A bátyám barátja

46. Fejezet

- Végre téli szüneeet! - énekeli Rosa az utolsó sulis napunkon.
- Jobb lenne hóval. - mondom vállat vonva.
- Ezt meg sem hallottam! - azzal a szekrénye felé fordul és kutatni kezd. - Kaliforniában élsz! Légy hálás!
- Persze, csak hát... máshol ilyenkor esik a hó, itt meg...
- Figyelj... Elena... - ebből kioktatás lesz - Tudod vannak azok az emberek, akik olyan helyen élnek, ahol van olyan, hogy hó. DE ITT NINCS! Szerencsére...  Szóval, ha a maradék napot élve szeretnéd véghezvinni, azt ajánlom kuss legyen a hóról! - mutat fenyegetően felém a mutató ujjával.
- Megjött? - nézek rá vigyorogva.
- Bingó! - azzal kacsint egyet és becsapja a szekrénye ajtaját.

Az órák és a szünetek nagyon, de nagyon, de nagyon lassan teltek el. Az egész egy nyűg volt. Bár Rosával nagyon jól elvoltunk. Azt leszámítva, hogy mindenkit kritizált és beszólt az angol tanárnak, egész tűrhető volt a viselkedése. Ha neki megvan, mindig ilyen.
Mivel a tanárok egy része úgy döntött, hogy elhalmoz minket a szünetre esszékkel és minden mással, mindenki felszólalt, de a tanárok csak a vállukat húzogatták és hozzá szélesen elvigyorodtak.
Az utolsó órám Rosa nélkül telt, ugyan is neki más tárgy volt az utolsó órája. Belépve a terembe leültem a helyemre. Dolgozatot írtunk. A tanár névsor olvasást tartott.
Mikor Matt nevéhez ért a hideg végigfutott a hátamon és kirázott a hideg. Az eset óta messziről kerültem, de a tekintetét mindig éreztem magamon. Mikor megszólalt összerándult a gyomrom.

- Hogy ment? - kérdezi Rosa a folyosón várva.
- Szerintem felfele görbül majd. - mosolyodtam el.
- Mehetünk?
- Menjünk.

Mikor hazaértünk már mindenki otthon volt. Apa épp a konyhában főzött, a bátyám, Zack és Cam a nappaliban amerikai focit néztek befeszülve, és mikor a csapat áttörte a védelmet és pontot szereztek nagyot kiáltva álltak fel. Rosával megálltunk egy pillanatra, összenéztünk és a fejünket csóválva mentünk a szobámhoz.
Kerestem Liamet, de nem láttam sehol. Küldtem neki egy üzenetet, mikor elindultunk a suliból, de válasz azóta sem érkezett. Kicsit aggódtam miatta, hogy miért nem válaszol, de gondoltam csak elfoglalt.
Ledobtuk a táskánkat, majd kimentünk. Mindketten a bátyámhoz mentünk. Közrefogtuk és mindketten adtunk egy puszit az arcára. Ő szélesen elvigyorodott.

- Az én csajaim! - azzal magához húzott minket.
- Apa mit főz?
- Nem tudom, de nagyon sokáig csinálja.
- Megyek megnézem. - azzal felálltam és odamentem hozzá.

Épp nekem háttal állt, így átöleltem szorosan hátulról.

- Hola mi amor! - mondja, majd két kezét rátette összekulcsolt kezeimre.
(-Szia szerelmem!)
- Hola papi! - válaszoltam mosolyogva.
(-Szia apa!)
-Milyen napod volt? - kérdezi megfordulva.
- Jó. - vontam vállat. - Megírtuk a dolgozatot, szerintem felfele görbül majd. - azzal ismét megöleltem. Adott a fejem búbjára egy puszit, majd átölelt. - Mit főzöl?
- A bátyád kedvencét. Gazpacho és Spanyol Tortilla. - mondja mosolyogva.
- Remek az illata. - szagolok a levegőbe mosolyogva.

Miután megvacsoráztunk leültem a kanapéra és kerestem valami filmet. A többiek is csatlakoztak, így kicsit szűkösen, de elfértünk. Azóta sem jött semmi életjel Liamtől. Aggódni kezdtem, hogy talán valami baja eshetett. A filmre nem is figyeltem, mert vagy több ezer dolog szántott végig az agyamon, hogy miért nem hív vagy ír vissza.
A film közepénél jártunk, mikor felálltam és kimentem inni. Utánam jött a bátyám is.

- Mi a baj? - kérdezte fürkésző tekintettel, mikor mellém ért.
- Liam... - sóhajtom. - Nem ír vissza, nem hív... Nem tudod hol lehet?
- Vizsgázott ma. Azt mondta este átjön majd. - vonja meg a vállát, majd belekortyol az üdítőbe.
- De már este fél kilenc van. Meddig tart egy vizsga? - bosszankodom.
- Hé!- mondja, majd magához húz és megölel. - Jönni fog.

Hangosan kifújtam a levegőt, majd az arcom beletemettem a mellkasába.

- Biztos nincs semmi baja. - mondja nyugtatóan.
- Ajánlom neki, mert ha igen, nagyon elverem. - csattanok fel. Ezen csak elneveti magát.
- Menjünk vissza a többiekhez. - mondja eltolva magától.

Épp a fürdőben állok a tükör előtt. Nézem a foltokat, de szerencsére már alig látszódnak. Apa nem is tudja, hogy mi történt és szeretném, ha ez így is maradna.
Fürdés után a telefonom nézegetve haladtam a szobám felé. Küldtem Liamnek egy újabb üzenetet, de nem kaptam választ. Esküszöm, egyre bosszúsabb vagyok.
Idegességemben az ágyra hajítottam a telefont és a szekrényem felé indultam, mikor valaki felkiáltott az ágyamon. Ledermedve álltam meg, majd lassan megfordultam.
Liam ült ott, a telefonom tartva a kezében.

- Ez fájt! - mondja, a szája kissé mosolyra húzódott.
- Meg is érdemelted! - vágom rá ingerülten, majd megindulok felé.

Az ágyamon ül, én felmászok és a lábai közé mászva püfölni kezdem.

- Hé hé hé! - fogja meg a kezeimet.
- Hol voltál? - próbálom kiszabadítani a kezem, de erősen fogja.
- Vizsgáztam. - mondja értetlenül.
- Valóban? - nézek rá összeszűkített szemekkel. - És egy nyamvadt sms- t vagy egy nyamvadt hívást nem tudtál megejteni? Hm?
- Baby! Vizsgáztam négy tárgyból. Hatig az egyetemen voltam. Hazamentem, beszéltem a szüleimmel, lezuhanyoztam és most itt vagyok. - néz rám, majd enged a szorításán.
- Ez akkor sem magyarázat arra, hogy miért nem hívtál vagy válaszoltál. - válaszolom ingerülten. - Aggódtam miattad! Érted?
- Ne haragudj! - mondja, majd elengedi a kezem.
- De! Haragszom rád! Azt se tudtam mi van veled. Azt hittem... azt hittem... - lehajtottam a fejem. A haragom elszállt az emlékre, mikor lejátszottam a fejemben, hogy mi történhetett vele.
- Hé! - mondja, majd megfogja az arcom két oldalát és felemeli. - Nem eshet semmi bajom. - a szemembe néz. - Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. - azzal a szája sarka mosolyra húzódik.
- Nem vicces! - mondom, majd én is elmosolygom magam.
- Szeretlek! - suttogja és a homlokát az enyémhez érinti.
- Szeretlek! - suttogom és megcsókolom.