ThINK

18. Fejezet - Arizona

A hétvégém álmodozással telik. Jelen vagyok ugyan a többiekkel, de gondolatban végig a pénteken jár az eszem. Ryan arcán és mozdulatain, a csókján és a tetováláson, a testén és a bőre illatán, az érintésén. Ezredszer is elképzelem, hogy mit csinálhat, amikor a barátnőjével és a családjával van, hogy ő egy pillanatig sem gondol rám. Kínzom magam ezekkel a gondolatokkal. Egyre inkább magamba beszélem, hogy egyedül én gondolok többet kettőnkről, Ryannek semmit sem jelentenek azok a csókok. Rosszul érzem magam, hogy Victort kockára tettem egy olyan emberért, akinek én semmit nem jelentek. Nem mondanám, hogy érzéseket táplálok Ryan iránt, de vágyat bizonyosan. Azt nem is keveset. Szombaton még lelkes voltam és azon aggódtam, milyen ruhában menjek majd hétfőn dolgozni, amivel imponálhatok neki. Ez vasárnapra, vagyis mára, amikor már csak magamat ostorozom, semmis kis problémává vált. Kit érdekel, mi a szart húzok fel, amikor úgysem érdeklem őt? Még a telefonszámomat sem tudja. A házban lázas előkészületek folynak Thomas fogadására, aki a következő napok valamelyikén fog hazatérni hozzánk. Ha Victor tud is konkrétumokat, nekünk nem mondja el. Most hétvégén csapatépítő tréningre volt hivatalos, amire úgy kellett rábeszélnem. Tudom, hogy drága az ideje és ez neki nagy kiesés az itthoni dolgokkal, de ahhoz, hogy folytatni tudja a titkos életét, muszáj fenntartania a másik életének látszatát. Mindkettőben jeleskedik, de fárasztja, hogy a nap nagy részében gazdag, munkamániás ficsúrt kell alakítania a láncos ellenségeskedés helyett. Nem könnyű neki... A jelenléte nélkül viszont könnyed volt a hétvége és gyorsan eltelt. Szombaton grillpartiztunk, átjött néhány új érdeklődő, akit a fiúk próbáltak a testvériségbe toborozni. Nem voltam rá kíváncsi, ahogy Donna és Christine a testükkel fizetik meg a maradásukat. Én állandóan Ryan-ről képzelegtem. Hogy milyen lenne vele lenni, vagy milyen lenne, ha ő jelentkezne tagnak. Akkor kizárólag én venném kezelésbe. Befűzném. A legnagyobb örömmel. Miért nem tudom kiverni a fejemből? Annyira titokzatos! Szófukar, érdekes és kívánatos! Francba vele! Végül korán lefeküdtem aludni és otthagytam a többieket. Dave állandóan furcsán bámult rám. Mintha gyanítaná, hogy Ryan-re gondolok. Igyekszem őt elkerülni. Alig várom a hétfőt, de félek is tőle. Eldöntöm, hogy teljesen hidegen fogok viselkedni Ryannel. Mintha tényleg elfelejtettem volna, ami köztünk történt. Igaz, hogy csak csók volt, de nekem igenis számít. Számít, hogy egy Ryan féle fickót érdeklek. Illetve, olyasmi. Én egy senki vagyok a csajához képest. Soha nem cserélné le miattam. Nem mintha én elhagynám Victort miatta, vagy bárki miatt. Csak szórakoznánk egyet. Nem szabadna ezt túlgondolnom. Ezzel csak ártok magamnak. Minél többet agyalok Ryan Collins-on, annál biztosabb vagyok benne, hogy emiatt lesznek érzéseim iránta. Ezzel a viselkedéssel csak gerjesztem magamban. Ma este Victor olyan szorosan ölel álmában, mintha attól félne, hogy elveszít. Olyan, mintha nem is örülne a bátyjának. Teljesen más lett az elmúlt napokban. Nem tudom, hová tenni ezt a hirtelen bekövetkezett változást. Beszélnem kell vele majd erről. Valahogy.

Mire beérek az üzletbe, már mindketten ott vannak Josh-sal. Ryan szarul fest, csak halkan köszön, mintha nem is érdekelné a jelenlétem. Én akartam így viselkedni vele. Arra nem számítottam, hogy ő is így fog velem. Valamiről bizalmasan beszélgetnek a barátjával, úgyhogy kettesben hagyom őket és átnézem a naptáramat. Akárhányszor tükörrel találkozom, megcsodálom az új, megkezdett tetoválásomat. Legszívesebben most is ezt tenném, de ez nem az a hely, ami alkalmas rá. Majd később, a mosdóban. Ryan tényleg egész nap nem szól hozzám, amitől egyre idegesebb és csalódottabb vagyok. Mégiscsak jól gondoltam, ő le sem szar engem. Ez a tudat fáj. Pedig reméltem, hogy tévedek. Ezért idővel inkább őrá kezdek haragudni magam helyett. A nap végére ott tartok, hogy minimum fellököm, ha meglátom. Nem bánhat így velem! Nem játszhat velem! Mire végzek a munkával, már nem akarom őt bántani, csak hazamenni és szomorkodni. Sajnáltatni magam egy kicsit. Megbánni, hogy kezdeményeztem nála. A baj csak az, hogy nem bántam meg, és nem is felejtettem el. Túl jó volt ahhoz. Félreteszem a büszkeségem és az utolsó vendégem után rátalálok, amint az asztal felett rajzolgat. Ryan hirtelen a falhoz vágja a ceruzáját, ami majdnem engem talál el.
- Baszki! - szólok rá. Válaszul egy csúnya nézést kapok. - Mi bajod van? - teszem fel a kérdést.
- Semmi! Te miért vagy még itt?! - ez sértésnek hangzik Ryan szájából.
- Hogy megtudjam, mikor vagy hajlandó folytatni a tetoválásomat.
- Most biztos, hogy nem.
- Holnap?
- Menj haza, Arizona! - dühösen a pultra csapom a kólásüvegemet és hagyom, hogy Ryan megrohadjon, ahol van. Kivágtatok a helyiségből és egyenesen Josh-ba botlok. Szó szerint.
- Hé! - szól rám és megdörzsöli a karját, aminek nekimentem.
- Mi van?! Bocs! - vetem oda.
- Neked is szar napod van? - kérdezi ártatlanul és a szemeivel kémlel.
- Most már igen. Mi a fene baja van? - mutatok a szoba felé, ahonnan éppen távoztam.
- Rossz hétvégéje volt. Időnként megesik. Ne vedd zokon! Holnapra megint önmaga lesz.
- Nekem is vannak rosszabb napjaim, de senkit nem küldök el a francba! Ez még nem ok rá!
- De Ryan... a családja... - Josh nem tudja befejezni, mert Ryan jelenik meg mögöttem. Nem hallom, de érzem a testéből áradó hőt. Szinte hozzám ér, annyira közel áll.
- Nem mennétek végre haza, ahelyett, hogy rólam beszélgettek? - kérdezi gúnyosan.
- Tudod mit? - hirtelen megfordulok és a szemébe nézek. Véresek és táskásak, kimerültnek látszik és egyből megsajnálom. Ráadásul a főnököm, úgyhogy talán mégsem kellene csúnyán beszélnem vele. Ezért inkább nem folytatom, amit mondani akartam, helyette némán bámuljuk egymást és nekem mindjárt végem lesz a pillantásától. Csak úgy buzog Ryan szemében a szenvedély. A harag, a vágy... rohadt életbe! Nem tudok haragudni rá, csak az érdekel, hogy megint megcsókolhassam azt a szép száját. És ezúttal nem állnék meg ennyinél. Nem tudnék. Elképesztő hatással van rám.
- Én csak meg akartam kérdezni, hogy van-e kedved eljönni Ralph's-hoz. - válaszol Josh. Ryan nem néz el rólam egy pillanatra sem, olyan elszánt a tekintete, hogy kicsit megijedek tőle. Ha Josh most nem lenne itt... ugyanakkor viszont, elegem van a parancsolgatásból és kihasználtságból, eleget kapok ebből otthon, nem akarom ezt érezni Ryan mellett is. Pont azért vonzódom ennyire hozzá, mert ő nem ilyen. Legalábbis eddig nem volt. De ettől még kényszert érzek, hogy akarjon engem.
- Hé, Josh! Ryan elkezdte a tetkómat! Ezt nézd! - felhúzom a pólómat, de még mindig Ryan-t nézem és hozzá beszélek. A szemei lejjebb vándorolnak rajtam, és megint elsötétül a tekintete. Ilyenkor olyan, mint egy démon a Supernatural sorozatból. Elégedetten Josh felé fordulok, aki szintén megbámul, de ő a melleim alatt.
- Nagyon fasza! Imádni fogod a végeredményt! - mondja nekem lelkesen.
- Ne mutogasd magad állandóan! Rossz szokás! - szól be Ryan és átfurakszik kettőnk között, direkt úgy, hogy hozzáérjen a cickóimhoz.
- Ahogy a bunkóság is! - szólok utána.
- Gyere, jobb, ha hazamegyünk! - mondja Josh és követni kezdem. - Hazavigyelek?
- Megtennéd? Nagyon köszi! - mosolygok rá kedvesen.
- Nincs véletlenül fuvarod? - szólal meg Ryan, miközben tesz-vesz valamivel az adminisztrációs pult alatt.
- De, már van. - vigyorgok rá és érzem, hogy addig követ a tekintetével, amíg Josh-sal el nem hagyjuk az üzletet. Elindulunk a kocsija felé, amikor Ryan hangja megállít minket.
- Hé, Josh! - a hang irányába fordulunk. - Te nem Ralph's-hoz akartál menni?
- De.
- Akkor menj! Majd én hazaviszem Arizonát! - Josh ledöbben, előbb rám néz, majd vissza a barátjára. Nem tudja, hogy mit tegyen. Látom rajta, hogy tényleg menne, de nem akar cserben hagyni. Bólintok neki.
- Menj csak! Majd Ryan hazavisz.
- Biztos elleszel vele? - kérdezi halkan, hogy csak én halljam.
- Persze. Érezd jól magad! Igyál helyettem is! - mosolygok rá, pedig valójában rettegek a félelemtől, hogy mit akarhat tőlem Ryan. Még egyszer sem ajánlotta fel, hogy hazavisz. Nem tudom, mire számítsak tőle és ez megijeszt.
- Oké. Vigyázz rá! - kiabálja a haverjának. - Sziasztok! - Josh megfordul és elmegy. Nagyon lassú léptekkel indulok vissza az üzlethez. Ryan kitárja nekem az ajtót, és addig fogja, amíg be nem megyek a boltba.
- Mindjárt zárok és mehetünk. - mondja. Nem bírom megállni szó nélkül.
- Miért akarsz hazavinni?
- Hogy ne Joshnak kelljen. - ez sértő. Tehernek akar beállítani?
- Nem én kértem rá. Ő ajánlotta fel.
- Pontosan.
- Mit jelentsen ez? - kezd bosszantani. - Egész nap köcsög módon viselkedsz velem, elküldesz haza, aztán te akarsz elvinni. Miért, Ryan? - előrébb lép egyet, így sokkal közelebb kerül hozzám. Egy senkinek érzem magam mellette.
- Semmit. Nem jelent semmit.
- Akkor meg mi a fen... - befogja a számat egy újabb, heves csókkal. Nem tudok ellenállni neki. Most már hozzám ér a teste, érzem az erekcióját a hasamnál és a tüzes forróságát. Francba! Belekapaszkodom a nyakába és nem engedem, hogy elhúzódhasson. Szenvedélyesen csókolózunk. A pulzusom az egekben. Ryan keze barangol a hátamon, de gyorsan lejjebb kerül a fenekemre. Türelmetlen. Nem olyan, mint az előző két alkalommal. Ha most odaadnám magam neki, akkor holnap mégjobban bánná, mint az eddigieket és még ellenségesebb lenne velem. Ezzel ártanék a munkakapcsolatunknak és talán sosem fejezné be a tetoválásomat. Úgyhogy most én tolom el őt magamtól.
- Hiba lenne. - suttogom. - Megbánnád. - azt bezzeg nem mondom, hogy én is. Mert ebben egyáltalán nem vagyok biztos.
- Valószínűleg igazad van. - feleli Ryan rekedten. Nem ezt kellett volna mondania. Inkább azt, hogy sosem bánná meg. Vagy azt, hogy nem érdekli. De nem, ő egyetért a reakciómmal. Szerinte helyes. Zavarba hoz.
- Holnap találkozunk! - mondom és kiviharzok az üzletből. A gond csak az, hogy Dave pont előtte ül az autóban és egyenesen rám mered. Benne van a szemeiben, hogy mindent látott az üzlet üvegkirakatán át. Látta, hogy csókolóztam, amíg rám várt. Teljesen megfeledkeztem róla. Nagyjából mindig ugyanakkor jött értem mostanában, mostanra kitapasztalta, hogy mikor végzek. Rohadt életbe! Úgy ülök be mellé, mintha a halálsorra mennék.