Korlátozott szabadság //befejezett//

Negyvenkilenc

- Ezt majd megbeszéljük. - fordult vissza az út felé, így én is felvettem előz testtartásom, és lecsuktam szemeim. Igaza bebizonyosodott, mert hamar elaludtam. Tényleg ki vagyok merülve, de nem tudok ellene mit tenni.

Fáradtan ültem fel az ágyban. Meglepően vettem észre, hogy már sötét van kint. Lassan felálltam és az erkély felé vettem az irányt. Az ajtót kinyitottam és  kiléptem rajta. Az égbolt csillagait felhők fedték el, melyekből hó szállingózott. Nem törődve a hideggel, és a felfázás lehetőségével leültem az erkélyre. Tél révén nem volt kint szék. Fejem a falnak döntve néztem az égboltra. Tenyerem kinyújtottam és vártam, hogy beleessen egy hópihe. Mikor az említett testrész közepére esett mosolzogva zártam össze tenyerem. Felnéztem az égre. Meglepődésemre a felhők között egy  kis hely keletkezett szabad rálátást nyújtva a csillagokra.
- Gyönyörű. - mondtam ki hangosan úgyis egyedül voltam. Percekig néztem azokat a csillagokat, mikor egy hullócsillag szállt el a felhők között.
- Még léteznek szép dolgok az életben. - mondtam ki bizonytalanul, mert én már nem hittem benne, de ezt nem tudom rossznak tekinteni. Még Graysonnal való kapcsolatunkban is van rossz.
- Most kívánom kellene, én még sem tudok. Annyi mindent szeretnék. Bosszút állni szüleimért. Segíteni Islának, hogy meggyógyuljon. Akadály nélkül szerethesem apát. Boldog életet élni, elfelejtve a rosszat. Szereteim biztonságban lenni. Elköszönni a szüleimtől, mikor ez lehetetlen. Újra erősnek lenni. Ethan béke hagyjon minket. Találkozni Allisonnal, hogy újra beszéljünk legjobb barátként. Bocsánatot kérni azoktól akik miattam szenvednek, vagy szenvedtek. - soroltam az újra felhős égbolt alatt, kezem irányába nézve.
- Már lekéstem a kívánságot, pedig már tudom mit szeretnék. - nyitottam ki kézfejem, minek közepén már csak egy kis víz volt az elolvadt hópihe helyett.
- Graysont. Az ő általa nyújtott szeretetet, biztonságot, segítséget, viccet, ölelést, csókot, vagy csak egy apró mozdulatot, szót. Őt magát, hogy mellettem legyen örökre. Ő kell nekem! - felálltam és elindultam vissza a meleg szobába, mert eléggé átfagytam. Döbbenten vettem észre az ajtó szélének támaszkodva Graysont, akinek tökéletesen láttam minden rezdülését a fehér hó fényének köszönhetően.
- Mióta vagy itt?
- Gyönyörű. - közeledett felém mosolyogva.
- Mindent hallottál. - hajtottam le a fejem. Kicsit, nagyon kínosnak éreztem az egészet.
- Szerencsére. - emelte fel fejem államnál fogva, és nézett bele zöld íriszeimbe, ő kékjeivel - Nekem is te kellesz.
- Nálam . . . - ujját szám elé tette megakadályozta, hogy beszéljek.
- Nálad nem találok jobbat. Ha azért gondolsz erre, mert a tested tele van sérülésekkel, egyesével csókolom végig őket, hogy elhidd nem érdekel. Ha azért mondod ezt, mert összetörtél, akkor én teszek róla, hogy újra egész legyél. Nem érdekel miért hiszed ezt. Én úgy szeretlek, ahogy vagy. Melletted leszek bármi is történjen, mert te kellesz, úgy ahogy vagy. Nem más, hanem te. Szeretlek a sebeiddel és a törött szíved darabjaival együtt.
- Komolyan mondod? - fontam karjaim nyaka köré.
- Amennyire csak lehet. - húzott magához csípőmnél fogva, és hajolt rá ajkaimra. Íriszeim lecsukva viszonoztam csókját. Először csak lassan kóstolgatuk egymást megfeledkezve a külvilágról. Nyelvével végignyalta alsó ajkam bejutást kérve, amit meg is adtam neki, életemben először. Belemosolyogot cselekedetünkbe, és nyelve rögtön elkezdte feltérképezni a számára új terepet. Gerincem vonalán jóleső borzongás futott végig, amihez először csatlakoztak a gyomromban verdeső pillangók. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz, mire belemorgott csókunkba. Kezei seggemre vándoroltak, amit heves csatának ellenére gyengéden markolat meg, ezzel belőlem egy nyögtést kiváltva. Zihálva váltam el tőle, mert elfogyott a levegőm.
- Akarlak. - hagyta el felduzzadt ajkaimat jól meggondolt szavam, ő vele egyidőben, mikor kérdést tett fel.
- Leszel a barátnőm? - döbbenten néztünk egymásra, amit én szakítottam meg, mert lehajtottam a fejem szégyenemben. Pár perccel előtti cselekedetét megismételve felemelte a fejem. - Én is, már régóta, csak tiszta vizet akartam önteni a pohárba, hogy tudjuk mi is van köztünk. Legyél a barátnőm, és kezdjünk előről mindent, de ezúttal sokkal jobban.
- Rendben. Leszek a barátnőd. - erőltettem ki magamból, bár legszívesebben elmenekültem volna.
- Komolyan gondoltad?
- Igen, leszek a barátnőd. - mosolyogtam el félszegen.
- Szeretlek. - kezdte el simogatni az arcom.
- Én is szeretlek.
- Biztos vagy abban, hogy akarod? - szám szélét beharapva bólintottam - Meggondolhatod magad, ha nem vagy benne biztos. - húzott seggemnél fogva igen csak meredező férfiasságához. Cselekedetére nyögés tört fel belőlem. - Ez egy igen volt? - ismételte meg előbbi cselekedetét mire megakadályozva egy  ujjabb hang feltörését összeszorított ajkakkal bólogattam szemébe nézve - Gyönyörű a szemed. Teljesen bebarnult a vágy miatt, és úgy csillog, mint még soha. - mondata után rögtön számra hajolt és kezdtünk el egy újabb csókcsatát. Olyan szenvedéllyel faltuk egymást, mint még soha. Új volt nekem ez az egész mégis örömmel töltött el.
- Ugorj. - vált el addig míg kimondta, és már folytatta is a csókot. Kérésének eleget téve fontam lábaim csípője köré, miközben ő hátsó felem erősen markolta. Éreztem, hogy fáj a sérülés amit oda kaptam, de ahogy újra nekem lökte férfiasságát el is felejtettem rögtön. Lassan terét át nyakamra. Csókolta, harapta és szívta úgy ahogy csak tudta, közben pedig indult az ágy felé. Azt a pár métert hangos sóhajaim hangja töltötte be megzavarva a körülöttünk lévő csendet. Odaérve óvatosan letett az ágyra, de nyakam kínzást nem hagyta abba egy pillanatra sem. Visszatért ajkaimra, amit durván kezdett el csókolni, nekem mégis tetszett. Csípőm megemelve értettem dombocskám kemény szerszámához, mi hangost morgott ki belőle. Alsó ajkam meghúzva vált el tőlem és nézett csillogó íriszeimbe.
- Olyan a szemed mint az égbolt. Sötét és csillog, mint a csillagok.
- Te váltottad ki belőlem. - mosolyogva hajoltam szájára, de elhúzódott tőlem, minek köszönhető rögtön éltünt arcomról vidámságom - Utolsó esélyed, hogy meggondod magad. - simította kezét végig arcomon rátérve a nyakamon kiszívott részre. Lágy érintésre felnyögtem, mit sem foglalkozva, az ujja alatt lévő szúró érzéssel.
- Nem gondoltam meg magam. Akarlak még mindig. - beletúrtam hajába, majd végighúztam kezem meztelen felsőtestén. Vágytól égő íriszeimmel követtem mozdulatom, és figyeltem meg minden ki apró részét, észrevéve az érintésem miatt keletkezett libabőrt - Jobban mint eddig. - néztem újra szemeibe.
- Szólj, ha hagyjam abba. - rántotta le rólam a felsőm, ami alatt nem volt semmi. Csak akkor vettem észre, hogy át voltam öltöztetve, de nem foglalkoztam vele, csak mohón hajoltam ajkaira, mialatt kezemmel letoltam boxerét és ő az én bugyim.