A bátyám barátja

29. Fejezet

- Oke Elena... No te proecupes! - nyugtattam magam.
(- Oké Elena... Ne aggódj!)

A szobához tartozó fürdőszobában voltam. A tükör előtt álltam és az aggódó szempárba néztem, ami a tükörből figyelt. Nagy levegőt vettem és hangosan kifújtam. Vagy tízszer, ha nem többször megmostam az arcom hideg vízzel, de nem sokat hatott. Lenéztem balra a mosdó szélére, ahol a neszesszerem volt. A tartalma szanaszét hevert. Elkezdtem összeszedni és visszapakolni. De egyvalamit nem tettem el. A kezembe vettem és már hiányzott belőle egy heti adag, de féltem megtenni. Az orvos azt mondta, hogy biztonságos, de nem ad száz százalékot, ahhoz nem csak nekem kellene használnom. Kinyomtam a napi adagot és bevettem.
Kopogtak az ajtón.

- Baby, jól vagy? - kérdezte aggódó hangon.
- Igen! - válaszoltam gyorsan. - Mindjárt megyek!
- Rendben.

Körbe néztem, hogy mindent eltettem e és ne egy romhalmazt hagyjak magam után, majd az ajtókilincsre tettem a kezem. Mély levegőt vettem, majd lenyomtam a kilincset és kiléptem a szobába. Félhomály fogadott, ami elég romantikus volt. Az ágyon feküdt. Jobb keze a tarkója mögött. Bal kezében a telefonja. Valamit nézett rajta.
Nekidőltem a falnak és megköszörültem a torkom.
Ez volt rajtam:

Ő rám emelte a tekintetét, aztán mikor meglátott gyorsan felült, kihúzta magát és a szemei elkerekedtek, az ajkai szétnyíltak. Zavaromban felkuncogtam, majd ő is elmosolyodott és nagyot nyelt.
Megpaskolta maga mellett a helyet. Elindultam, de végig rajtam tartotta a tekintetét. Mikor odaértem hozzá és felmásztam ismét nagyot nyelt. Térdelve elhelyezkedtem mellette, majd közelebb hajoltam és megcsókoltam. Viszonozta a csókot, majd megszakította. Megfogta az arcom két oldalát és mélyen a szemembe nézett.

- Gyönyörű vagy! - suttogta.
- Köszönöm! - hajtottam le a fejem, majd ismét a szemébe néztem.
- Ezt ne köszönd! Ez az igazság!

Azzal ismét megcsókolt. Vadabbul kezdett csókolni, amit a megjelenésemre fogtam, viszont egyre jobban bizsergett a testem. Hirtelen a hátamra fektetett és a kezei elkalandoztak a melleimen miközben az ajkaival a nyakamat csókolta.

- Annyira. Izgató. Vagy. - suttogta a nyakamba.
- Liam! - szóltam, mire ő abbahagyta a csókot, majd rám nézett. A szemei tüzesek voltak és vágytól égtek. - Készen állok! - mosolyogtam el magam.
- Mi? - döbbent le. A szemei tágra nyíltak.
- Szeretném veled... azt a dolgot... - mondtam bizonytalanul.
- Biztosan akarod? - kérdezett vissza határozottan.
Egy pillanatra elnéztem aztán vissza rá. - Igen! - bólintottam határozottan.

Az arca nem is, de a szemei elárulták. Felvillantak, majd mosolyogtak rám azok a smaragdzöld szemek. Lemászott az ágyról, majd kiment a szobából aztán pár perc múlva visszajött. Egy kis csomag volt a kezében.
Óvszer.
Elmosolyodtam, majd vártam míg felmászik és fölém magasodik. Az arcán izgulást láttam. Ő miért izgul? Neki nem most lesz az első. Bár lehet, hogy miattam, hogy ne okozzon fájdalmat.
Miután megtörtént a petting, amitől annyira felizgultam, hogy nehezemre esett kivárni, míg megtesszük.

- Nem gondoltad meg magad? - kérdezte újra.
- Nem! - mondtam határozottan.

Azzal az egyik kezével felnyúlt a fejem fölé az éjjeli szekrényhez és elvette a kis csomagot. A fogaival kibontotta, majd felhelyezte magára. Végig a szemembe nézett, ahogy én is az övébe.
Plank állásban fölém hajolt, majd belém hatolt. Lassan, és óvatosan. Hiába volt finom a mozdulata, fájt. Jobban, mint vártam, de kibírható volt.

- Ah... de szűk vagy... - nyögte a torkomba.
- Sszz... - szisszentem fel.
- Nagyon fáj? - kérdezte s rám nézett. Gondolom az arcom elárult. - Sajnálom...
- Semmi baj. - nyögtem. - Csak kérlek, lassan mozogj! Jó?
- Igen!

Azzal mozogni kezdett. Először csak nagyobb fájdalmat éreztem. Aztán szép lassan megjelent valami más is. Bizsergő érzés, ami kezdte elnyomni egy kicsit a fájdalmat, de az attól még megmaradt. Kezdtem élvezni, ahogy mozog bennem.
Finoman, lassan csinálta, de nagyokat lökött, hogy beljebb tudjon hatolni. Mikor már tövig belém hatolt nem volt kellemes, de rossz sem. Ahogy görgetett fel a lejtőn, úgy éreztem, hogy milyen jó, hogy végre megtettem.
Csókokkal halmozta el az ajkaimat, a nyakam. A halk nyögések betöltötték a szobát. Aztán kezdtem egyre feljebb kerülni a lejtőn és elmentem. Utánam nem sokkal ő is.
Végig nagyon jó volt a fájdalmat leszámítva. De az csak egy kis ideig van meg.
Legalább is Rosa azt mondta.

Lihegve néztünk egymás szemébe. A szemei elsötétültek, az ajkai szétnyitva. Pár másodpercig így feküdtünk, majd kihúzta magát belőlem és leszállt rólam. Bement a fürdőbe és hallottam, ahogy megengedi a vizet. Pár perc múlva visszajött. Én közben betakaróztam, de előtte megnéztem a pecsétfoltot. Nem volt semmi, ami fura volt, de Rosa azt mondta, nem mindenkinél van. Nála sem volt.
Liam befeküdt mellém, és szembe fordult velem. Én a behajlított alkaromon feküdtem és mosolyogtam rá. Ő komoly arccal nézett vissza rám.

- Nem is volt olyan szörnyű. - állapítom meg.
- Nagyon fájt? - kérdezte. A szemében bűntudat jelent meg.
- Elviselhető volt. - vontam vállat.

Az arca kicsit meglágyult és egy kis mosoly is megjelent a szája sarkában. Bal kezével a fülem mögé tűrt egy tincset, majd a tenyerét az arcomra tette.

- Mi a baj? - kérdeztem komor arcát nézve.
- Semmi. - mosolygott. - Örülök, hogy én lehettem az elsőd!
- Én is! - válaszoltam.
- Elena... - suttogta a nevem, de megállt és nem folytatta. Láttam, hogy szeretne valamit mondani, de meggondolta magát.
- Igen? - néztem rá kérdőn.
- Idebújsz hozzám? - szólalt meg kis idő múlva.

Azzal ő a hátára fordult én pedig a fejemet ráfektettem a mellkasára. Egy darabig így feküdtünk és beszélgettünk.
Elmesélte, hogy ezt a faházat a tizennyolcadik születésnapjára kapta, amit fel is avattak akkor. Még sosem hozott ide egyetlen barátnőjét sem, én vagyok az első. Sok időt szokott itt tölteni, főleg vizsgaidőszaknál, mert itt tud a tanulásra koncentrálni.

- Mit tervezel a születésnapodra? - kérdezte.
- A születésnapomra? Az még kettő hét... - emelkedtem fel a mellkasáról. - Hát... nem is tudom... - azzal visszafeküdtem. - Gondolom kibérelek egy helyet és ott tartom meg. Bár Rosa tuti meglepetés bulit fog tartani, szóval még nem tudom igazából.
- Mit szólnál, ha itt tartanánk? - kérdezte.
- Itt? - emeltem fel újra a fejem. - Nem! Ahhoz túl szép ez a hely, hogy egy csapat gimis ember tönkretegye.
- Itt is tarthatod, ha szeretnéd.
- Nem! Nem akarom, hogy bárki is tudjon erről a helyről a suliban. Ahhoz ez túl szép! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Csak egy ötlet volt! - szabadkozott.
- Tudom, és kedves ötlet volt, de ez a hely... - s közben körbenéztem a szobában.
- Oké, akkor nem itt lesz. - mosolyodott el.

Visszamosolyogtam rá, majd visszafeküdtem mellé, ő szembe fordult velem. Néztem azokat a gyönyörű zöld szemeket és nem bírtam betelni vele.
Aztán nem tudom, hogy és mikor, de elaludtam.