A bátyám barátja

18. Fejezet

Miután megnéztünk egy maratont a kedvenc sorozatunkból, Diego bevonult a szobájába és elvileg tanult. Gyakorlatilag Rosával beszélgetett. Annyira édesek.
Én is elvonultam a szobámba és leültem tanulni. Most olvasom vagy huszadjára azt a nyamvadék mondatot, de fel sem fogom mit olvasok. Az jár a fejemben, hogy Liam rólam áradozott a bátyámnak. Azért meghallgattam volna, hogy miket mesélt neki. Egyáltalán, hogy jutott eszébe olyan, hogy elmondja neki amit az este csináltunk?
Kicsit haragudtam emiatt rá, de hát én is elmeséltem Rosának, szóval megértem. Neki a bátyám a legjobb barátja, nyilván megosztanak mindent a másikkal, ahogy mi is Rosával.
Később elmentem fürdeni, de nem vittem be a pizsamámat, hiszen tudtam, hogy Liam nem jön ma át. Zuhanyzás után mentem a szobám felé. Épp a telefonomat nyomogattam, mert zenét hallgattam zuhi közben. Becsuktam magam mögött az ajtót.

- Azt hittem sosem végzel! - szólalt meg egy hang az asztalom irányából. Annyira megijedtem, hogy mind a két kezemmel a mellkasomhoz nyomtam a telefont és a szemem is becsuktam. A hang irányába fordultam.

- Liam! - sóhajtottam.
- Helló Baby! - mosolygott.

Az asztalom előtti széken ült, majd előredőlt és a kezeit a térdére tette, közben szélesen vigyorgott. Annyira helyes volt így. Szinte elolvadtam a látványtól. A gyomromban azokat a bizonyos pillangókat éreztem.

- Azt hittem nem jössz ma át. - mondtam játszi sértődöttséggel.

A szekrényemhez mentem, hogy ne lássa elégedett vigyorom és beletúrtam a ruhakupacba. Hangtalanul odajött hozzám, majd átkarolta a derekam és a fülemnél éreztem ahogy beszívja az illatom. Lassan kifújta, majd egy morgás szerű hangot hallatva a fülem mögötti részhez nyomta az ajkait. Egy pillanatra elveszítettem az egyensúlyom, de talán nem vette észre. Sóhajtottam egyet és beleharaptam az ajkamba.

- Nem is örülsz nekem? - kérdezte édes hangon.
- De igen! - válaszoltam, majd szembe fordultam vele. Az ajkaim beharapva maradtak.

Belenézett a szemembe, majd az ajkaimra, aztán újra a szemembe. Zöld szemei a félhomályban sötétnek tűntek, de még így is ragyogtak. Reméltem, hogy miattam. Közelebb hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg. Mikor ő közeledett felém hátrébb húztam a fejem, aztán vissza. Kicsit játszadoztam vele egy darabig, míg meg nem unta és a csípőmnél fogva rántott magához. Édes, lassú és gerjesztő volt ez a csók. Oly annyira, hogy a bizsergő érzés megjelent odalenn. Egyáltalán lehetséges ez?!

- Megengeded, hogy felöltözzek? - szakítottam meg a csókot.
- Minek? Úgy is leveszem rólad. - mondta nevetve, a szemei szikráztak.
- Honnan veszed? - kacérkodtam.
- Vannak trükkjeim. - mosolygott.

Az egyik kezével elengedte a csípőm, a másikkal tartott. Szabad kezével végigsimított az oldalamon egészen a mellemig, ott benyúlt a mellkasomhoz és kiszabadította a törölköző betűrt részét. Aztán a keze visszasiklott a csípőmhöz, ott megmarkolta mind a két oldalt és egy határozott mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt.

- Így sokkal jobb. - mondta, majd lenézett a melleimre.

Elmosolyodtam, majd én is lenéztem és lebiggyesztettem a szám. Magamon éreztem a kezeit, amivel végigszántotta a derekam, a csípőm, majd a popsim alá nyúlt és egy hirtelen mozdulattal felrántott. Én átöleltem a derekát a lábaimmal. Elindult az ágyam felé, de végig a szemembe nézett. Aztán lehajolt és felmászott az ágyamon, majd lazítottam a lábaim ölelésén és puhán érkeztem le az ágyamra. Rám feküdt majd csókolni kezdett. Szép lassan a lassú érzéki csókot felváltotta a begerjedt, durvább csók. Már alig kaptunk levegőt, mikor megszakította a csókot. Felült a lábaimnál és a térdeimet összeillesztette, úgy nézett le rám.

- Ne haragudj... - mondta, s félre fordította a fejét.
- Semmi baj. - mondtam, majd megérintettem a kézfejét ami a térdemen pihent. Rám nézett. - Én sajnálom.
- Mit sajnálsz? - kérdezte meglepetten.
- Hogy még nem... - küzdöttem a szavakkal. - ...még nem állok készen.
- Óh Baby... - azzal szétnyitotta a lábaim és fölém hajolt. Belenézett a szemembe. - Sose sajnáld. Nem sürgetlek. Rá érünk.

A jobb keze ujjaival végigsimított az arcomon, majd finoman megcsókolt. Aztán ledőlt mellém az ágyra, én pedig felöltöztem. Mellé feküdtem és felé fordítottam a fejem.
Figyelt. Figyelte az arcom. A tekintete ide - oda cikázott. Végül megállapodott az ajkaimon, majd lassan felsiklott a szemeimre. Halványan elmosolyodott, ahogy én is. Ekkor eszembe jutott, hogy bár arra még nem állok készen, másra viszont igen. Így teljes testtel felé fordultam, majd a bal kezemmel lassan végigsimítottam a felső testén, még ott volt a póló. A kezem egészen a nadrágjáig vándorolt. Ott megállt és benyúlt a pólója alá. Tágra nyílt pupillái elárulták, hogy érdekli mi lesz ennek a következménye. Feltámaszkodtam, majd kigomboltam a nadrágja gombját és a sliccét is lehúztam. Felültem, majd elkezdtem lehúzni róla a pólóját, aztán lehúztam róla a nadrágot is. A férfiassága ott dudorodott a boxer alatt. Lehúztam róla a boxert is, majd ahogy tegnap este, elkezdtem kényeztetni. Halk és mély sóhajokat hallatott. Megfogta a fejem és mozgatni kezdte, majd egyre mélyebbre nyomta magát a számba. Ahogy munkálkodtam rajta élveztem azt, ahogy kissé meg - megremeg, majd befeszül és elernyed. Ahogy lassan kezdett elélvezni úgy gyorsítottam be. Kissé hangosabb nyögései betöltötték a szoba csendjét, majd elrántotta a fejem és a hasára élvezett.

- Úúúh... - mondta miután elélvezett én pedig papírzsebkendővel töröltem le róla. - Köszönöm!
- Legalább ez egy kis engesztelés volt. - vontam vállat.
- Kicsi? - nézett rám kérdőn, mosolyogva.

Bólintottam, mire magához húzott és megcsókolt.

- Örülök, hogy itt vagy. - mondtam kis szünet után.

A hátán feküdt, én szorosan mellette. A fejem a vállára hajtottam és így beszélgettünk.

- Én is örülök. - válaszolta, majd adott egy puszit a fejemre.
- Mitől gondoltad meg magad? - felnéztem rá.
- Mivel kapcsolatban? - húzta össze a szemöldökét.
- Azt írtad, hogy ma nem jössz át. - ültem fel mellette, összeráncolva a homlokom, majd a telefonom után nyúltam és megmutattam az sms-t.

Felült, elolvasta, majd visszanyújtotta és a sajátjáért indult. Felhúzta közben a boxerét, majd lehajolt a nadrágjáért és kivette a telefont az egyik zsebből. Láttam ahogy felvillan a kezében, majd gondolom megkereste az üzenetet. Egy darabig nézte a képernyőt, majd hangosan kifújta a levegőt.

- Mindjárt jövök... - mondta, de rám se nézett.

A telefonnal a kezében kiment a szobámból. Idegesnek tűnt, de nem értettem a szitut. Vívódtam magamban. Menjek utána? Ne menjek? Újra a kezembe vettem a telefonom és ismét elolvastam az üzenetet. Lehet, hogy nem is ő írta? De akkor ki?