A bátyám barátja

4. Fejezet

Visszatérve a szobámba zavartan ültem le az ágyra. A gyomromban ott volt még a bizsergő érzés. Rosa leült mellém és csak nézett.

- Szóval... - kezdte. - Te és Liam?
- Mi van velünk? - kérdeztem, s összevont szemöldökkel ránéztem.
- Láttalak titeket. A fürdő előtt és a nappaliba is.
- Nincs semmi. Ő a bátyám legjobb barátja. Csak egyszerűen... így jött ki. - vontam vállat.
- Figyelj! Szerintem nem mondok hülyeséget, ha azt állítom, hogy tetszik neked. És szerintem te is neki.
- Mi? - emelkedett meg a hangom egy oktávval feljebb. - Ezt honnan veszed? Tény, hogy jó fejnek tartom, és talán helyesnek is, de ez minden. Nekem ott van Matt. - mosolyodtam el, de ez nem volt őszinte és ezt Rosa is látta rajtam.
- Ahogy gondolod. - emelte fel mind a két kezét. - Csak láttam amit láttam.

Később elmentünk fürdeni egymás után, aztán lefeküdtünk aludni. Bár Rosa nagyon hamar elaludt, én forgolódtam az ágyban és egy bizonyos zöld szempárra gondoltam. Meguntam a forgolódást és kimentem inni egy pohár vizet. Ahogy elhaladtam a fürdő előtt hallottam, hogy folyik a víz.
Diego ült kint egy törölközőt magára tekerve és épp a pizza maradékát ette. Mikor meglátott azzal a hörcsög fejével rám nézett és én vihogásban törtem ki.

- Miért kell annyi kaját a szádba tömni mindig? - nevettem.
- Kéf? - kérdezte, s felém nyújtotta a harapott szeletet.

Beleharaptam majd töltöttem neki is és magamnak is szénsavas üdítőt.

- Nem tudsz aludni? - kérdezte miután lenyelte a falatot. - Rosa alszik már?
- Mindkettő igen. Nem tudom, hogy képes olyan hamar elaludni. -rázom a fejem. - Milyen volt a játék? - kérdezem a nappali felé intve a fejemmel.
- Faja, mi nyertünk. Lealáztuk őket rendesen.

Megfordultam, hogy töltsek még innivalót, de mire visszafordultam nem arra a látványra számítottam. Liam egy szál törölközőben jött a konyha felé. A poharat majdnem kiejtettem a kezemből, de észbe kaptam és a csap felé fordultam. A reakciómat látva elmosolyodott és megjelentek az arcán a gödröcskék, amiket eddig észre sem vettem. Mély levegőt véve visszafordultam. Ő is leült a hozzám közelebb eső bárszékre, majd elvett egy szeletet és enni kezdett. Így, hogy alig volt rajta valami, jól megnézhettem a tetoválásait.

- Haver! Öltözz már fel. - mondta Diego. - Zavarba hozod a húgom! - mondta s elröhögte magát.
- Ha - ha... Nagyon vicces! - mondtam összeszűkített szemekkel.

Az összes tetoválás szép és kidolgozott munka volt. Diegonak is volt tetoválása, de neki kevesebb, mint Liamnek. Diegonak inkább személyesebbek voltak. Nyilván Liamnek is jelentettek valamit, csak azt nem tudtam mit. Elmélyülten nézegettem a tetoválást a bal oldali bordáin, amit épp próbáltam megfejteni, miközben a vízzel játszottam a számban, mikor észbe kaptam és felpillantottam. Mind a ketten engem figyeltek. Diego kérdőn nézett rám, mintha kérdezett volna valamit, Liam szintén kérdő szemekkel figyelt. Lenyeltem a vizet és éreztem, ahogy a vér elönti a fejem, amitől égni kezdtek a füleim is.

- Hm? - kérdezte a bátyám.
- Tessék? - kérdeztem vissza zavartan.
- Mondtam, hogy nem is figyel. - nevetett Liam.
- De figyeltem! - ellenkeztem, de minek. - Mi is volt a kérdés?
- Holnap eljöttök velünk a partra? - ismételte meg a kérdést Diego.
- Persze. - vágtam rá. - Mármint kivel veletek?
- Liam, Cameron, Zack, én. - s beletúrt a hajába egy nagy sóhaj közepette.
- Ha nem zavarunk, miért ne. - vontam vállat és legszívesebben a mosolyom a fülemig ért volna. - Megyek lefekszem.

Azzal betettem a mosogatógépbe a poharam, majd elhaladtam Liam mögött. Megfogtam a bátyám izmos felkarját, nyomtam egy cuppanós puszit az arcára és jóéjt kívántam neki.

- Jó éjt Liam. - mondtam, majd sarkon fordultam és elmentem a szobámba.

Rosa aludt, mint a bunda. Mennyire fog örülni, hogy holnap az óceánhoz megyünk majd.
Még forgolódtam párat, de sikerült elaludnom és egész éjjel egy smaragdzöld szempárról álmodtam.