A bátyám barátja

6. Fejezet

Egész úton nagyon csendben voltam, amit Diego és Rosa is észrevett.

Miután kimentem a partra, nem sokkal később Liam is kiért. Néha váltottunk pár szempillantást, de az idő legnagyobb részében próbáltam elkerülni. Bűntudatom volt, amiért csókolóztam vele, viszont jól is esett az a csók. Teljesen más érzéseket váltott ki belőlem, mint Matt csókjai. Liam csókja biztos volt és puha, édes. Matté inkább durva és bizonytalan.

Észre sem vettem mikor értünk haza. Arra sem eszméltem fel, hogy Zacket mikor tettük ki a házuk előtt. Belépve a házunkba apát láttam meg a nappaliban, ahogy épp megbont egy sört és valami tudományos csatornát néz. Köszöntünk, majd mindenki ment a dolgára. Diego elment fürdeni, mi pedig Rosával bementünk a mosókonyhába és segített kipakolni a vizes cuccokat.

- Mi történt veled? - kérdezte Rosa, s a kezeit összefonta a mellkasa előtt.
- Hogy érted? - néztem rá kérdőn.
- A parton történt valami? Miután kijöttél a vízből szótlan lettél, ez Diegónak is feltűnt.
- Óh! - szakadt ki belőlem, s ránéztem. - Hááát... - kezdtem mikor szemöldökét felhúzva figyelt. - Liam... megcsókolt.

Ez után kis szünet következett. Ránéztem Rosára. Az arcán különböző érzelmek hulláma söpört végig. A meglepettől egészen a döbbentig minden volt.

- Huh... - mondta majd színpadiasan felemelte a kezeit és a tarkójára tette. - Elmondod Mattnek?
- Nem tudom... el kellene... - válaszolom még jobban letörve.
- Legalább jó volt? - kérdezte, majd megölelt.
- Túl jó! - ismertem be könnyes szemmel. - Teljesen más mint Matt csókja. Érzéki és finom, puha és édes.
- Oh Dios mio! - mondta szinte könyörgő hangon.
(- Ó Istenem!)
- Qué debería hacer ahora?! - sóhajtottam.
(- Mit kéne most tennem?!)
- Figyelj! - kezdte Rosa és a kezei közé fogta az arcom, majd hüvelykujjával letörölte a könnyeim. - Még ne mond el Mattnek, hiszen csak egy csókról van szó.
- De bűntudatom van. - szabadkoztam.
- Én nem mondanám el neki. Ha előfordul még egyszer, akkor esélyesebb. De csak egy csók történt.

Ezen elgondolkodtam. Igaza lehet, de a bűntudat... Azt javasolta, hogy aludjak egyet rá, és ha másnap is azt látom jónak, hogy elmondjam, akkor tegyek úgy. Így is tettem. Nem mondtam el neki, viszont másnap mikor találkoztunk csak rövid csókot adtam neki, de nem kérdezett semmit. Szerintem fel sem tűnt neki. Kicsit jobb kedvem lett mellette. Megkérdezte milyen volt a parton és elmesélte ő is a tegnapi napját.

- Képzeld, - kezdte - az unokatesóm meghívott a szülinapjára ami két hét múlva lesz. Most lesz huszonnégy éves. Eljöhetnél velem. - mondta mosolyogva.

- Óh! Szuper lenne! - lelkendeztem. - Lesz valami témája?
- Úgy tudom, hogy nem, de majd megkérdezem.

Megcsörrent a telefonja. Az apukája hívta, hogy menjen haza, mert eltűnt a kutyájuk. Nem is bántam volna, ha nem kerül meg. A volt barátnőjétől kapta. Bocsánatkérések közepette kikísértem és megvártam míg elmegy. Mikor visszamentem a lakásba Diego épp a konyhából jött vissza.

- Elena! - kezdte. Ha a teljes nevemen hív akkor bajban vagyok.
- Diego?! - viccelődtem, de nem sok sikerrel.
- Mi volt veled tegnap? - kérdezte majd leültünk a kanapéra egymás mellé. Most erre mit mondjak neki?
- Mire gondolsz? - tettettem a hülyét.
- Miután kijöttetek a vízből Liammel furcsa lettél. - s komoran nézett. - Mondott vagy csinált valamit?

Egy pillanatra elhűltem és szerintem az arcomra is kiült, mert összeszűkítette a szemét, de gyorsan rendeztem az arcvonásaim.

- Nem történt semmi. Csak beszélgettünk. - vontam vállat, amilyen lazán csak tudtam.
- Aha... Beszélgettetek... - ráncolta össze a szemöldökét.
- Igen. Kérdezte milyen a suli és mi leszek ha nagy leszek. - sóhajtottam.
- Na ide figyelj Elena! Ha Liam bántott vagy megbántott mond el! Ugye elmondanád? - szegezte nekem a kérdést.
- Elmondanám ha lenne ilyen... de nincs. - mosolyogtam rá. - Csak egy kedves gesztus volt tőle, semmi több.
- Rendben. - mondta, majd magához rántott. - Szeretlek húgi!
- Szeretlek bátyus! - mondtam.

Így ölelkezve néztük a tévét egy darabig, majd kezdett nagyon kényelmetlen lenni a helyzet és tettem egy párnát az ölébe, majd ráfeküdtem. Ő simogatta a hajam, ahogy apa is szokta kiskoromban. Ettől mindig elálmosodok és nem sok időbe telt mire elnyomott az álom. Dudálásra ébredtem fel. Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok. Már nem Diego ölében feküdtem és kezdett sötét lenni. Felkönyököltem és láttam, hogy Diego jön ki a szobájából és nyitja ki az ajtót. Felültem, hogy jobban lássam ki az. Matt volt.

- Helló Matt! - köszöntötte a bátyám és beengedte. - Mizu?
- Eltűnt a kutyám. - sóhajtotta.
- Még nem került elő? - kérdeztem rekedt hangon a kanapéról.
- Nem. - nézett rám aggódó tekintettel és elindult felém. Mikor odaért felálltam, megcsókoltam és bementünk a szobámba.

Próbáltam nyugtatgatni, hogy biztosan előkerül és ne aggódjon, de hajthatatlan volt. Magát meg az öccsét hibáztatta. Az öccsét azért, mert nem zárta be a kutya ajtót, magát nem tudom. Megmondom őszintén nem figyeltem rá, mert kaptam egy üzenetet egy ismeretlen számtól.

Ez állt benne:

Szia! Szeretnék találkozni veled pénteken a Brookside Parkban este 8-kor. Ez a számom. Liam

Először nem akartam elhinni, hogy ő az. Honnan tudja a telefonszámom?

- Elena! - figyeltem fel a hangra ami épp a nevemet mondta. Matté volt a hang persze.- Figyeltél rám?
- Hm? - néztem fel zavartan. - Igen, igen. Persze figyeltem. Ne haragudj.

Azzal leültem mellé és hallgattam tovább. Felajánlottam neki, hogy aludjon ma itt nálunk. Nem engedhettem, hogy ilyen állapotban elinduljon haza. Nem lakott messze, de féltettem. Elment fürdeni, én pedig elővettem a telefonom és újra megnyitottam az üzenetet. Folyamatosan olvastam egymás után. Vajon mit akarhat? Gépelni kezdtem. Vagy tízszer töröltem vissza, mert egyiket sem tartottam megfelelőnek. Aztán csak két szót írtam le neki.

Ott leszek!

Gyorsan eltettem a telefonom és le is némítottam, hogy ha válaszol ne is halljam meg.