ThINK

30. Fejezet - Arizona

Csak úgy telnek és múlnak a napok. Itthon egyre kaotikusabbá válnak a dolgok, Thomas teljesen elszállt magától, Victor pedig küszködik. Miattam és a korábbi pozíciójának hiánya miatt is. Nem bírja elviselni, hogy kiesett az őt megillető jogkörből. Adott esetben én sajnálom a legjobban. Thomas mellett aludni minden alkalommal rettegést jelent. Az, hogy visszaél a testemmel, az egy dolog. De a szabadságomban is korlátozni próbál. Mintha mindenki engem figyelne ebben a tetves házban. Egy lépést sem tehetek anélkül, hogy valaki ne akarna tudni róla. Az egyetlen szabad időtöltésem munka után vár rám, néhány röpke óra a héten, amit Ryan társaságában tölthetek. Minden nap ugyanazt csináljuk, nyaljuk és faljuk egymást. Úgy fekszem le aludni, hogy a következő nap ígérete tartja bennem a lelket. Ha Thomas nehéz teste alatt fekszem, olyankor is Ryan-re gondolok. Arra, hogy hamarosan találkozni fogunk és végre érezhetem az ízét és láthatom festői látványú testét. Az izmos formáinak emlékétől is felizgulok. Olyan átkozottul szexi férfi, amilyet korábban sosem láttam még. Egyre többet gondolok rá, ami megijeszt. Az is megijeszt, hogy hiányzik, amikor nincs a közelemben. Mivel nem a tinik átlagos életét éltem, nincs sok fogalmam róla, hogy milyen a normális viselkedés, ha vágyom valakire. A szex egy dolog, ha csak az kellene tőle, akkor nem lenne gond, már letudhattuk volna. A baj az, hogy ennél már többet akarok. Furcsa nekem ez a helyzet. Nem tudom, hogy mennyit illik elmondani valakinek az érzéseimről. Beavassam Ryant? De akkor túlságosan kislánynak tűnnék a szemében. Az lesz a legjobb, ha nem mondom el neki, hogy kezdek érezni valamit iránta. Nem akarom elijeszteni. Most legalább ennyit kaphatok belőle. Be kell érnem ezzel. Állandóan az motoszkál a fejemben, hogy neki barátnője van. Ami nem érdekelne, ha csak szexet akarnék tőle. De mivel nem csak erről van szó, nem érzem helyesnek, amit egymással művelünk. Azt érzem, hogy valami közeleg. Valami rossz. Thomas és ez a kis kapcsolatféle is fenyegeti az életemet. Ha kiderül, hogy mivel, illetve kivel és hogyan töltöm az időmet munka után, akkor amúgy is végem. Mégis, ez az izgalom valahol megéri a kockázatot. Mert amikor Ryan a közelemben van, akkor dupla erősen ver a szívem és izzad a tenyerem. A várakozás pedig még izgalmasabbá teszi az egész érzést. Szóval, nem. Nem fogok beszélni neki az érzelmeimről és nem mondok le a szabadságom eme csöppnyi kis élvezetéről. Ennyim maradt. Ez mindenem. Ha Ry csak szórakozik velem, akkor kétségkívül csalódni fogok. De nem olyan fából faragtak, hogy ne tudjak kezelni egy kis csalódást. Ugyanakkor viszont, nem tudom kiverni a fejemből azt a beteges gondolatot, hogy ő is érez-e valamit irántam. Hogy gondol-e rám. Tudom, hogy a nők szeretik komplikálni a dolgokat, mert hajlamosak vagyunk túlaggódni a kapcsolatokat. Én is ezt csinálom? Megnehezítem magamnak, az biztos. Nem kellene, hogy esténként smár és tapi partit rendezzünk, de akarom. És ma, amikor végre megint kettesben vagyunk és itt ülök a kopottas kanapén Ryan ölében, elhajolok tőle, hogy alaposan megbámulhassam őt. Iszom a látványát. Gyöngéd érintése fűti a derekam, szemeivel kábán kutat. Ryan hihetetlenül jóképű. Nem tudok betelni a tökéletességével. Legszívesebben azonnal lerajzolnám. Azon tűnődöm, hogy felhozzam-e a barátnő témát, de akkor féltékenynek hangzanék és az majdnem olyan lenne, mintha bevallanám az érzéseimet, úgyhogy nem teszem. Inkább megpróbálok kicsikarni belőle valami magyarázatot.
- Mit csinálunk? - kérdezem.
- Nem tudom. De jó. Túl jó, hogy abbahagyjuk. - mondja Ryan, aztán szája megint az enyémen mozog, nyelve puhán nyalogat. Én sem akarom abbahagyni. Elveszek az ízében és az érintésében, és átadom magam az érzésnek. Csak ezeknek a perceknek akarok élni. De választ fogok szerezni a problémámra. És tudom is, hogyan. Le fogom itatni. Olyankor Ryan tényleg magát adja. Még egyszer sem kérdezte tőlem, hogy felmegyünk-e a lakására. Ugyan nemet mondanék, de csodálkozom, hogy még nem kérdezte. Állandóan az álló farkán ücsörgök, tudom, hogy kíván engem. Az oké, hogy én nem ajánlom fel, hogy jöjjön át, de ő miért nem? Itt van a lakása a szomszédban. Én csak akkor hívhatnám el magamhoz, ha meg akarnám öletni.
- A hétvégén játszunk végre. Eljössz? - kérdezi halkan, mély hangon.
- Ki nem hagynám! - Ry elmosolyodik és újra csókolózunk. Markolássza a fenekemet, én pedig cirógatom a hasát.
- Rohadt nagy szégyen, hogy nem emlékszem arra a szopásra! - panaszkodik.
- Talán jobb is így. Nem volt olyan nagy szám. - mosolygok rá.
- Ezt erősen kétlem. - megsimogatja az alsó ajkam, ujja nyomán bizsergést hagyva rajta. - Ez a száj mindent jól csinál.
- Akkor folytassuk! - magamhoz húzom a fejét és tovább csókolózunk.