - öleltem szorosan magamhoz.
- Először is büszke vagyok rád. Ez nagyon jó hír és szerintem fogadd el. Másodszor pedig az ajándékommal kapcsolatban nem fő el tiltakozást. - adott oda egy kis dobozt, amit kinyitottam és egy kulcsot láttam meg benne.
- Sosem fogadok szót, és ez tényleg sok. - tiltakoztam.
- Azt se tudod miért adtam.
- Egy kulcs van benne, ami vagy házhoz, vagy kocsihoz tartozik, de mivel nem tudok vezetni az előbbire gondolok.
- Igazából mindkettő, de az tényleg a ház kulcsa, aminek berendezésében segített Layla és Grayson. A kocsi a garázsban van, amit addig nem használhatsz, míg nincs jogsid. A témát itt lezártnak tekintem.
- Rendben, köszönöm. - öleltem meg apát - Csak az ünnep miatt nem vitatkozom. - súgtam fülébe mire felnevetett.
- Ezt pedig tőlem kapod. - adta át utolsó ajándékoz Gray. Amint megláttam a doboz tartalmát hozzá is vágtam.
- Nem várok nagy ajándékot, de ennél még a semmi is több. Nem hiszem el, hogy te komolyan egy kibaszott rózsaszín tiarát vettél. - akadtam ki teljesen és akkor nem érdekelt, hogy ünnep van. Mindenki csak nevetett, aminek az én sikításom vetett végett, mert nekem csapódott valami szőrös lény. - Áááá szedjétek le rólam. - de senki nem foglalkozott velem, így muszáj volt valahogy lelöknöm magamról. Amint felültem meglepődve tapasztaltam, hogy egy kutya az, aki rögtön a lábamra feküdt.
- Kaylee bemutatom neked Tiarát, a fajtiszta leonbergi kutyakölyköt.
- Az enyém?
- Igen. A menhelyről hoztam el, ahol több gondozót is megharapott, más kutyákkal meg nem lehetett összezárni.
- Szerintem aranyos. - pusziktam meg a fejét, mire elkezdte végignyalni az arcom.
- Ez érdekes. Biztos téged bír.
- És hogy hívják, mennyi idős?
- Mondtam, hogy Tiara és amúgy 6 hónapos.
- Hülye név.
- Héj. Erre legalább hallgat ha kedve van.
- Hát akkor Tiara, üdv a családban. - öleltem magamhoz szorosan.
- Szívesen. - próbálta elvenni tőlem, de őt megmorgatta. Erre mi csak felnevettünk rajta kívül, mert ő már megint durcizott - Hülye állat.
- Na ne morogj már, olyan aranyos.
- Ja persze, még aranyos. Jó hogy szét nem szedett míg elhoztam.
- Te féltékeny vagy. - nevettem ki.
- Nem igaz.
- De, csak nem értem miért. Ő csak egy aranyos kiskutya.
- Ez igaz. Én vagyok a szexi barátod. - kijelentésére csak megforgattam szemem és magamhoz húztam egy csókra.
- Köszönöm.
- Szívesen, kicsim. - becenevem jobban megdobogtatta szívem tudva, hogy fontos alkalmakkor használja.
- Szeretlek. - csókoltam meg újra - Ez a tiéd, bár nem olyan jó.
- Én is szeretlek, és bármi legyen, míg tőled van, csak jó lehet.
- Ezt majd akkor mond ha kibontottad. - szólalt meg nevetve Layla.
- Nem értem mi bajod van vele. - emelte ki a fénykép albumot, amiben volt már pár közös képünk - Nincs jobb ennél, mert mindegyik egy megörökített emlék. - végülis nem kor szerint adtunk, de mit sem számított.
- És a tusfürdő, dezodor, borotvahab? - kérdezte Layla.
- Azt még másnap megkaptam, mert venni akartam újakat. Ezt pedig az egyik emberemmel beszélte meg, aki nem mondta el nekem. Nagyon jó lett ennek is a borítója. - a kedvenc képem volt rárajzolva ami a tusfürdő, dezodor, borotvahab incidens után készült - Köszönöm.
- Ennek is? - kérdezett rá apa.
- Hát . . . öhm . . . én kétszer találkoztam Islával. Neki is adtam ajándékot, az a másik borító. - ez után elmeséltem, hogy mi történt a két találkozó alatt. A hangulatot kicsit lejjebb vitte, de így is vidámak voltunk. Isla a receptjeiből készült szakácskönyvet kapta meg, amire ő lett rajzolva egy tálca süteménnyel. A receptek között volt ez a fotó, ami bele lett ragasztva az elejére. Grayson nővéremtől aranyozott karórát, apától meg egy új gépet kapott. Layla tőlem és barátomtól egy alkalmi modell fellépést kapott, apától meg egy új kocsit, mert állítása szerint ha egyszer már volt szervízben, akkor az már nem jó. Hát igen, látni hogy gazdagok és, ezt ki is mutassák. Apa Laylától pisztolytartót kapott amit rá lehet rögzíteni az övre vagy a nadrágra és egy dobókést. Tőlünk pedig.
- Mégis melyik piacon vagy adomány gyűjtő vonalon sikerült 2000 darabos kirakóst szereznetek. - erre persze mi csak szakadtunk a röhögéstől.
- Csináltattam és nem volt könnyű. - mondta nevetve Gray.
- Gondolhattam, volna hogy a te ötleted. Igazán kijárna neked egy golyó.
- Igazából az én ötletem volt. - védtem meg nevetve.
- És legalább megtudhatom, hogy miért?
- Hát akartam valami olyat amin jót lehet nevetni, és téged akartalak megtréfálni, mert Layla és Gray annyit támogattak, hogy igazságtalan lett volna őket átverni, rólad meg csak az emlékek jutottak eszembe. - magyarázatomra megfagyott a levegő, pedig én csak az igazat mondtam ki, amit meg is bántam - Csak viccnek szántam, de most, hogy belegondolok nem volt jó ötlet főleg nem veled, mert erről nem te tehettél, sajnálnom. Ha tudtam volna, hogy Gray megviccel Tiarával akkor vele csináltam volna meg.
- Semmi baj, végülis nevettünk rajta. - ölelt magához, amit én is viszonoztam.
- Akartam adni valami normálisat is, de nem volt semmi ötletem, ötletünk és mikor tovább akartam gondolkozni, Grayson azt mondta, hogy ne tegyem,mert a legnagyobb ajándékot már megkaptad, hiszen elfogadták, és ez többet ér mindennél.
- Kivételesen igaza van. Örülök, hogy elfogadsz. A kirakó meg jól fog mutatni a gyűjteményem között. - mosolyogva nyomtam puszit arcára, ami apából könnyeket csalt elő - Köszönöm, kislányom.