A bátyám barátja

45. Fejezet

- Nem mehetsz oda! - kiabáltam a nappaliba rohanva utána.

Nem foglalkoztam sem a bátyámmal, sem Rosával, sem senkivel. Melltartóban és bugyiban futottam ki. A kanapé végében állt meg és haragos tekintettel nézett rám.

- Miért? - kiabálta. - Miért nem? Azt hiszed, hagyom, hogy ilyeneket csináljon veled? - mutatott a csípőmre.
- Mi folyik itt? - kérdezte a bátyám. - Hogy nézel ki?
- Matt. - kiabálja Liam. - Megint.
- Matt? - néz rám Rosa aggódó tekintettel.
- Pénteken is és ma is bántotta. Ha pénteken nem megyek be a sulitokba nem tudom mit csinált volna vele. - nézett Rosára, majd rám, a tekintete lesiklott a csípőmre.

Az arca megijesztett. Fájdalom, düh és szenvedés jelent meg rajta.
A bátyám közelebb jött és maga felé fordított. Lehajolt, majd megnézte. Rosa is odajött. Liam felé fordítottam a fejem, ekkor láttam meg Camet és Zacket a kanapén. Szintén a csípőmön levő foltokat nézték elborzadva.
Rosa közben kihozta a bátyám köntösét és rám terítette.
A bátyám felállt és elment a kulcstartós szekrényhez. Cam és Zack is felálltak, majd csatlakoztak Liamhez.

- Maradjatok itt. - néz rám és Rosára a bátyám.
- Ne! Kérlek! - könyörögtem Diegonak. Rosa tartott vissza.
- De igen! Nem fogom hagyni, hogy bántson. - kiabálta Diego.
- Liam! Kérlek! - kiabáltam, hisztérikusan, de már kiment az ajtón.

Sorban kiléptek a fiúk is egymás után. Futottam az ajtóhoz, kivágtam, és Liam elé rohantam. Elfordított fejjel ellépett mellettem, én pedig ismét elé álltam. A kezemmel a mellkasának támaszkodtam és tiszta erőmből nyomtam őt vissza. Megállt, megfogta a csuklómat. Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.

- Menj be Elena! - mondja halkan, fáradt hangon.
- Ne menj oda kérlek! Bántani fog! - könyörgőn néztem rá.
- Zack, vidd be és tartsd bent. - mondja a bátyám.
- Ne! Ne! Ne!- kiabálom, mikor Zack mellénk ér.

Megfogja a derekam és a lábam, az ölébe vesz és bevisz. Hiába kiabálom a nevét nem tesz le. Rosa ott áll a verandán és a mellkasa előtt keresztbe fonva tartja a kezét. Mikor mellé érünk Zack letesz és a felkaromnál fogva a hátam mögé lép. Ledermedve nézem, ahogy a három férfi beül a bátyám autójába és elhajtanak.
Rosa bemegy a házba és mi is követjük.

- Miért nem szóltál? - áll meg előttem Rosa.
- Mert nem akartam ezt... - mutatok az ajtóra. - Rosa, nem akartam ezt! - azzal a könnyeim utat törnek maguknak.
- Hogy lehettél ennyire ostoba? És ha elfajul a helyzet? Megvárod még kórházba kerülsz? - korhol teljesen jogosan.
- Nem! Tudom, idióta voltam! Sajnálom!
- Sajnálhatod is. - azzal magával húz a fürdőbe.

Ránk csukja az ajtót és leveszi rólam a köntöst. Leguggol elém és szemügyre veszi a foltokat. Körbeforgat, én pedig hagyom, hogy azt csinálja amit szeretne. Leveszi rólam a melltartómat és a bugyimat is. A zuhany felé fordít.

- Fürödj meg. Mindjárt visszajövök. - utasít.

Belépek a kabinba és lezuhanyozok. Kiszállok, és elveszem a pizsamám Rosától. Utána kimegyünk és leülünk a kanapéra. Zack aggódva figyel. Rosa elmegy kaját csinálni. A tekintetem folyton az ajtóra téved. Talán ha elég gyors vagyok, meg tudok szökni.

- Ne is álmodj! - mondja Zack komoran. Engem figyel. Lemondóan sóhajtok.

Miután a felét megettem annak, amit Rosa készített az ölébe fekszem. Betakar, majd a hajamat simogatja. Nézzük a tévét, de egyszer csak képszakadás. Nem tudom, hogy a kimerültség miatt e, de elaludtam.

- Baby... - hallom, ahogy valaki ébresztget.

Kinyitom a szemem. Félhomály van. Egy kígyó tetoválást pillantok meg.
Liam.
Felkapom a fejem, a szemébe nézek. Hosszan nézek a szemeibe. Az arcát kezdem fürkészni, majd mikor nem látok semmi nyomot rajta kicsit megnyugszom.

- Visszajöttél! - csak bólint.
- Nem nyitott senki ajtót, így másfél órán keresztül vártunk, de nem jött senki, hát hazajöttünk. - a hangja komor és fáradt. - A bátyád beszélni szeretne veled. - szólal meg kis idő után.

Bólintok, mire feláll és hátrébb lép. Ekkor látom meg Diegot.

- Sajnálom! - mondom, mikor leguggol elém, majd elsírom magam.
- Miért nem szóltál? - kérdezi, miután Liam kiment a szobából.
- Nem tudom... Féltem... - mondom pityeregve.
- A bátyád vagyok Elena! Ha nem én, ki védene meg? - a tekintete haragos. - Azt hiszed szembe tudsz szállni vele? Matt elmebeteg! - emeli fel a hangját.
- Tudom. - válaszolom csendesen. - Ha tehetném visszafordítanám az időt...
- Mi a franc van veled? Miért nem mondtad el? - kérdezi. Leül mellém.
- Mert nem akartam, hogy ez történjen. - lehajtom a fejem. - Szólnom kellett volna.
- És most ettől jobb? Mióta titkolózunk egymás elől?
- Amióta belezúgtál a legjobb barátnőmbe... - mondom, mire elmosolyodik.
- Ez talált.
- Tudom. - vonok vállat.
- Gyere ide. - azzal maga felé húz.

Belemásztam az ölébe, majd szorosan öleltük egymást.

- Hiányzol bátyó! - suttogom.
- Te is nekem húgi!- suttogja és megpuszilja a homlokom.
- Szeretlek Diego!
- Szeretlek Elena!

Egy darabig még így ültünk, majd felállt és kiment. A lábaimat felhúztam és a térdemre hajtottam a fejem. Nyílt az ajtóm, majd Liam lépett be. Boxer volt rajta csak. Felmászott az ágyra és mellém ült. Nem néztem rá, de nem hagyta. Az állát a vállamra tette, a fejemet maga felé fordította. Felegyenesedtem és vele szembe fordultam. Hátrébbcsúszott, megfogta a kezem és az ölébe húzott. Lovagló ülésben ráültem, majd ránéztem. Liam szó nélkül figyelt. Megérintette az arcom, majd a tenyerébe hajtottam azt.

- Elena... - ránéztem. A szemei fáradtak voltak.
- Sajnálom... - mondom suttogva. - Szólnom kellett volna neki.
- Igen. Kellett volna... Ő a bátyád.
- Tudom. - bólogattam.
- Gyere ide. - azzal a popsim alá nyúlt, majd megemelt és közelebb húzott.

A nyakát átkaroltam, a feje a mellkasomon pihent. A kezei a csípőmön pihentek. Kicsit rászorított mire felszisszentem. Elhúzta a fejét.

- Ne haragudj. - mondja bűnbánóan.
- Semmi baj, majd elmúlik. - sóhajtom. - Örülök, hogy nem volt ott. Örülök, hogy visszajöttél.
- Miért ne jöttem volna vissza? - kérdezte meglepődve.
- Mert haragszol rám.
- Igen, haragszom. De ettől még visszajövök. - rám néz, ahogy én is rá. - Szeretlek!
- Szeretlek!

A fejét közelebb tolja, aztán az ajkunk összeér.