A bátyám barátja

20. Fejezet

A telefonom csörgésére ébredtem fel. Előkutattam és felvettem.

-Halló! - szóltam bele álmos hangon.
- Kislányom! - szólt bele apa. - Be tudnál jönni segíteni a klinikán? Az asszisztensem beteget jelentett.
- Persze. - ásítottam el magam. - Mindjárt összeszedem magam.
- Köszönöm kicsim. - mondta, majd letette.

A hátamra fordultam és a kezembe temettem az arcom. Annyira fáradtnak és nyűgösnek éreztem magam. Lassan kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kutattam valami csinosabb ruháért, majd vettem elő melltartót és bugyit. Levetkőztem, majd belebújtam a melltartóba és a bugyiba. Becsuktam a szekrényem ajtaját és ijedtemben megugrottam. Liam a falnak dőlve figyelt. A szája széles vigyorra húzódott, mikor meglátta megrémült arcomat.

- Dios! - mondtam rémülten. - Ezt igazán abbahagyhatnád.
- De élvezem! - mondta, majd ellökte magát a faltól.
- Én annyira nem. - mondtam, majd belebújtam az egybe szoknyámba. - Segítenél a cipzárral?

A kezét a csípőmre helyezte, majd lassan az oldalamon elindult felfelé, a mellem alatt megállt, és rám nézett. A pupilláim kitágultak, az ajkaim kissé szétnyíltak. Egyik kezével félresöpörte a hajam, a másikkal felhúzta a cipzárt. Majd adott egy lágy csókot a nyakam és a vállam közötti részre. A hideg is kirázott, majd maga felé fordított és megfogta a nyakam két oldalt. Belenézett a szemembe, majd megcsókolt.

- Köszönés nélkül akartál elmenni? - kérdezte az apró puszi után.
- Nem! Fel akartalak ébreszteni. - mosolyogtam rá.
- Elvigyelek? - kérdezte, majd hátrább állt.
- Az jó lenne. - vontam vállat.

Az autóban alig beszéltünk. Még bennem volt a tegnapi nap történése. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Liam megfogja a kezem, ami az ölemben pihent.

- Minden rendben? - kérdezte egy pillanatra rám nézve.
- Igen. - bólintottam és egy halvány mosolyt lőttem felé.
- Rendben. - azzal elengedte a kezem, de csak addig míg váltott.

Mikor kiszálltam a klinika előtt, azt mondta majd értem jön. Csak szóljak, hogy mikor végzek. Már épp kiszálltam volna, mikor megfogta a kezem és visszahúzott.

- Hé! - bal kezével az arcomhoz ért, komoran nézett a szemembe. - Biztos, hogy minden oké?
- Persze... - mondtam bizonytalanul.
- Csak? - emelte fel a szemöldökét.
- Az exed... - s lefelé néztem.
- Nézz rám! - mondta pár pillanat után.

Ránéztem. A szemei őszintén csillogtak. A pupillái kitágultak. Majd határozottan megszólalt.

- Nem jelentett semmit! - mondta a szemembe. - Csak Te kellesz! Senki más!
- Kellek neked? - olvadoztam a keze között. Szinte leheltem a szavakat.

Ettől a három szótól olyan szintű megkönnyebbülés árasztott el, amitől teljesen megfeledkeztem az előbbi "gond"-ról.

- Igen! Kellesz nekem! - mosolyodott el.

Azzal megcsókolt, de csak röviden, amit mély sóhajjal nyugtáztam. Elköszöntünk egymástól, majd bementem. Apa az íróasztal mögül nézett rám.

-Elena! - örült meg nekem. - Jajj, de jó, hogy itt vagy.
- Jó reggelt apa! - mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.

Nem volt húzós a nap, de volt mit csinálni. Rendszereztem a dolgokat, válaszoltam az e-mailokra, és fogadtam a pácienseket.
Mikor elment az utolsó ember is, apa azt mondta mehetek, így felhívtam Liamet. Azt mondta, hogy nemsokára itt lesz.

Hazaérve a nappaliba Diego és Rosa épp filmet néztek. Mikor megpillantott Rosa felém száguldva a nyakamba borult. Szorosan öleltük át egymást és sikítottunk, mint két kislány. Liam nevetve ment el mellettünk, majd helyet foglalt a bátyám mellett.
Mikor sikerült elengedni egymást mi is leültünk és beszélgetni kezdtünk. Szóba került nagyon sok téma, köztük a jövő héten pénteken megtartani kívánt buli is. Megbeszéltük, hogy mind elmegyünk. De mivel senki nem tudta, hogy a bátyám és Rosa együtt vannak, így Diego és Liam később csatlakoznak majd hozzánk. Rosa nagyon be volt lelkesülve a buli miatt.
Később, mind a négyen elvonultunk. Liam és én a konyhába, Diego és Rosa a szobába. Elmentem átöltözni valami kényelmes ruhába.

- Segítsek? - kérdezte, miközben mellém lépett a pultnál.
- Ha van kedved. - néztem rá mosolyogva.
- Ezeket felvágjam? - mutat a zöldségekre.
- Igen, de előbb mosd meg. - mondtam, majd elé toltam. - A bal oldali fiókban van kés.
- Kérdezhetek valamit? - közben mossa a zöldségeket.
- Mire vagy kíváncsi? - néztem rá kérdőn.
- Van kedved szerdán átjönni vacsorára hozzánk? - s rám nézett.
- Persze! - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Szuper! - mosolygott rám.
- Lesz valami alkalom? - kérdeztem félénken.
- Igen. Bemutatlak nekik.
- De tudják ki vagyok. - kuncogtam.
- Nem. Ők úgy ismernek, mint Esteban lánya és a legjobb barátom húga. Nem pedig úgy, mint a barátnőm. - azzal felém fordult és a kezeit keresztbe fonta maga előtt. Alsó ajkát beszívta.

A kezemben megállt a kés, majd lassan ránéztem. Jól hallottam, amit hallottam? A barátnőjének hívott?!

- Az vagyok? - tettem le a kést és szembe fordultam vele. Az arcomra széles vigyor ült.
- Örülnék neki, ha az lennél. - válaszolta, majd magához vont és a csípőmnél tartott.
- Én is örülnék neki. - válaszoltam halkan.

Elmosolyodott, majd megcsókolt. A csípőmről elvette a kezét és az álkapcsom alá tette, majd megszakította a csókot. A hüvelykujjával végighúzott az alsó ajkaimon, majd ismét megcsókolt.
Kicsit vadabbul csókolt, mint ahogy eddig szokott, ami elég izgató volt. Belemerülve a csókba, azt sem vettem észre mikor kapott fel és tett a konyhapultra. A szája falta az enyémet. Mindketten kapkodtuk a levegőt. Aztán célba vette a nyakam és a fülem mögötti érzékeny részt. Halkan felnyögtem, amitől felbuzdulva haladt lefelé. Először az álkapcsom vonalát csókolta végig, majd a torkomat, aztán a melleim felé vette az irányt. Mivel a pólóm mély dekoltázzsal rendelkezett, így szabad utat engedett az ajkainak. Beletúrtam a hajába, amitől felmordult. Aztán lassított, végül a homlokát a mellkasomnak támasztva lihegett.

- Megőrjítesz! - lihegte.
- Sajnálom... - válaszoltam bűnbánóan.
- Miért vagy ennyire kívánatos?! - kérdezte, bár inkább magától, mint tőlem.

Elnevettem magam, majd a fejét felemeltem. A szemei szikráztak és csillogtak a vágytól. Lihegve figyeltem az arcát, majd apró csókot nyomtam az ajkára. Mikor el akartam hajolni, a hátamnál megtartott és megcsókolt. A nyelvével utat talált a számba, megkereste az enyémet és masszírozni kezdte. Annyira jól csókolt, hogy a kezdeti bizsergés fellángolt és nem akartam, hogy abba maradjon. Tovább akartam menni, de abbahagyta a csókot. Csalódottan néztem a szemeibe, amik most smaragdzölden, csillogva ültek a helyükön.

Mikor lenyugodtunk, lesegített a pultról, majd nekiláttunk a főzésnek. Mind a ketten igyekeztünk elterelni a figyelmünket az imént történt dolgokról. Így viccelődtünk, nevettünk, játszottunk és beszélgettünk. Miután megfőtt a kaja, szóltunk Rosanak és Diegonak, hogy egyenek majd ők is.