A bátyám barátja

1. Fejezet

Véget ért a nyári szünet. Ma van a suli első napja. Bánom, hogy vége a nyárnak, de egyben örülök is neki. Végre ismét találkozhatok Rosával, a legjobb barátnőmmel. A nyár úgy telt el, hogy alig találkoztunk, mert ő Mexikóban volt a rokonainál.

Pasadénában lakom a családommal. Apa, Diego és én. Édesanyám meghalt mikor hét éves voltam, Diego pedig tizenkettő. A ház amiben élek, egy szintes családi ház.

A ház viszonylag nagy, de nem hatalmas. A bejárattal szemben van a nappali. Onnan jobbról nyílik az amerikai konyhás, étkezős konyha. A nappaliból nyílik egy folyosó, ami a szobákhoz és a fürdőszobához vezet. Legelöl van a szüleim szobája, majd a bátyámé és leghátul az enyém. A bátyám és az én szobám között található a fürdőszoba, mosókonyha és kettő vendégszoba. 

A fürdőszoba tükör előtt állok és mosom a fogam. A led fényben sápadtnak tűnök, pedig napbarnított bőröm van. Bár a nevem megtévesztő lehet, nem úgy nézek ki, mint a spanyol felmenőkkel rendelkezők nagy része. A szemem kék, a hajam szőkés barna. Mindkettőt édesanyámtól örököltem. Az ajkaim húsosak, az orrom szépen ívelt, arcom szép, ovális.

Miután végeztem a reggeli teendőimmel kimegyek a fürdőből egyenesen a szobámba. A hátam mögül nevetést hallok, így hátrafordulok. Diego az Liammal, a legjobb barátjával. A vállam felett nézek hátra, ahol a tekintetem találkozik Liamével. Féloldalasan rámosolygok, intek neki, majd bemegyek a szobámba. Jobban mondva beszaladok a szobámba, ugyan is akárhányszor meglátom Őt mindig zavarba jövök. Nem is tudok sokáig egy helységben meglenni vele. Nagyon helyes srác és azok a smaragdzöld szemek... no és persze a tetoválásai... és persze nem utolsó sorban az a test... csak szálkás izom, semmi más.
Diego és ő már óvodás koruk óta ismerik egymást és elválaszthatatlanok.

A szobába érve megcsörrent a telefonom. Matt hívott, a barátom. Három hónapja alkotunk egy párt és a nyarat is együtt töltöttük. Élvezem a vele töltött időt. Rendes srác és visszafogott. Csak a csókig jutottunk el, de nem is akar se én se ő többet. Igazából olyan, mintha a legjobb barátom, a haverom és egyben a szerelmem lenne egyszerre.

- Halló! - szólok bele.
- Helló édes! - szól bele Matt. - Kész vagy?
- Óh, már itt vagy? Mi... mindjárt kész vagyok. - s azt se tudtam hirtelen mit csináljak. Valaki kopogott az ajtómon. - Várj, valaki kopog. Gyere! - kiabálok ki. Az ajtóm nyílik és Matt áll ott. - Óh! - szaladt ki belőlem a meglepetés.
- Szia! - mondta mosolyogva, majd elvette a telefont a fülétől és bontotta a vonalat.
- Szia! - viszonoztam a mosolyát és megöleltem, majd szájon csókoltam.

Ajkaink egymásra tapadtak és szinte már akaratosan nyitotta szét a nyelvével az ajkaimat. A csók végeztével folytattam a pakolást és elindultunk a suliba. A nappaliba összefutottunk Diegoval és Liammel, akik épp valamin nagyon nevettek. Diego nekem háttal ült, így a tekintetem ismét találkozott Liamével, aki jobb kezét átvetve a kanapé támláján és jobb lábát felhúzva, behajlítva hangosan nevetett. Mikor meglátott kicsit alább hagyott a nevetése, de mikor meglátta Mattet a hátam mögött abba is hagyta. Odaérve hozzájuk Diego mögé lopóztam és befogtam a szemeit. Diego megfogta mind a két csuklóm, lerántott magához, megfogta az arcom és erősen odanyomta a száját a pofimhoz.

- Ah... Diego, ez fáj. - fogtam meg a helyét az arcomon. - Ez be fog pirosodni. - simogattam a helyét.
- Nyugi, hamar elmúlik. - kacsintott nevetve. - Helló Matt. - fogott vele kezet.
- Apa? - kérdeztem körbepillantva.
- Elment már. Valaki hívta a rendelőjéből. - ugyan is apa magánorvos, Los Angelesben, ahol egy szépségklinikát üzemeltet.
- Akkor biztos későn jön. - mondom lebiggyesztett szájjal, majd féloldalt pillantok és látom, hogy Liam, amióta bejöttem a nappaliba le sem vette rólam a szemeit.
- Elli, mennünk kell. - mondja Matt, majd megfogja a felkarom.
- Rendben. Szia bátyus! Később találkozunk. - mondom majd lehajolok és megölelem.

Kifele menet rápillantok Liamre és rámosolygok, majd köszönök neki is aminnyeri nyugodt hangon csak tudok.

Mielőtt kimegyünk az ajtón épp magyarázom Mattnek, hogy mennyire utálom, mikor Ellinek szólít, de ő csak nevet egyet és becsukja mögöttünk az ajtót.