ThINK

3. Fejezet

Amikor magamhoz térek, nem kell gondolkoznom, hol is vagyok, azonnal megérzem az egyiptomi pamut simogatását a meztelen bőrömön. Az én ágyneműm alatt lenni nem ilyen érzés. Kitapogatom Lissy testét és magamhoz húzom. Nyöszörög. Belefúrom az orromat selymes, kókuszillatú, szőke hajába. Imádom az illatát. Hófehér, szeplős vállát kezdem csókolgatni, a merevedésemet a fenekéhez nyomom. A hasát fogva szorítom magamhoz közelebb. Nem tehetek róla, még ennyi közösen eltöltött idő után sem tudok neki ellenállni.
- Mm. Máris? - kérdezi rekedten.
- Túl szexi vagy! Mit tehetnék? - belemosolygok a nyakába és tovább csókolom. Már nem az álmosságtól nyöszörög. Kitolja nekem a formás kis fenekét, én pedig készségesen elkapom a grabancát.
Rutinszerűen telik a reggel. A házvezetőnő fullos reggelivel vár minket, mint mindig. Maria rendszerint korán kezd nála és csak a vacsora után megy haza a saját családjához. Igazságtalannak tartom a kisajátítását, de ilyenek a gazdagok, Lissy sem fog megváltozni. Túlságosan is elkényeztetett egyke gyerek. Még egy zacskós levest sem tudna megfőzni. De még ha tudna is, akkor sem számítana semmit. Nem az a fajta nő, aki ezzel tölti az idejét. Miután megreggelizünk, lezuhanyozunk és felöltözünk. Zuhany után akkor látom legközelebb a barátnőmet, amikor a lakosztály méretű gardróbból, mintegy varázsütésre teljes pompájában jön elő. Akár egy átváltoztató műsorban. Ezúttal fehér alapon virágmintás, térd fölé érő, testresimuló ruhát és egy barackfa színű (az ő felvilágosítása alapján!) tűsarkút visel. Alkarján a márkás táskáját lógatja, sminkje és haja makulátlan.
- Csinos vagy! - bókolok, ahogy mindig. Megpaskolja az arcomat.
- Édes vagy! Te is nagyon... - végigjáratja rajtam a tekintetét - szexi vagy! - túloz. A tegnapi farmer van rajtam, de tartok nála néhány pólót, az tehát friss. Tudom, hogy nem az öltözékemre célzott ezzel a megjegyzéssel, sokkal inkább a tetoválásaimra. Nem vagyok teljesen hülye, pontosan tudom, hogy miért kezdett velem annak idején. Éppen fellépésem volt a bandámmal a szokott helyen, Ralph's-nál, a puritán kis kocsmában, ahol amatőr zenekarok kapnak lehetőséget heti egy este. Eltévedtek az elkényeztetett barátnőivel, meglátták a tömeget a krimó előtt, kíváncsiak lettek és betértek egy italra. Én nem énekelek, én csak gitározom a bandában. Tim basszusgitározik, Josh dobol és Louis - az idetévedt francia fenegyerek -, énekel. Annyi biztos, hogy nem a szaros country-t játsszuk a szaros Nashville-ben. Az alternatív rock vonzza a csajokat, főleg francia akcentussal. Élnek-halnak Louis-ért. Ők is unják már a sok Sheryl Crow szarságot. Szóval, elég népszerűek ezek az esték. Lissy meghívott egy italra a fellépésünk után, szó szerint kiragadott a fiatal csitrik gyűrűjéből és lerakott elém egy sört. Rohadtul nem illett abba a közegbe, ezt a vak is láthatta. És mégis, engem pont ezért vonzott. Elfogadtam a meghívását, a többi pedig már jött magától. Tehát kijelenthetem, hogy számára is az új, izgalmas, rosszfiús játékot jelentettem, mint a legtöbb nőnek az életemben, amióta csak élek. A kisportolt, de bukott focista, avagy a tetovált ördög képében tetszelgek, akaratom ellenére is. Egyik jelző sem igaz rám, nem vagyok rosszfiú. Azóta nem, mióta elhagytam Bonneville-t. Azóta nem, hogy fel kellett nőnöm és gondoskodnom magamról. Tehát, Lissy-t is a külsőm ragadta meg, de szerencsére elégnek bizonyult a belsőm, hogy megtartsam. A barátaim nem értik a kapcsolatunkat, mivel szerintük rohadtul nem illünk össze. De az ellentétek vonzzák egymást, nem igaz? Más magyarázatom nekem sincs.
- Mehetünk? - megpörgetem a kezemben a Ford kulcsát.
- Még nem. - kitárja a karját, mint egy gyerek, én pedig szorosan megölelem, ügyelve a hajára és a sminkjére. Nem hiányzik a hiszti, így is késésben vagyok.
- Szeretlek! - mondja, mielőtt lazán eltol magától.
- Én is szeretlek. - meg kell hagyni, alapvetően nem az érzelmek embere. Nem is bánom, én sem vagyok az. Más-más okokból lettünk ilyen elbaszottak. A kezeivel már lökdös kifelé az ajtón.
- Elmentünk, valamikor délután jövök, Maria!
- Legyen szép napjuk! - Lissy nem igazán szeret reagálni a kedves megjegyzésekre, gondolom az elbaszottsága miatt. De az is közrejátszhat, hogy eléggé nagyra tartja magát. Én örömmel válaszolok helyette a kedves, telt asszonykának, aki mindig lesi Lissy minden kívánságát és aki olyankor is képes mosolyogni ránk, amikor borzasztóan rossz napja van. Ez már önmagában is tisztelendő és értékelendő.
- Köszönjük, Maria! Magának is! - előreengedem a csajomat, kilépünk a verőfényes reggeli napsugarak alá, ki a vízparti luxusapartmanból. Lissy még egyszer hosszasan megcsókol, mielőtt Brad, a sofőr helyett besegítem a Yukon hátsó ülésére.
- Vigyázz magadra, bébi! - indítom útnak, de már fülén a telefonnal integet. Van egy saját rendezvényszervező vállalkozása, amit apuci segített beindítani, de valóban van tehetsége a dologhoz. Önmagának köszönhetően tudta kinőni magát ekkorára és tart ott, ahol tart. Bepattanok a saját autómba, amivel érkeztem, és magam mögött hagyom ezt a másfajta világot, ezt a másféle városrészt, mint amibe valaha is beleillenék. Alkalmazkodni tudok hozzá, de soha nem fogom a magaménak érezni. Nem szeretem a hivalkodást és a pénz nem boldogít. Ezt már megtanultam. Jó, ha van, de a túl sok mindig gondot jelent. Mire megérkezem az üzletemhez, amelyet apuci segítsége nélkül szereztem meg és tartok fenn, már több vendég is ül a kanapén. Az egyik lapozgatja az ötleteket rejtő albumot, a másikkal Josh beszélget annak elképzeléseiről, a harmadik valószínűleg rám vár. Arizona a recepciós pult mögött írogat valamit. A haja copfban, de még így is a háta közepéig ér. Igazi rocker kinézete van. Amolyan bajkeverő rossz kislány. Olyan, mintha több személyisége lenne, minden alkalommal másképp néz ki. Hangosan köszönök egy sziasztokot és lekapom a napszemüvegemet. Egyenesen a recepciós pulthoz tartok, a mutatóujammal az üvegre koppintok, hogy felhívjam magamra Arizona figyelmét. Sikerül is, cseppet sem kedvesen néz rám, amiért megzavarom, de kierőszakol magából egy hamis mosolyt.
- Szia! Minden rendben? Sikerült berendezkedni? - érdeklődöm.
- Igen. Minden frankó. Tudod, ne vedd rossz néven, de elkelne egy adminisztrátor erre a helyre. Kész káosz, ami az időpontokkal van! Ma le kellett mondanom valakit, mert ütközés volt. De egyet átvettem, ha nem gond, nem akartam többet elküldeni.
- Semmi probléma! Jól tetted! Ő lapozgat? Vagy a másik vár rám?
- A másik. Cynthia. - úgy köpi a nevét, mint valami sértést. Nem először jönnek hozzám nők, csak azért, hogy elhívjanak valahová. Vonzó vagyok, mit tehetnék? Láthatóan az új munkatársamat ez frusztrálja. - Egy unikornis a vágya. Remélem, jó színesben! - hangosan felnevetek. Most igazi mosolyt kapok viszonzásul. Ez mindjárt szimpatikusabb.
- Akkor előkészítem a szivárvány színeit és kezelésbe veszem. Be tudnád küldeni öt perc múlva?
- Persze. Az enyém még úgyis nézelődik. - pillant a delikvensek felé.
- Köszi! - rákacsintok. Miért csináltam ezt? Mi van, ha félreérti? Nem, ő nem tűnik olyan fajtának. Amúgy is ösztönös volt, kár túllihegni a témát, mindenki kacsintgat mindenfelé. Előkészítem a felszerelést, majd pár perccel később megkezdtem a napot. Az unikornis elkészítése alatt végig az a mosoly és az az átható kék szempár kíséri a gondolataimat. Mintha az ember veséjéig lelátna. Nagyon kíváncsi leszek, hogy fog megbirkózni Arizona az első napjával és a betérő vendégekkel. Nem gondolnám, hogy csalódást fog okozni, hiszen reggel is remekül megoldotta az ütközéses problémát. Az is igaz, hogy nem ez az első napja, mindössze nálam az. Addig nem szokásom dirigálni, amíg minden megy megfelelően a maga ütemében. Amint kiütköznek a nehézségek, na akkor besegítek néhány utasítással. Arizona problémamegoldó képessége egyelőre olybá tűnik, kiválóan működik. És nekem most csak erre van szükségem.