A bátyám barátja

31. Fejezet

Ahogy beléptem a faház bejáratán kellemes meleg csapott meg. Gyorsan levetettem a kabátom és a bakancsom, majd egyenesen a kandalló elé mentem. Liam jött utánam, majd megállt mögöttem és átölelt hátulról és az arcomra nyomott egy puszit. Kellemes bizsergés futott át rajtam, amitől elmosolyodtam.

- Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe. Megfordultam és átöleltem a nyakát. A szemébe néztem, mire elmosolyodott.
- Köszönöm! - azzal megcsókoltam.

Aztán persze, mert miért is ne, megcsörrent a telefonja. Megszakítva a csókot kivette a zsebéből és a kijelzőre nézett. Összeráncolta a szemöldökét.

- Ezt fel kell vennem. - elengedett, és kiment a teraszra.

Utána néztem. Mikor felvette még elég nyugodt volt. Aztán ahogy telt az idő egyre idegesebb. Leültem a kanapéra és megnéztem a telefonom. Nem keresett senki, de volt pár értesítésem. Arra lettem figyelmes, hogy kiabál és mutogat maga elé. Ennek nem lesz jó vége - gondoltam magamban. Mikor letette, nem jött be azonnal. A kezeit a tarkójára tette és nekem háttal állt. Úgy gondoltam kimegyek, de mikor már indultam volna bejött.
Az arca feldúlt volt és ideges. Egyenesen az emeletre ment. Rám se nézett, csak elhaladt mellettem. Én utána mentem.

- Liam! - kiabáltam. - Liam mi történt? - értem utol a lépcső tetején.
- Semmi! - válaszolja és elindul a szoba felé. - Most... most...
- Ki hívott? - érdeklődtem, s szorosan utána lépdeltem.
- Az exem... - hirtelen megáll én pedig nekiütközöm. - Terhes... állítólag tőlem... - rázta meg a fejét.

Köpni - nyelni nem tudtam. A sokk kezdett teljesen elborítani. Megdermedve álltam előtte, levegőt is elfelejtettem venni.

- Babát vár... az exed... tőled... - nyüszítettem. Ő csak bólintott. Azzal elindult a szoba felé.

Ott álltam a folyosón. Csak néztem ahogy távolodik. Aztán bevágja maga mögött az ajtót. Azzal egyidőben, ahogy kattan a zár elveszítettem az egyensúlyom és a falnak estem. A tüdőmből kiszorult a levegő. Kapkodva vettem a levegőt, és éreztem, ahogy a szemeim égni kezdenek majd legördülnek a cseppek az arcomon.
Vajon mióta az? Hiszen Liam azt mondta, hogy már egy ideje nincsenek együtt. Akkor, hogy? És ha csak átverés? Erre a gondolatra összeszedtem magam és bementem hozzá a szobába. Épp telefonált. Nem érdekelt kivel, kikaptam a kezéből és az ágyra dobtam. Hitetlenkedve nézett rám és már épp meg akart szólalni, mikor az ölébe ültem és a két kezem közé fogtam az arcát.

- Miután mi összejöttünk lefeküdtél vele? - kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Mi? - döbbent le a kérdésen. Kellett pár perc mire felfogta mit kérdeztem tőle. - Nem!
- Mikor feküdtél le vele utoljára? - a haragtól megremegett a hangom. - Liam, őszintének kell lenned.
- Mielőtt veled elkezdődött volna ez az egész dolog. Mielőtt összejöttünk. Két hónapja. Azóta csak azaz egy incidens volt, amit elmeséltem.
- Biztos? Tuti nem feküdtél le vele? - fogtam az arcát és csak reménykedtem benne, hogy most is nemet fog válaszolni.
- Igen, biztos! - válaszolta. A szemei őszintén csillogtak.
- Mennyi ideje terhes? - kérdezem nagyot nyelve.
- Három hónapja. - válaszolja, majd a kezeivel megfogja a csuklóm és leengedi a kezeim. Az arca elgyötört.

Érzem, ahogy a szemem megtelik könnyel és lecsorog az arcomon. Lehajtom a fejem és kimászok az öléből. Mikor fel akarok állni megfogja finoman a csuklómat. Nem akarok ránézni. Nem akarom látni az arcát. A kezét becsúsztatja a hajam alá és megérinti az arcom. Maga felé fordítja, de lesütöm a szemem.

- Nézz rám kérlek! - mondja halkan. A hangja remeg. Megrázom a fejem, hogy nem. - Kérlek! Elena! Nézz rám!

A tenyere nekinyomódik az arcomnak és erővel ugyan, de maga felé fordítja. Becsukom a szemem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. A könnyeim záporoznak.

- Nyisd ki a szemed! - suttogja.

Kinyitom. Egyenesen az övébe nézek. Könnyben úsznak a szemei és telis tele vannak haraggal. Az arca elgyötört, ideges. Még jobban záporozni kezdenek a könnyeim.

- Sajnálom! - suttogja.

Hirtelen nagy erejű harag gyűlik bennem. Az arcom égni kezd, a könnyeim égetik, ahogy lefele gördülnek. Az idegességtől remegni kezdek, a torkomban gombóc keletkezik. Nézem az arcát. Látom, ahogy a szemei csillognak.

- Én is! - válaszolom emelt hangon.

Kirántom a kezem az övéből és a szoba ajtaja felé tartok. Utánam nyúl, de nem ér el. Amikor kinyitom az ajtót elkapja az alkarom és visszaránt magához. Nekiütközök a mellkasának, és hangosan sírni kezdek. Igazából nem tudom, hogy kire is vagyok dühös. Az exére vagy rá. Hiszen ahhoz, hogy ez megtörténjen két ember kell. Nem elég az egyiknek védekezni, mind a ketten hibásak ebben. De talán a csajra haragszom a leginkább. Hisz a nőknek annyi féle megoldás létezik, míg a férfiaknak csak egy. Legalább is tudomásom szerint.
Az arcom beletemetem a mellkasába. Ő a hátam és a fejem fogja, így ölel magához. Tart amíg végkimerülésben nem tudom megtartani magam. Leül velem a földre és magához von. Az ölelése merev és biztos. Kezdek megnyugodni, a pólóját eláztattam a könnyeimmel. Mikor fel akarok ülni, alig enged. Aggódva néz rám. A szemei fel alá járnak idegesen az arcomon. A szemeim bedagadtak, így alig látok valamit.

- Mit fogsz tenni? - szólalok meg rekedt hangon.
- Nem tudom. - válaszol alig hallhatóan. - Mielőtt bejöttél volna, épp a bátyáddal beszéltem. Azt mondta elmegy hozzá és kideríti, hogy igaz e.
- Értem. - nyugtázom. - Engedj el, kérlek!

A kezei tartanak és alig enged a szorításon, mikor felállok. Bemegyek a fürdőbe és bezárom az ajtót. Háttal állok meg a tükörnek. Nincs erőm belenézni, pedig nem ez lenne az első alkalom, hogy így nézek ki. Matt után is így nézhettem ki. Kintről beszédhangok szűrődnek be. Liam telefonál valakivel. Nem teljesen értem, de nem is érdekel. Megfordulok és megengedem a csapot és a hideg vízre állítom. Alaposan megmosom az arcom. Kicsit enyhíti a fejem forróságát és a szemem fájdalmait. Felemelkedem és megtörlöm az arcom, majd engedek a kísértésnek és belenézek az arcmásomba. Hát nem kellett volna.
A szemeim duzzadtak, vörösek, vérágasak, fájnak és lüktetnek. Az arcom piros foltos és duzzadt. Iszok pár kortyot, majd erőt veszek magamon és kimegyek a szobába. Liam mikor meglát az ajtóban gyorsan elköszön és odajön hozzám. Magához húz, de én eltolom magamtól.

- Kivel beszéltél? - kérdezem rekedten.
- A bátyáddal. Elment hozzá. Tényleg terhes, de valójában nem tudja, hogy kitől van a gyerek. Vagy tőlem vagy egy kalandjától.
- Fasza... - mondom, majd kikerülve őt elindulok a földszint felé. Hallom, hogy elindul utánam. - Ne! Gyere! Utánam! - mondom szótagolva. Azzal bevágom magam mögött az ajtót.