A bátyám barátja

27. Fejezet

Hazaérve pizzát rendeltünk. Apa is otthon volt, így csatlakozott hozzánk. Nagyon jókat beszélgettünk és nevettünk. Később pedig mindenki visszavonult a szobájába.

- Holnapra be fog lilulni. - nyafogtam a tükör előtt.
- Akkor is szép leszel. - mondta a telefonjából felnézve.

Elmosolyodtam, majd felé fordultam. Ő visszamosolygott, majd felé indultam. Felmásztam az ágyra, ráültem a csípőjére, de úgy helyezkedtem, hogy inkább a péniszére üljek. A csípőmet megmozgattam, majd felé hajoltam. Felnézett a telefonjából, majd leírt még valamit és letette a telefonját. A szemembe nézett, majd nyelt egyet. Az álkapcsát összeszorította, majd ellazította. Kiegyenesedtem és újra rajta ültem. Levettem a pólómat, ami alatt volt egy laza top. A szemei az arcomról a nyakamra, a mellkasomra, majd a melleimre vándoroltak.
Hirtelen felült, majd mire észbe kaptam a hátamon feküdtem. Ő a nyakamat csókolta, én pedig felnyögtem az ajkai érintésétől. A kezeimet a fejem fölé emelte és megtartotta. Aztán fölém került és a szemembe nézett. Halvány mosoly jelent meg az arcán, majd lassan közelítve megcsókolt. Hosszan, lassan és ingerelve. Az alhasamban megjelent a bizsergető érzés.
Megfordult a fejemben, hogy talán majd most... most meg fogom tenni, de nem tettem. Nem mertem. Hogy miért? Még magam sem tudom.
Miután megszakította a csókot, az arcomat vette célba, majd az álkapcsom vonalán haladva elért a fülem mögötti részhez és elárasztotta apró csókokkal. A bizsergés fellángolt és megrándultam alatta. Apró, halk nyögések hagyták el a számat.

- Mikor adod oda magad nekem? - suttogta a fülembe. - Tudod miket tudnék veled csinálni?!
- Hamarosan... - nyögtem.

Erre abba hagyta a csókokat, amire mélyen szívtam be a levegőt és hangosan engedtem ki. Az arca az enyémtől csak pár centire volt. Úgy helyezkedett, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Biztos vagy benne? - a pupillái kitágultak, meglepettnek tűnt. - Nem... - nagyot nyelt - Nem akarlak sürgetni...
- Igen, biztos vagyok benne. - bólogattam.

Apró mosoly jelent meg az ajkain. A szemei meglágyultak és mintha mosolyogtak volna. Megcsókolt.
Érzékien.
Finoman.
Izgatóan.
Beszívta alsó ajkamat és a fogai közt tartotta, majd elengedte és újra megcsókolt. A kezével benyúlt a toppom alá és izgatni kezdte a mellbimbómat. Először az egyik, majd a másik oldalon. Aztán levette rólam és a nyelvével csinálta tovább. Meg, megfeszültem alatta és mély sóhajok hagyták el a számat. Aztán apró csókokkal árasztotta el a bordáimat, a hasamat, majd a bugyin keresztül a puncimat. Szép lassan lejjebb tolta a bugyim, majd levette és a szájával, majd a nyelvével birtokba vette a nemiszervem. Megkereste a csiklómat, és lassan izgatni kezdte. Annyira finoman és érzékien csinálta, hogy elég hamar a csúcsra jutottam. Ettől függetlenül csinálta tovább, így még egyszer eljuttatott a paradicsomba. Másodszorra remegve és hangosabb nyögésekkel mentem el. A testem égett és remegett. Fáradtan néztem rá mikor mellém feküdt. Rámosolyogtam, majd felkönyököltem és a hátára akartam fordítani, de a fejével nemet intett. Kérdő tekintetemre csak annyit mondott, hogy most nem szeretné. Furcsa volt, de nem kezdtem agyalni rajta.

- Biztos nem szeretnéd? - kérdeztem kis idő eltelte után.
- Biztos! - válaszolta mosolyogva.
- De ugye... ugye nem azért, mert rosszul csinálok valamit?! Ha rosszul csi... - nem tudtam befejezni, mert a mutató ujját az ajkaimra tette.
- Mindent tökéletesen csinálsz! - mondta. - Csak most nincs kedvem.
- De... - kezdtem, de ismét a számra tette az ujját.
- Sssh... - mondta mosolyogva.
- Rendben. - néztem félre.

Felöltöztem és kimentem a fürdőbe. Halk nyögést hallottam a folyosó elejéről és tudtam honnan jön. Legalább jól érzik magukat - gondoltam mosolyogva. Ahogy az imént én is. Pisiltem, majd kezet mostam. Mikor belenéztem a tükörbe megijedtem, ugyan is Liam állt az ajtóban az ajtófélfának dőlve, kezei a mellkasa előtt keresztbe fonva, a lábai szintén.

- Ne haragudj. - mondta. - Nem vagy éhes?
- Kicsit. - válaszoltam majd felé indultam. - Gyere, van még pizza. - azzal adtam egy rövid csókot az ajkaira és elindultam a konyha felé.
- Valakik jól érzik magukat. - suttogta a folyosón haladva nevetve.
- Ugyan ez jutott eszembe! - suttogtam mosolyogva.

Kiérve a konyhába leültünk egymással szemben és a pizza evése közben beszélgettünk.

- Mikor volt az első csókod? - kérdezte.
- Hm... Talán 5 éves lehettem. - tűnődtem. - Neked?
- Nekem 10 évesen. Kivel?- s egy nagyot harapott a szeletből.
- Nem igazán emlékszem a fiúra, de Halloween volt. Ő zombinak vagy Frankeisten szörnyének volt öltözve én pedig hercegnő voltam. Itt voltunk nálunk és elbújtunk a mosókonyhában.
- Cuki lehettél hercegnőnek öltözve. - mosolyog.
- Kivel randiztál először? - kérdeztem és belekortyoltam a narancsos üdítőbe.
- Josephine Hallnak hívják. Első osztályban ő volt a legszebb lány az osztályban. Nekem is és Diegonak is tetszett, de végül én hívtam el randira. Hát nem volt valami jó.
- Miért? - ráncoltam össze a homlokom.
- Nem minden arany, ami fénylik. - vont vállat.
- Óh! Értem...
- És te? Ki hívott először randira? - majd ő is belekortyolt a citromos üdítőjébe.
- Te! - válaszoltam kis hallgatás után. - Mikor bemutattál a szüleidnek, mint a barátnődet.

Megállt a kezében a pohár, miközben le akarta tenni. Mereven nézett rám, majd ellazította magát.

- Még Matt sem?
- Vele inkább... hogy is mondjam... megszokott volt, hogy mindenhova együtt megyünk. Sosem hívott randira, nem is tudom mikor volt az első csókunk. - nevettem zavartan.
- Mit szerettél benne? - kérdezte elgondolkodva.
- Nem tudom. Talán, hogy ott volt mindig. Elmondhattam mi bánt és meghallgatott. Mindent tudott rólam. - vontam vállat.
- Szerencsés. - mosolygott.
- Hé... - somolyogtam vissza. - Lesz időd megismerni... Remélem.

Ezután csend következett. Végigpörgettem a Mattel való kapcsolatom, és rájöttem, hogy nem szerelem volt az, amit iránta éreztem, hanem vágy. Nem szexuális értelembe vett vágy, hanem vágyakozás egy olyan ember jelenléte után, aki meghallgat és mindig ott van, ha kell. Természetesen ez fordítva is így volt. Ha neki volt bármi baja mindig ott voltam. Meghallgattam, támasz voltam neki.
Aztán jött Liam és minden megváltozott.
Kicsit örülök is neki, hogy így alakult. Ha Liam jelenléte nem is, de egy idő után magamtól is észre vettem volna, hogy valami nincs rendben a Mattel való kapcsolatommal.

Evés után visszamentünk a szobámba és lefeküdtünk aludni. Én az oldalamra fordultam, Liam pedig hátulról átölelve hozzám bújt, olyan kiskifli - nagykifli formában. Jó volt őt ennyire közel érezni magamhoz. Biztonságot és nyugalmat éreztem, mikor velem volt.