A bátyám barátja

56. Fejezet

Az éjszakáim rémálmokkal teltek meg. Mindig arra riadtam fel, hogy valaki üldöz és egy puska van a kezében. A helyszín mindig változik; hol az erdőben, hol a faházban, hol az iskolában. A mostani a kórházban történt.
Sikítva riadok fel és csapkodok, majd sírógörcsöt kapva az ágyon összekuporodva fekszem. A nővérek ráznak fel, akárhányszor sikítok.
Az oldalamon fekszem. Nyugtatót adnak az infúzióba, amitől gyorsan megnyugszom. De ezek után nem tudok, inkább nem merek visszaaludni. Ha vissza is alszom felriadok mindig.
Az orvos úgy döntött, hogy a pszichológus által megbeszélt terápiát ideje elkezdenem. Mivel már fel tudok állni, és menni is tudok, elmegyek az adott orvosi szobáig.
A pszichológus kedves nő. Úgy érzem sokat segít. Bár a rémálmok nem ezt mutatják. Ha elmesélem neki a rémálmot, mindig egy kérdést tesz fel; Kinek a kezében van a fegyver?
Erre mindig az a válaszom, hogy Matt. Bár ez fura, ugyan is a támadón arcát sosem látom.

Az utolsó estém a kórházban. Holnap végre hazamehetek. Küzdök, hogy ne aludjak el, de aztán csak elnyom az álom. Ismét a rémálom veszi át a hatalmat az agyam felett. Sikítva ébredek fel.
Valaki áll az ágyam mellett. Félhomály van a szobában, mivel az ablakon beszűrődik a szobába valamennyi fény. Mikor észbe kapok már késő. Az alak keze a számon van és már tudom is ki az.

- Nagyon könnyű volt bejönni hozzád a kórházba. - suttogja a fülembe. - Rendőrökre számítottam, de sehol senki...

Matt.

- Csssss! - nyomja el a nyüszítésem. - Van egy kis befejezni valónk. - suttogja dühvel a hangjában. - Elveszem a kezem, ha csak megnyikkansz, elvágom a nyakad. Megértetted? - hevesen bólogatok és kussba maradok.
- Mit... - nyelek egy nagyot. - Mit akarsz tőlem?
- Amit elkezdtünk, akkor. - mondja majd egy mozdulattal rám fekszik. A súlya teljesen beleprésel az ágyba. Mozdulni sem tudok.

A lábával szétnyitja a lábaimat, majd két kezével a fejemnél megtámaszkodik. Elfordítom a fejem, mikor felém hajol, hogy megcsókoljon.
Miért nem jön senki? Hol vannak az ápolók?

- Nézz rám! - sziszegi a fogai között.

Felé fordítom az arcom és szorosan behunyom a szemem. A száját rányomja az enyémre, majd mozgatni kezdi az enyémen. A nyelvével be akar hatolni a számba, de nem hagyom. Rövid ideig próbálkozik, majd feladja és a nyakamat csókolgatja, aztán halad lejjebb. Az egyik kezét megérzem a térdemen, majd lassan elindul felfelé. Az undor eluralkodik rajtam. Megpróbálom kiszabadítani a kezeimet, de nem megy. Visszatér a számra, majd elrántom a szám.

- Várj Matt. A kezem.
- Mi van vele? - türelmetlen a hangja.
- Szeretném használni. - mondom egyértelműen.

Azzal kicsit feljebb tolja magát, hogy ki tudjam húzni a kezeimet, majd visszafekszik rám és erősebben kezd el "izgatni". Ami persze sosem sikerülne neki, mert csak undort kelt bennem. Végig azon agyalok, hogy miért nem jön senki aki segítene? Hol vannak ilyenkor az ápolók? Mit csináljak, hogy túléljem ezt?
Ekkor hallom, ahogy nyílik az ajtó, de valószínűleg Matt nem hallotta, mert még mindig csókol és simogat. Mikor abbahagyja a nyakam csókolását, hirtelen ötlettől vezérelve megfogom az arcát és megcsókolom, mire meglepődik, de folytatja. A nyelvével próbálkozik megint, amit most engedek neki.
Aztán hirtelen valaki lelöki rólam és a földre teríti. Gyorsan felülök, majd megnyomom a nővérhívót és felkapcsolom a fejem feletti kis lámpát.
Egy srác van Matt felett, aki ápoló ruhát visel.

- Jól vagy? - kérdezi tőlem, majd rám néz. Őt még nem láttam.
- I-igen. - bólogatok.

Az ajtóban két nővér jelenik meg, majd felkapcsolják a lámpát. Az egyik nővér kifut és a későbbi történésekből gondolva a rendőrséget hívhatta.
A srác Matt egyik kezét hátra fogta, majd így tartotta addig, míg meg nem érkeztek a rendőrök. Matt vergődött és szitokszavakat dobállt rám és a srácra is. Mikor a rendőrök megérkeztek letartóztatták Mattet, majd elvitték az őrsre.
A srácot is és engem is kihallgattak, majd mikor egy rendőrnő felvette a vallomásokat elment.

Épp a gondolataimba merülve nézem a plafont, mikor valaki köszön. Hirtelen a hang irányába kapom a fejem.

- Szia! Bejöhetek?- a srác az aki leterítette Mattet.
- Szia! Igen. - bólintok.
- Hogy érzed magad? - kérdezi miközben leül az ágy melletti székre.
- Hát... - vonok vállat. - Maradjunk annyiban, hogy jól leszek. - válaszolom csendesen.
- Amúgy Dave vagyok. - mondja halványan elmosolyodva. - Dave Morisson nyomozó.
- Nyomozó? - nézek rá kikerekedett szemekkel. - Akkor te is... ön is rendőr?
- Tegezz kérlek! A bátyád lehetnék. - mosolyog. Szép a mosolya. - Igen, az vagyok, de kérlek tegezz. Nem sokkal vagyok idősebb, mint a bátyád.
- Értem. - bólintok. - Vannak mások is? - kérdezem
- Igen, két nővér is nyomozó, de ők ma nem voltak itt. Ma csak én voltam. - azzal hátradől a széken.
- Köszönöm szépen! - mondom hálásan.
- Ugyan. Csak a kötelességem teljesítettem. Megvédtem egy gyönyörű lányt a zaklatójától. - mosolyog, majd kacsint egyet.
- Azért túlozni nem kell. - viszonzom a mosolyt zavartan.
- Sosem túlzok. - mosolyog. - Örülök, hogy jól vagy.
- Köszönöm, hogy megmentettél. - mosolygok rá.
- Vigyázz magadra! - azzal feláll, majd elmegy.

Igazán helyes srác volt, de végig az járt a fejemben, hogy Liammel akarok lenni. Mennyire örülnék, ha most itt lenne velem.
Később benézett hozzám egy nővér. Elmondta, hogy beszéltek az apámmal, aki úton van ide. Megköszöntem, majd hátradőltem az ágyon és vártam, hogy apa megérkezzen.
Az ajtón szinte beesett apa, mikor meglátott. Odaszaladt hozzám és szorosan magához vont. Miután elengedett elmondta, hogy Diego ma nem aludt otthon, így nem szólt neki. Viszont holnap reggel felhívja. Aztán csak beszélgettünk, és valamikor elaludtam.
Reggel apa búgó hangjára ébredtem. Már összepakolta a cuccaimat. Csak annyit hagyott elöl, amennyire majd szükségem lesz a készülődésben.

- Jó reggelt mija! - mondja mosolyogva.
- Buenos días padre! - mondom mosolyogva.
(-Jó reggelt apa!)
- Hogy aludtál?
- Egész jól. Jobb volt, hogy itt volt valaki velem.
- Ennek örülök. Menj készülj el. Hamarosan jön a vizit, aztán hazamehetünk.
- Diegoval beszéltél már?
- Igen. Otthon fog várni.
- Rendben. - mondom egy ásítás közepette.

Azzal elmentem a fürdőszobába és elkészültem. Mikor az orvosok bejöttek már hozták magukkal a papírokat. Apa azonnal el is vette és el is tette a táskámba.