A bátyám barátja

30. Fejezet

Másnap reggel tompa fényre ébredtem. A hátamon feküdtem és meglepetten néztem a plafonra. Ez nem az én szobám plafonja. Aztán hirtelen felültem és körbepillantottam. Ekkor esett le, hogy hol is vagyok. Magam mellé néztem az ágyban, de nem volt ott senki. Megérintettem Liam alvórészét, és eszembe jutott a tegnap este. Ekkor kellemetlen érzést éreztem odalent, de csak nagyon halványan. Az emlékre elmosolyodtam.
Igazából már egy hete készültem erre az estére. Elmentem apa rendelőjébe, és megkértem Lilit, az ott dolgozó nőgyógyászt, hogy vizsgáljon meg, mert szeretnék fogamzásgátlót szedni. Rosa eljött velem, így nem voltam egyedül. Ő is kért fogamzásgátlót, így őt is megvizsgálta.

A gondolatmenetből az ajtó nyikorgása riasztott fel. Ösztönösen magam köré fogtam a takarót és az ajtó felé fordítottam a szemem. Liam jött ki egy szál törölközőben. A haja is és a felső teste is vizes volt. Az arca komor és elgondolkozó. Beletúrt vizes hajába és mikor észrevett az arca felderült.

- Jó reggelt! - mondta, majd odahajolt úgy, hogy a szemünk egy vonalban legyen. - Hogy aludtál?
- Jól! - mondtam vidáman. - Te?
- Én is. - mondja, majd megcsókol.

Hirtelen ötlettől vezérelve magamra húzom, majd nevetve dőlünk az ágyra. Csak a takaró és a törölközője van köztünk. A szemébe nézek. A csodaszép smaragd szempár ide - oda cikázik az enyémek között. Mintha mondani akarna valamit, de aztán meggondolja magát és inkább megcsókol.
Belemelegedve a csókba kezdi lehúzni rólam a takarót. Én pedig hagyom, mert minden porcikám kívánja őt. Elhelyezkedik felettem, érzem ahogy a csípője hozzám ér és valami keményebb is. A gondolatra elmosolyodok magamban. Aztán már csak a törölközője van köztünk. A kezemmel kioldom és lassan félrehúzom. Ahogy hozzám ér a nemiszerve felnyögök és elmosolyodok.
Idő közben kinyitom a lábam és ő közé fekszik. Aztán hozzá érinti a puncimhoz a farkát és közé hatol, de nem belém, hanem csak a nagyajak közé. Mozogni kezd, közben megállás nélkül csókol. Izgató, ahogy érzem, hogy mozog fel - alá. A kezeimmel a hátát simogatom és kicsit belemélyesztem a körmöm. Az érzésre felnyög, majd egyik kezével lenyúl és a puncimon érzem a kezét. Az ujját a hüvelyemhez érinti, és belém dugja. Elismerően felnyög, majd kihúzza az ujjait és belém hatol. Ismerős érzés kerít hatalmába. Belenyögök a szájába és az enyhe fájdalomra kinyitom a szemem. A szemei kipattannak és az enyémekbe hatolnak.
Mozogni kezd és a fájdalom enyhül. Végig a szemembe néz. Egy pillanatra sem veszi el a tekintetét. Kicsit gyorsít a tempón, majd mikor a fájdalomtól összerándul az arcom megáll.

- Nagyon fáj? - kérdezi. A hangja aggódó.
- Egy kicsit. - nyögöm.
- Ne haragudj. - mondja bűnbánón.
- Ne hagyjd abba! - kérem.

Azzal ismét mozogni kezd. A szemébe nézve megyek el. Nem sokkal utánam ő is. Még rajtam fekszik és csókol. Édes csókjai annyira finomak, a fájdalom ami az elején volt, már nincs is. Már közben megszűnt.

- Hogy érzed magad? - kérdezi a konyhapult másik oldalán.
- Nagyon jól. - vigyorgok. - Jó kis ébresztő volt. - kacsintok és mosolyogva a számba dugok egy darab uborkát. Elmosolyodik és belekortyol a kávéjába. - Mi a mai terv?
- Gondoltam elmehetnénk egyet sétálni. - von vállat, majd leteszi a csészét és kivesz a tányéromból egy szelet paradicsomot.
- Rendben. - mondom s ő újabb adag paradicsomot nyom a szájába. - Hé! Azaz enyém! - méltatlankodok.
- Egyél inkább. - mondja nevetve.

Reggeli után kényelmes ruhába öltözünk és elindulunk. Kicsit csípős a levegő, de jól esik. Először megkerültük a házat, majd egyenesen haladva rátértünk egy ösvényre. Út közben a fákra különböző jelek voltak felfestve.

- Ezek milyen jelek? - kérdezem az egyik fánál megállva.
- Ez turista útvonal. Ezekkel a jelekkel jelölik meg a különböző utakat. Minden jelnek más a jelentése.
- Ó! - válaszolom, majd tovább indulunk.

Hallgattam ahogy a madarak megtöltik az erdő csendjét, ahogy a szellő megsimogatja a fák lombjait. Mélyen beszívtam a friss levegőt és vele együtt az erdő illatát is.

- Apámmal sokszor turáztunk. - kezdi Liam - Minden hónapban eljöttünk és itt töltöttünk pár napot. A ház a nagyapámé volt. Ő építette a nagymamámnak, aztán mikor meghalt rám hagyta.
- Mikor halt meg? - kérdeztem, mert ahogy beszélt kisebb rosszkedvet láttam az arcán.
- Pár éve. - szólt csendesen.
- Nagyon szeretted, igaz? - s megállítottam, majd vele szemben megálltam és a szemébe néztem.
- A második apám volt. - sóhajtja.
- Sajnálom! - mondom őszintén. - Tudom, hogy ez sovány vigasz, de ő mindig veled van. Itt bent. - azzal tenyeremet a szívére tettem. - Ő már egy sokkal jobb helyen van.
- Tudom. - mondta, majd a jobb kezét rátette a mellkasán pihenő kezemre. - Csak még fáj.
- Idővel jobb lesz. - s eszembe jutott, mikor anya meghalt.

Pár percig álltunk még így, mikor megcsörrent a telefonom. Elővettem a zsebemből, majd megnéztem ki az. Apa volt, így felvettem. Spanyolul beszéltünk egymással, így Liam nem igazán, vagy egyáltalán nem értette amit beszélek vele. Elmeséltem neki, hogy hol vagyunk és persze nagy vonalakban a tegnap estét is. Igen, azt is. Ugyan is sosem titkolóztunk egymás előtt. Mivel apával és a bátyámmal nagyon szoros volt a kapcsolatunk, így mindenki tudott mindent a másikról. Ezt még anya vezette be. Szóval ez nálunk nem olyan nagy dolog. Az igen, hogy már nem vagyok szűz, csak a téma nem.
Miután letettem, Liam furcsán nézett rám.

- Mi az? - kérdeztem ránézve.
- Te elmondtad... elmondtad apukádnak, hogy elvettem a szüzességed? - nézett rám kikerekedett szemekkel. Akkor valamennyire érti, ha spanyolul beszélek...
- Igen. - válaszom egyértelműen. Az arca ledöbbent, a pupillái kitágultak. - Mi mindent elmondunk egymásnak.
- Huh... - nyögi ki. - Oké! - azzal a tarkójára teszi mind a két kezét.
- Nyugi már! - mondom mosolyogva. - Ne félj, nem fog semmit tenni vagy mondani, ha találkoztok. - nevetek, azzal megfogom a derekát.
- Ő lehet, hogy nem... - mondja sokat sejtetően.
- Diegora gondolsz? - nézek rá kérdőn, de nem válaszol. - Liam!?
- Megígértem neki, hogy várok a születésnapodig. - mondja ki nagy nehezen a szavakat.
- Mi? Miért? - húzom össze a szemöldököm.
- Mert a lelkemre kötötte, hogy még kiskorú vagy. Ha betöltöd a tizennyolcat, akkor szabad minden... - azzal az arca eltorzult.
- Jajj ugyan már... - csattanok fel. - Ne foglalkozz vele. Te is akartad. Én is akartam. Majd beszélek vele. - mondom. - Hé! - nézek rá lágyan.

Liam rám néz, majd mellém, majd ismét rám. Nem tudom mit mondhatott neki a bátyám, de eléggé beparáztatta szegényt. Mikor az arca kezdett visszatérni a normális állapotába megérintettem, majd a kezeit lehúztam a törzse mellé és megfogtam az arca két oldalát.

- Ne foglalkozz Diegoval. - mondtam komolyan. - Nem tudom mi volt ami miatt ennyire kétségbe estél, de nem lesz semmi baj. Apa nem fogja neki elmondani.
- Gondolod? - nézett rám.
- Tudom. - válaszolom.

Mikor kicsit lenyugodott, folytattuk a sétát. Hosszan és sokat sétáltunk. A végére már annyira fáztam és éhes voltam, hogy azt hittem sosem érünk vissza a faházhoz.