A bátyám barátja

37. Fejezet

Miután letettük a telefont kimentem a szobámból és egyenesen a bátyámat kerestem meg. Mikor megláttam a konyhapultnak támaszkodva elkiáltottam magam, mire ő felém fordult én pedig nekifutásból az ölébe ugrottam. A fenekemnél tartott meg, majd a kezeivel a derekamat átölelte.

- Annyira örülök nektek! - mondom a nyakába.
- Mikor mesélte el? - kérdezi nevetve, azzal ő is a nyakamba temeti az arcát.
- Most! - nevetek. - Örülök, hogy te mondtad ki elsőnek!
- Én is! - mondja nevetve. - De most már szállj le. - azzal megfogta a csípőm és lefele kezdett tolni.
- Mi történt? - hallom Liam hangját.
- Kimondta, hogy szereti Rosát! - mondom, s ránézek a bátyám válla felett.
- Ez komoly haver? - kérdezi Liam.
- Igen. Kimondtam! - kiabálja nevetve, azzal egy pillanatra elveszi a kezeit, majd ismét átölel.
- Gratulálok barátom! - mondja Liam.
-Szeretlek bátyus! - azzal össze - vissza pusziltam az arcát.
- Szeretlek húgi! - mondta, és még szorosabban ölelt meg.
- Megérdemlitek egymást! - hallom Liam hangját a hátam mögül.
- Ti is! - mondja a bátyám, majd lejjebb tol a csípőmnél fogva és én pedig elengedem a lábaimmal.

Mikor elengedtük egymást, a tekintetem Liamre fordítottam, aki könyökölve, mosolyogva figyelt minket.

- Aranyosak vagytok! - mondta, majd odajött és megcsókolt.
- Nem rossz, hogy neked nincs testvéred? - kérdezem, majd a bátyámra nézek aki épp a telefonját nyomkodta.
- Kicsit. - mondja elgondolkodva. - Néha jó lenne.
- Hisz' van testvéred! - néz fel Diego a telefonjából. Az arca értetlenkedésről árulkodik. - Én!

Ezen elnevettük magunkat. Diego később elköszönt tőlünk, mi pedig bevonultunk a szobámba.
Mosolyogva feküdtem a hátamon. Liam épp készült fürdeni menni, mikor rám nézett.

- Min mosolyogsz? - kérdezte, majd odajött és fölém hajolt.
- Csak örülök nekik. - mondom, s megfogtam az arcát.
- Én is örülök nekik. Megérdemlik egymást. - mondja majd megcsókolt.

Liam után én is elmentem fürdeni. Langyos vízben zuhanyoztam, ami nem esett túl jól, mert ilyenkor a forró víz esne jól, de nem igazán ajánlatos. Mikor végeztem törölközőbe csavartam magam és visszamentem a szobámba.

- Mikor fog elmúlni? - sóhajtja.

Liam az ágyamon feküdt boxerben. Jobb keze a feje alatt, a bal hanyagul a hasán pihent. Próbáltam nem arra koncentrálni, mert már ettől a látványtól is beindultam. Hátat fordítottam és pizsamát kerestem a szekrényemben, úgy válaszoltam.

- Talán kedd vagy szerda. Miért? - néztem hátra a vállam felett.
- Mert nagyon szexi vagy a törölközőben. - mondta sokat sejtetően.

Megfordultam és rá néztem. Elmosolyogtam magam és éreztem, ahogy az arcomba tolul a vér. Magamon hagyva a törölközőt gyorsan felöltöztem, majd felmásztam az ágyra. Felém fordította a fejét és hamisan elmosolyogta magát. Figyeltem az arcát. Huncut fény villant a szemeiben. Felült majd velem szembe fordult és négy kéz - lábra állt. A fejét lassan közelítette, majd az ajkaink összeértek. Csók közben felegyenesedtünk, és kicsit közelebb mentem hozzá. Megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Lassan elengedte és az ujjbegyeivel érve hozzám elindult felfelé a kezével. Az alkaromon, a felkaromon végül a vállamon megállt és felsiklott a nyakamra. Megfogta két oldalt és az álkapcsom alatt, majd megszakította a csókot és nagyot sóhajtott. A szívem vadul dobogott a helyén.

- Milyen gyors a pulzusod. - gondolom a nyakamon levő ütőér miatt mondhatta.
- Igen? - mintha nem tudnám.
- Nézd... - azzal az egyik kezével megfogta a kézfejem és a mellkasára tette.
- Ó! - szakadt ki belőlem.
- Ha veled vagyok, mindig ilyen gyorsan ver.

A bőre alatt éreztem, ahogy a szíve dübörög. Ezek szerint nem csak ő van rám ilyen hatással, hanem ez nála is ilyen. Öröm fogott el. Visszatette a kezét az állkapcsom alá és megcsókolt. A kezem a mellkasán pihent, majd a másik kezemmel megfogtam a derekát. A bőre meleg volt, a szíve felgyorsult. Ahogy az enyém is. Egyre jobban elmélyültünk a csókban és ő közelebb jött hozzám. A csípőm hozzáért, aztán valami keményet éreztem. Felnyögtem, majd lassan megszakítottam a csókot.

- Ha most... - nagyot nyeltem - Ha most nem hagyjuk abba...
- Ne haragudj... - mondta, majd a homlokát az enyémhez nyomta.
- Ez most szerencsétlenül jött ki. - mondtam és kínosan felnevettem.
- Sajnos... - mondta ő is mosolyogva.
- Talán előbb is elmúlik majd. - vontam vállat.
- Talán.

Még egy utolsó csókot adott az ajkaimra, majd lefeküdtünk egymással szemben.

- Hiányoztál! - mondja kis idő múlva.
- Te is nekem! - mondom, majd megsimogatom az arcát.
- Kérdezhetek valamit? - meg sem várta a válaszom. - Megbántad, hogy én voltam az első neked?
- Nem, dehogy! Hogy jutott ilyen az eszedbe? - néztem rá rosszallón.
- Nem tudom. - suttogja. - Csak azt hittem...
- Nem Liam. Nem bántam meg. Aznap igen, mert fájt a tudat, hogy elveszítelek rögtön azután, hogy lefeküdtem veled. Kicsit úgy éreztem, hogy kihasználtál.
- Nem! Ilyen eszedbe se jusson! - mondta gyorsan. - Eszem ágában sincs kihasználni. Fontos vagy nekem!
- Te is fontos vagy nekem! - mondom halkan. - Neked milyen volt... Velem?
- Nagyon jó! - válaszolja őszintén, mosolyogva. - Furcsa, mert elszoktam attól, hogy lányok szüzességét vegyem el.
- Hány lányét vetted már el? - néztem rá kíváncsian.
- Számít ez?
- Nem igazán, csak kíváncsi vagyok... Szóval? - mosolyogtam rá.
- Ne nézz így rám! - mondta, majd elnevette magát.
- Hogy nézek? - vigyorogtam.
- Így. - azzal az arcomra mutatott.
- Nem nézek sehogy! - nevettem fel. - De most komolyan. Kíváncsi vagyok.
- Négy. Te vagy az ötödik. - válaszolja halkan.
- Hm... - mondom.
- Egyik sem számít már. Akkor számítottak, de most már egyik sem! Csak te!
- Te kis szűzoltó! - mondom kis csend után.

Aztán hangosan nevetni kezdtem. Liam lesokkolva figyelt, de aztán ő is elnevette magát.

- Mit mondtál mi vagyok? - azzal felült, majd rám gördült.
- Szű... szű... szűzoltó. - nevettem még mindig.

Mikor felfogtam, hogy fölém került és rám feküdt, abbahagytam a nevetést.

- Édesen nevetsz! - mosolyog.
- Köszönöm...

A szemei végigszántották az arcom, majd megállapodtak a szemeimen aztán az ajkaimat nézte, majd ismét a szemeim. A fejem feljebb emeltem, hogy megcsókoljam, de hátrébb húzta, majd felém. Aztán mikor ismét meg akartam csókolni megint elhúzta a fejét.

- Hé! Ez nem fair... - mondom nevetve.
- Az sem, hogy havonta egyszer piros napokat tartotok. - mondja félrefordítva a fejét. A szemei huncutul csillognak.
- Ah... szóval ez a mi hibánk? - néztem rá sértődötten.
- Igen. Mert ha Éva nem eszik abból a kibaszott almából akkor talán nem lenne most ez... - mondja diplomatikusan.
- Szerinted mi örülünk ennek? - nézek rá összeszűkített szemekkel.
- Most haragszol? - vigyorodik el.
- Nem, csak ne állíts olyat amit nem tudsz. - azzal elfordítom a fejem.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. - hangosan fújom ki a levegőt.
- Nem bántottál meg, csak nem tehetek róla, hogy ez van. Hidd el én is ugyan úgy szenvedek emiatt, mint te. Én is ugyan úgy kívánlak, de sajnos Éva evett az almából, szóval... 
- Cuki vagy mikor durcizol. - nevet fel.

Ránéztem és elnevettem magam. Adott egy csókot, majd lemászott rólam. Mellém feküdt, majd egymással szembe fordulva néztük egymást.