A bátyám barátja

59. Fejezet

Másnap reggel korán ébredtem. Az első dolgom az volt, hogy leírtam mindent Rosának, amit éjjel beszéltünk Liammel. Választ nem vártam, mert még elég korán volt, így kikeltem az ágyból és kimentem a fürdőszobába.
A tükör előtt állok és minden egyes porcikámat szemügyre veszem. A foltok kezdenek halványulni, így már alig látszanak. Mélyet sóhajtok, majd belépek a zuhany alá és alaposan lezuhanyzok majd hajat mosok. Felfrissülve lépek ki a fürdőből. A bátyám épp akart bejönni, így a frászt hozta rám.

- Te már fent vagy? - kérdezi a szemét törölgetve.
- Igen. - azzal kikerülve kimentem a fürdőből.

A nappaliban bekapcsoltam a tvt, majd a konyha felé vettem az irányt. Csináltam magamnak teát és müzlit, majd visszamentem a nappaliba és benyomtam egy jó kis sorozatot. Miután megreggeliztem és a sorozatnak is vége lett megnéztem mennyi idő van. Mivel tudom, hogy ki mikor szokott ébredni így nekiláttam a reggelinek. Mindent csináltam ami csak eszembe jutott.
Az első neszeket apa adta ki.

- Jó reggelt mija! - köszönt rekedt hangon. - Vendégek jönnek? - azzal körbenézett és leült az asztalhoz.
- Jó reggelt apa! Nem. Csak gondoltam meglepem életem férfijait egy remek és kiadós reggelivel. - mondtam vigyorogva és letettem az asztalra a villát, a kést és a tányérokat.
- Te jó ég! - hallottam a bátyám hangját. - Egy hadseregnek csináltál?
- Amennyit te meg Liam esztek... - húztam vigyorra a szám - Egy hadseregnek is kevés lenne.
- Jó reggelt! - hallottuk meg Liam hangját. - Mi a fene... - néz körbe az asztalon. - Várunk valakit? - néz körbe majd rám.
- Nem. Ahogy ő fogalmazott "életem férfijainak" főzött. - válaszolt apa és belekortyolt a kávéjába.
- Aft fe feleftük elf, hogy ferinte egy hadseregnek fem lenne elég. - mondta a bátyám teli szájjal. Esküszöm, mint egy pocok.
- Teli szájjal nem beszélünk az asztalnál. - mondja apa és rosszallóan néz a bátyámra.

Ezen mindenki nevetett. Aztán nekiláttak a reggelinek és mivel nem bírtam ki én is ettem velük. Alig maradt valami a reggeliből. Ahogy mondtam Diego és Liam egy hadseregnyi kaját befaltak. Apa a reggeli lapot olvasta mikor megcsörrent a telefonja. Elég titokzatosan beszélt a telefonba. Mindhárman utána néztünk, de Liam folytatta az evést mikor eltűnt a folyosón. A bátyámmal egyszerre szólaltunk meg.

- Mit tudsz? - néztünk egymás szemébe.
- Semmit! Te? - hangzott egyszerre a válaszunk.
- Atyám. Mintha szinkronban lennétek. - Liam a tekintetét köztem és Diego között járatta. - Ezt gyakorolni szoktátok?
- Nem! - válaszoltuk szintén egyszerre, de még mindig egymás szemébe nézve.
- Na jó! Én elmentem lezuhanyozni. -  mondta Liam, majd hátratolva a széket felállt és kivonult az étkezőből.
- Szerinted... - kezdtem de féltem tovább mondani.
- ...Van valakije. - mondta Diego.

Kicsit furcsa volt a tudat, hogy apának lehet valakije, hiszen anya volt a mindene. Persze elfogadnánk, ha még is lenne valaki, akivel úgy érzi, hogy megvannak vagy jól érzi magát vagy esetleg... talán... szereti is.
Anya helyét nem pótolhatja senki ez tiszta sor. De az, hogy annyi év eltelte után talál valakit, akivel akár közös jövőt is tervez... azt hiszem örülnék neki.
Apa hangja riasztott fel a gondolatmenetből, mire mindketten felé kaptuk a fejünket.

- Gyerekek! - kezdte. - Baj van? -azzal közelebb lépett.
- Nem! - hadartam.
- Dehogy! - kontrázta Diego.
- Beszélhetünk? Szeretnék valamit elmondani nektek.

Ajjajj! Hát tényleg van valakije! Magamban elmosolyodtam. Mikor a bátyámra néztem és találkozott a tekintetünk láttam rajta, hogy ugyan arra gondolunk.
Apa közben leült és a tekintete ide - oda ugrált kettőnk között.

- Miről? - köszörüli meg a torkát a bátyám.
- Baj van apa? Idegesnek tűnsz. - azzal megfogtam az alkarját.
- Tudjátok... - kereste a szavakat - ... amikor anyátok meghalt csak ti maradtatok nekem. Nagyon nehéz volt két kisgyereket egyedül felnevelni. Ha nincs Cathlen nem tudom mit csináltam volna... - tartott egy kis szünetet, majd folytatta. - Onnantól kezdve csak ti léteztetek, senki más. Anyátok halála nagyon megviselt, és nem gondoltam volna, hogy ez valaha is változhat, de úgy érzem ez az idő eljött.
- Mit akarsz ezzel mondani? - néztem rá sejtelmesen. A mosolyomat el kellett nyomnom.
- Megismertem valakit. - válaszolja csendesen, majd a szemei ide - oda cikáztak köztünk.
- Apa ez szuper hír! - mondom izgatottan hatalmas vigyorral.
- Ez az apa! - mondja Diego diadalittasan.
- Nem... nem haragszotok? - néz ránk értetlen arccal. Diegoval egymásra nézünk, majd vissza rá.
- Miért tennénk? Mindenkinek jár egy második esély apa! - mondja a bátyám. - Épp elég ideig voltál egyedül.
- És mit lehet tudni a hölgyről? - kíváncsiskodtam.
- Azt nemsokára ő maga fogja elmondani, ugyan is szeretném, ha együtt elmennénk vacsorázni.
- Jól hangzik. - bólintok. - Mikor?
- Holnap este.
- Ott leszünk. - mondja Diego majd mosolyogva megöleli apát. Felállok a székről és odamegyek én is.

Apa mindkettőnket szorosan magához von, majd csak halkan annyit mond, hogy nagyon hálás, amiért két ilyen megértő gyereke van. Ezen összemosolygunk a bátyámmal, majd elengedjük egymást és mindenki megy a dolgára.
Idő közben Liam is kijött a fürdőből és a szobámban várt. Az ágyamon ült nekem háttal és még a törölköző a derekára volt kötve. Kissé előrehajolt és a telefonját nézte. Felmásztam az ágyamra, a háta mögé mentem és megöleltem. Egyik kezét rátette a mellkasa körül összefont kezeimre.

- Apának van valakije. - közöltem egyszerűen.
- Tényleg? - kérdezte döbbenten, majd felém fordult.
- Igen. - mondtam mosolyogva.

Másnap este egy nagyon jó étterembe mentünk. Mikor mi odaértünk és elfoglaltuk az asztalunkat a hölgy, név szerint Scharlott, is megérkezett. Nagyon laza, dekoratív és szép nő volt. Kicsit hasonlított anyára.
A vele való beszélgetés annyira könnyen és lazán ment, hogy teljesen olyan érzésem volt, mintha nem is vadidegennel, hanem több éves ismeretséggel rendelkeznénk. Nagyon szimpatikus és okos nő, tudja mit akar. Apától nem sokkal fiatalabb.
A kérdéseimre nagyon őszintén és minden gátlás nélkül válaszolt. Diegoéra szintúgy.
Megtudtuk róla, hogy volt már férjnél kétszer, de mindig olyan emberekkel hozta össze a sors, akik bántották, de nem csak lelkileg... Gyereke nincs, mert nem lehetett egy baleset miatt. Van egy szépségszalonja, ahol Rosával párszor megfordultunk.
Mikor megkérdezte a bátyám, hogy hol találkoztak apa és Scharlott összenézett és nagy nevetésben törtek ki. Ugyan is Scharlott véletlenül apa autójába szállt be, mikor taxit hívott. Mivel apa épp félre állt, így azt hitte érte jött. Mikor bemondta a címet és apa felháborodva nézett rá, majd közölte vele, hogy ő nem taxi, nevetésben törtek ki. Viccesnek vicces sztori az tuti.
Összességében a vacsora nagyon jól telt. Jókat beszélgettünk és nevettünk.