A bátyám barátja

19. Fejezet

Győzött a kíváncsiság és utána mentem. Ahogy haladtam kifele, meghallottam ahogy elfojtott hanggal Diego szobájában beszélget. Nekinyomtam a fülem az ajtónak, de alig hallottam valamit és inkább benyitottam.

- El kell mondanod neki. - mondta Diego

A bátyám ott állt az asztalánál a mellkasa előtt keresztbe font karokkal. Egy fehér trikó és egy hosszú szürke szabadidő nadrág volt rajta. Liam az ágyon ült és két kezével támaszkodott a térdein és a hajába túrva hallgatta őt.

- Szerinted megértené? - kérdezte, majd meglátott az ajtóban. Csak félig látott meg, mert résnyire nyitottam az ajtót. - Elena...
- Meg... - mondta a bátyám szinte egy időben azzal, ahogy Liam kimondta a nevem.

Diego odakapta a fejét én pedig megfordultam és a konyha felé indultam. Mielőtt kiértem volna a folyosó végére, elkapta a karom és berángatott a szobájába. Megfogta a felkarom és leültetett Liam mellé.

- Itt maradsz... - nézett rám szúrós tekintettel. - Liam?!

Ránéztem majd Liamre. Zavart arcomra szerintem az összes érzelmem hatalmas betűkkel ki volt írva. Csalódottság, bánat, szomorúság, értetlenség kavargott bennem. Liam rám emelte lógó fejét, majd a szemembe nézett.

- Elena én... - hangosan kifújta a levegőt. Vártam, hogy elkezdje. - Nem én írtam neked az üzenetet.
- Akkor ki? - szaladt ki a számom. A tekintetem ráugrott a bátyámra, majd vissza rá.
- Az exem. - mondta komoran. - Ma, miután találkoztam a bátyáddal elmentem hozzá. Elmentem mosdóba és akkor írhatta neked az üzenetet.
- Mit kerestél nála? - néztem rá kérdőn.
- Megtaláltam pár cuccát és visszaadtam neki. Ő bepróbálkozott, meg is csókolt, de visszautasítottam. - a tekintete bűnbánó volt.
- Megcsókolt? - csattantam fel. Éreztem, ahogy égni kezdenek a szemeim. Nem! Nem sírhatok!
- Sajnálom! - mondta bűnbánó hanggal. - A tudtára adtam, hogy nem érdekel már...- meg akarta fogni a kezem, de elrántottam és felálltam mellőle.
- Hugi... - kezdte Diego.
- Ne! - mutattam fel a mutató ujjam felé.
- Figyelj! A csaj egy idióta. Mindenkinél bepróbálkozik. Ő az egyetem ribanca. Mindenkinek megvolt már egyszer, ha nem többször. - mondta nyugodt hangon a bátyám.

Ránéztem, majd Liamre. Éreztem, ahogy a szemeim megtelnek könnyel. Próbáltam visszapislogni, de nem sikerült. Kifolyt és végig gördült az arcomon. Elkaptam Liamről a fejem és az ajtó irányába néztem. Gyorsan letöröltem a könnyeket és az ajtó felé indultam. Liam utánam lépett és megfogta a kezem. Ránéztem a kígyóra a kezén, majd az arcára. Aggódó és szomorú szeme sötéten ült a gödrében. Fürkészte az arcom, a szemei ide - oda ugráltak, majd belenézett a szemembe. Közelebb lépett hozzám, majd maga felé fordított és megfogta az arcom két oldalt.

- Nem. Jelentett. Semmit! - tagolt minden egyes szót.
- De engedted, hogy megcsókoljon. - mondtam s újra elkönnyeztem magam.
- Nem engedtem. Lekapott, de elhúzódtam tőle és ellöktem magamtól.
- Nem jelentett semmit? - remegett meg a hangom.
- Semmit! - mondta komolyan, mélyen a szemembe nézve.

Közelebb hajolt és adott egy csókot az ajkaimra. Puha, finom csókot. Hallottam, ahogy a bátyám megköszörüli a torkát. Liamet egy cseppet sem zavarta.

- Na jó! - kezdte a bátyám. - Menjetek szobára! - sóhajtotta. Ezen elnevettük magunkat. - Mondtam, hogy megérti. - vigyorgott Liamre. - Az én húgom! De most kifelé!- azzal kitessékelt a szobájából minket.

Visszamentünk a szobámba. Kicsit még bennem volt, hogy az exével volt és csókolóztak, bár ő nem akarta. Próbáltam nyugtatni magam, hogy amit mond, illetve amit a bátyám is mondott, az igaz.
Bízok benne!
Bennük!
Magamban!
Bennünk! - jelenleg akármit is jelentsen ez.

- Hé! - mondta, majd magához húzott. - Minden oké?
- Igen, azt hiszem. - mosolyodtam el halványan. - Rossz a tudat, hogy mással csókolóztál. - ujjaimmal megérintettem az ajkait.
- Sajnálom. - válaszolta bűnbánóan. - Tényleg nem jelentett semmit.

Az arcomra tette a tenyerét, én pedig belehajtottam a fejem, majd megcsókoltam azt. Becsuktam a szemem és a tarkójára tettem a kezem. Közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, de nem ment. Abban a tudatban, hogy nemrég még az exe szája tapadt az övéihez... hangosan kifújtam a levegőt és újra beszívtam. Aztán megcsókoltam. Nem volt rossz érzés, sőt. Csak a tudat, hogy más ajkaihoz nyomódtak ezek a finom édes ajkak...

El kell ezt engednem. Ami megtörtént, az sajnos, bármennyire is fáj megtörtént. A múltat nem tudom megváltoztatni, de a jelent és a jövőt igen. Ha vele szeretnék lenni, ha tényleg szeretnék, ezt el kell fogadnom. Voltak előttem más lányok is. De ők már a múltját képezik, és nem lehetnek hatással a jelenemre és a jövőmre sem.

- Mesélnél nekem... róla? - kérdeztem tőle miután elhúzódott tőlem.
- Kiről? - nézett rám értetlenül.
- A volt barátnődről. - mondtam a szemem forgatva.
- Biztosan szeretnéd? - kérdezett vissza távolságtartóan.

Kis gondolkodás után bólintottam.
Elég sok dolgot elmesélt róla, róluk. Annyi bizonyos volt, hogy a lány tényleg egy ribanc. Akivel csak tudott tényleg lefeküdt. Megkértem, hogy mutasson róla egy fényképet, amit vonakodva meg is tett. Minden kérdésemre őszintén és egyből válaszolt. Nem kertelt, nem hallgatott el semmit.
Megtudtam, hogy másfél évig voltak együtt. Ez egy se vele se nélküle kapcsolat volt. Liam azt mondta, hogy már előbb be akarta fejezni, de valahogy sosem sikerült. Aztán június közepén végleg szakított vele.

Emésztettem a hallottakat. Ő már elaludt, de én csak gondolkodtam. Figyeltem ahogy alszik. Annyira békés és nyugodt volt. Halkan szuszogott, a mellkasa emelkedett, majd lassan süllyedt. Az izmai ernyedten is kirajzolódtak.
Figyeltem a haját, az arcát, a szempilláit.

Lehet, hogy itt, lehet, hogy előbb, vagy az is lehet, hogy mikor első osztályos koromban megvédett a nagyobb fiúktól, de beleszerettem. A felismerés villámként csapott le rám. Igaza volt Rosának. Nem akartam akkor elhinni; legalább is nem teljesen. Ám jött egy furcsa érzés, ahogy figyeltem őt. Megint azt a melegséget éreztem.
Ez jelentette azt számomra, hogy beleszerettem.
Véglegesen és visszavonhatatlanul.