A bátyám barátja

11. Fejezet

Kora reggel ébredtem. Nem aludtam valami jól éjszaka. Mikor megfordultam, hogy kikeljek az ágyból megijedtem, majd meglepődtem. Az íróasztalom előtti széken egy alak ült. Mivel sötét volt a szobában, fel akartam kapcsolni a fényeket az ágyam felett, de az alaktól jövő hang azt mondta ne. Felismertem a hangot. Liam.
Odajött hozzám és bemászott mellém. Egymással szembe fordultunk és ő megérintette az arcom az ujjai külső felével.

- Csodaszép vagy! - ahogy kiejtette a szavakat felébredtem.

Nagy bánatomra ez csak egy álom volt, de olyan valóságosnak tűnt, hogy azonnal a fényfüzér kapcsolóért nyúlva felkapcsoltam azt, de nem volt ott senki. A kezeimbe temettem az arcom, majd megnéztem mennyi az idő. Fél nyolc múlott pár perce. Visszadőltem az ágyra és próbáltam visszaaludni, de nem ment. Fogtam magam, kimentem a konyhába és csináltam csokoládés müzlit. Letelepedtem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t, majd enni kezdtem. Találtam egy érdekes adót, amibe annyira belemerültem, hogy azt sem hallottam, mikor Diego kijött a szobájából. Halkan mögém lopakodott és adott egy puszit az arcomra. Ettől úgy megijedtem, hogy a tál tartalma mind rám borult. Annyira nevettünk mind a ketten, hogy apa is felébredt rá és kijött. Én épp töröltem a ruhám és a kanapét, Diego pedig a hasát fogva ült az egyik fotelben.

- Hát itt meg mi történt? - kérdezte mosolyogva.
- Megijesztett ez a köcsög. - mondom nevetve, s a bátyámra néztem, aki még mindig nagyon nevetett.

Aztán Liam is kijött a szobából. Én meg a rám tapadt, átlátszó pizsama felsőmben épp mentem a fürdőbe, hogy levegyem és lezuhanyozzak. Kicsit álmos fejjel jött velem szemben. Mikor meglátott széles vigyorra húzta a száját én pedig a kisujjamig elvörösödtem. A lépteim megszaporázva gyorsan bementem a fürdőbe. Miért? Miért kell mindig ilyen cikis helyzetbe kerülnöm?

Később meglátogattam Rosát a kórházban. Már elvitték az intenzívről, így a látogatási időt betartva bármikor lehetett menni hozzá. Odafele vettem neki innivalót és ennivalót. Mikor beléptem a szobájába nem tudtam mit fog mondani, ha meglát. Múltkor csak úgy otthagytam. Épp az ágyon feküdt és valamit tartott a kezében.

- Szia! - léptem be félénken. Rám nézett és elmosolyodott.
- Elena! - mondta örömmel a hangjában, majd a kezeit felemelve, ahogy egy gyerek kéri, hogy vegyék fel, felém tárta és várta, hogy odamenjek megölelni.
- Hiányoztál! - mondtam s elsírtam magam. - Hogy vagy? Mikor jöhetsz ki?
- Te is hiányoztál nekem. - mondja majd eltol magától és láttam, hogy neki is könny szökött a szemébe. - Úgy néz ki, hogy szerdán kiengednek.
- Szuper! Akkor majd elkérem magam az iskolából.
- Az nagyon jó lenne. - mosolygott. - Te, hogy vagy. Hallottam, hogy mi történt...
- Megvagyok. - mondtam s lenéztem a padlóra. - Nagyon kiakadtam. Ezért bocsánatot is kérek tőled.
-Tőlem? Miért? - nézett rám kérdőn.
- Mert el sem köszöntem...
- Ugyan... Ezért is nem akartam elmondani. Akkor most szakítottatok?
- Igen. - bólintottam. - Szerinted nem kellene ennek fájnia?
- Nem. - válaszolta határozottan.
- Nem? - néztem rá kerekre nyílt szemekkel.
- Nem, mert nem volt igazi... - mondta. - Ha az lett volna, akkor pokolian fájna.

Ezen meglepődtem. Nem volt igazi? Pedig én annak éreztem. Felvilágosított, hogy igazából az, ami Matt és köztem volt, az nem volt szerelem, mert nem is úgy viselkedtünk. Inkább, mint kettő barát, akik csókolóznak néha. Ahogy visszapörgettem a Matt és köztem történt dolgokat, rájöttem, hogy igaza van.

- És mi van Liammel? - kérdezte széles vigyorral az arcán.
- Hááát... - vigyorogtam.
- Na mesélj! - ujjongott.

Elmeséltem neki mindent a tegnap esti dologig. Csendben végighallgatott, nem szólt közbe egyáltalán, amit kicsit furcsálltam is, de nem tulajdonítottam neki sokat.

- Szerelmes vagy! - közölte velem miután végeztem a mondandómmal.
- Dehogy vagyok az. - nevettem el magam.
- De, kislány, az vagy. Higgy nekem! - csapta össze a tenyerét. - A bizsergés amit érzel, azok a bizonyos pillangók, amiket szoktak mondani.

Rosa szerint szerelmes vagyok. Szerintem nem. Ezen vitatkoztunk még egy darabig, majd a suliról kérdezett és a leckékről. Nem sokkal ezután hazamentem és készültem a következő hétre.