A bátyám barátja

44. Fejezet

Épp a suli ebédlőjébe megyek, mikor valaki megfogja a felkarom és beránt az egyik terembe. Csak a sötétbarna haját láttam.
Ó ne!
Berántott, majd a falnak döntött, kezét a számra tapasztotta. Riadtan néztem Matt szemeibe.

- Hello Elena! - suttogta. Az arcán kaján vigyor jelent meg. A szeme alatt lila folt éktelenkedett. - Milyen volt a hétvége? - kérdezte, a szemei csillogtak. - Tudod... gondolkodtam. Ha akkor nem jön a kis megmentőd... miket meg tudtam volna tenni veled. - beszívta alsó ajkát, majd lassan végigmért.

Alig kaptam levegőt. Könny gyűlt a szemembe. Szaporán kezdtem venni a levegőt, próbáltam megnyugtatni magam, és lassítani a szívem dobogásán, de nem ment. A táskám leesett a földre.

- Elveszem a kezem Elena! Ha sikítani mersz... - ráztam a fejem, hogy nem fogok. Azzal lassan levette a kezét. - Ez az! Jó kislány! - vigyorgott el szélesen , majd hátrébb lépett.
- Mit akarsz tőlem? - nyüszítettem.

A könnyek kiszaladtak a szememből és égő arcomat végigszántották. Figyelte ahogy az államon megállnak, majd mutató ujjával letörölte. A tekintete az ajkaimra tévedt. Megnyalta a sajátját, majd beleharapott alsó ajkába.

- Téged! Vissza akarlak kapni! - suttogja, s közelebb lép.
- Matt... - suttogom, majd megköszörülöm a torkom.
- Ne, kérlek. Ne mondj semmit. - mondja, majd még közelebb lép és megfogja mind a két kezem.
- Matt... Liammel járok! - válaszolom hangosan. A hangom megremeg és rekedt.
- Akkor szakíts vele! - emeli meg a hangját, de a kezünket nézi.
- Szeretem őt, Matt! - mondom.
- Nem! - mordul fel erőteljes hangon. - Te engem szeretsz! - rám emeli a tekintetét.

A szemei izzanak. Az arca eltorzult, gonosz és baljós lett, düh járta át. Elengedi a kezem, majd az arcomhoz nyúl. Két tenyere közt megfogja, majd a homlokát az enyémnek nyomja, úgy, hogy fájdalmat okoz vele. A szemeimet szorosan behunyom. Érzem a meleg leheletét az ajkaimon.

- Te engem szeretsz, nem azt a barmot! - préseli ki a fogai közt. - Rajtam kívül nem szerethetsz mást! Megértetted?
- Liamat szeretem! Ezen nem tudsz változtatni! Ha bele döglesz sem! - suttogom erőt véve magamon.
- Nem! - ordítja el magát. - Te! Engem! Szeretsz! - szótagolja, majd hátrébb lép és a szemeimbe néz.
- Sosem szerettelek! - vágom az arcába, egyenesen a szeme közé.
- Ne hazudj! - mondja, majd egyik kezével összeszorítja az arcomat.

Közelebb lép. Az szemei forrnak a dühtől. A szemei az ajkaim és a szemeim között cikáznak. A szándék megjelenik egy pillanatra a szemeiben; meg akar csókolni. Erőszakkal elfordítom a fejem, majd még közelebb jön. Ajkait a nyakamhoz tapasztja, majd a nyelvével végignyalja. Felmordul, a csípőjét hozzám nyomja és dörzsölni kezdi magát hozzám. Hányinger kerülget és undor. Aztán megérzem őt odalenn.

- Érzed ezt? - lihegi a fülembe. - Hm? Érzed milyen kemény lettem tőled? Pedig csak a ruha van kettőnk között. - maga felé fordítja a fejem.

A szemei az ajkaimat bűvölik. Aztán megnyalja a sajátját és az enyémre tapasztja. Falja az ajkaimat, én pedig lefagyva állok és várom a végét ennek az egésznek. Le vagyok blokkolva, semmi nem jut eszembe ami egy önvédelmi órán tanult dolog is lenne. Semmi! Teljesen le vagyok fagyva. Próbálom észhez téríteni magam, de semmi.
A nyelvét erőszakosan bedugja az enyémbe és keresi, masszírozza az enyémet. Közben erősebben dörgölőzik hozzám. A kezei a csípőmet szorítják. Felnyögök a fájdalomra, de bár ne tettem volna. Ettől még bátrabb lett, még szorosabban nyomja magát hozzám.
És itt. Itt a petyhüdt izmaimba áramlani kezd az adrenalin. A tudatom kitisztul. Megharapom először a nyelvét, majd ajkát. Hirtelen hátrahúzza a fejét. A kezemmel nagyot lökök rajta, amitől elveszti egy pillanatra a stabilitását. Kihasználva az alkalmat, felhúzom a térdem és tökön rúgom. Begörnyed, mire ellököm magamtól. A földre kerül, a nadrágja feszül odalent, undorító. A vért, amit a számban maradt, ráköpöm, majd amilyen gyorsan csak tudok elfutok onnan. Kirohanok az iskola udvarára. A szemeim könnyben úsznak. Remegő kezekkel veszem elő a telefonom.
Liam számát keresem. Mikor megtalálom, hívni kezdem, közben pedig elbújok az egyik eldugott kis részben. Már épp letenném, mikor felveszi. Mikor meghallom a hangját sírva fakadok.

- Szia Baby! - órán vagyok.
- Liam... - nyüszítem a telefonba.
- Hol vagy? - kérdezi ingerülten.
- A suliban. - zokogom nyüszítve.
- Indulok! - azzal bontja a vonalat.

Amíg nem ért oda nem álltam fel onnan. A lábaim elzsibbadtak. Akárki jött el arra még jobban elbújtam, hogy senki ne lásson. Írtam Rosának egy üzenetet, hogy nem érzem jól magam, otthon találkozunk. A telefon csörgése annyira megijesztett, hogy ki is esett a kezemből. Reszkető kézzel vettem fel.

- Hol vagy? - kérdezi aggódva.
- A menza melletti kijáratnál. - nyüszítem.

Bontja a vonalat és pár perc múlva meglátom. A tekintete dühtől izzik. Leguggol mellém és magához szorít. Zokogva omlok a karjaiba. Feláll velem a földről, az ölébe kap és elsétál velem a parkolóig. Az autója anyósülés felöli oldalán letesz, majd kinyitja én pedig bemászok. Gyorsan beszáll mellém, majd elindulunk haza.
Otthon azonnal a szobámba visz. Felmászok az ágyra, mire ő eltűnik, majd pár perc múlva visszajön egy pohár vízzel. Felém nyújtja én pedig megiszom. Mellém ül, majd megfogja az álkapcsom alatt az arcom és maga felé fordítja. Kényszerít, hogy nézzek rá, de nem tudok. Szégyellem magam.

- Nézz rám! - nem kérés ez, utasítás.
- Nem! - válaszolom.
- Nézz rám! - s felemeli a fejem. Ránézek. - Bántott? - a szemei ide - oda cikáznak az arcomon. Düh és aggodalom van bennük.
- Nem. - válaszolom. - Nem bántott.
- Mit csinált? - kérdezi halkabban.

Az emlékre elsírom magam. Innentől kezdve nem bírtam megszólalni. Sokáig sírtam hozzábújva. Egész délután zokogtam, vigasztalhatatlanul.
Mikor lenyugodtam, nagyon fáradtnak és álmosnak éreztem magam. Nem faggatott Liam utána. Csak nyugtatott. A karjában tartott végig, egy pillanatra sem engedett el, csak míg elment egy adag zsebkendőért.

- Jobban vagy? - kérdezte miután kibontakoztam az öleléséből.
- Igen. Sajnálom...
- Semmit, nem kell sajnálnod... - mondta, a tekintete komoly volt. - Gyere, menj el fürdeni, jót fog tenni a zuhany.

Bekísért a fürdőbe, majd kiment a pizsamámért. Mikor levetkőztem a tükörben megláttam az arcom. A szemeim annyira fel voltak duzzadva, hogy alig látszott a szemgolyóm. Az arcom puffadt és piros volt. Nekidőltem a mosdókagylónak, de fájdalmat éreztem a csípőmnél, így felszisszentem. Liam ekkor lépett be.

- Mi a... - azzal odasietett hozzám és maga felé fordított. Bugyiba és melltartóba álltam előtte.

Matt keze nyoma teljesen kivehető volt a csípőmön. Még nem teljesen lilult be, de már kezdett.
Ránéztem Liamre, aki elképedve nézte végig. Az arca megkeményedett, az állkapcsát összeszorította, majd lassan felállt.
Rám nézett, és tudtam mit akar tenni.