Napok óta arra várok, hogy újra beszélhessek Ryan-nel, mivel a szombati kocsmázást Dave teljesen elbaszta. Amikor a sötétbőrű lány megjelent, pánikba esett és kicibált az utcára. Annyira kínos volt! Normális ember nem viselkedik így. Még mindig szégyellem magam a helyzet miatt. Ahogy Dave elkezdett lökdösni, Ryan olyan lendülettel pattant fel, hogy azt hittem, verekedni fognak egymással. Nem tetszett neki a bánásmód, amit kaptam? Elég önérzetes figura. De jó érzés tudni, hogy a nők megmentőjének képében tetszeleg. Victor mellett lehet, hogy szükségem is lett volna a megmentésére, de Dave nem olyan ember, aki ártatlanokat bánt, főleg nem engem. Kivéve, amikor a testvériség vezetője kéri erre. A kocsiban meg kellett ígértetnem vele, hogy Victornak egy szót sem szól a fekete lányról. Kitérne a hitéből, hogy egy asztalnál ültünk vele. Teljesen ellentmond Victor nézeteinek. Meg is kaptam a fejmosást az alelnöktől. Végig ezt hallgattam tőle hazáig. Szitkokat, hitetlenkedést, megrovást, de végül megígérte, hogy hallgatni fog. Ha a srácok legközelebb is elhívnak a fellépésükre, mit mondjak? Hogy rendben, boldogan elmegyek, ha Bridgette nem lesz ott? Ultra kínos. Nagyon kezdem unni, hogy ilyen pitiáner részletekre kell figyelnem. Hogy kivel beszélhetek és kivel nem, kivel ülhetek egy asztalnál és kivel nem. Ez egy nagy marhaság. De nem tehetek ellene semmit. Victor nagyon is tudatában van, hogy akármilyen színű embert kitetoválok, ha eljön hozzám. Már ezért is utálja, hogy dolgozom. Azt érzékeltetem ezzel, hogy nem tartozom közéjük, ami igaz is, mert sehová nem tartozom. Csak lebegek a levegőben, egy nagy közös halmazban, mintha ez lenne a purgatórium a hozzám hasonlóaknak. A kirekesztettek helye. Én nem vagyok agresszív, lázadozó és előítéletes. Kaptam ezekből bőven az első otthonomban. Nem akarom továbbvinni a vonalat. A testvériség pedig olyan, amilyen. Alapvetően egy szerető család, akik mindent megtennének egymásért. Sokáig jól éreztem magam velük, de mióta Victor megváltozott, azóta már ez is más. De még mindig úgy gondolom, hogy van esély visszaváltoztatni őt a régi önmagává. Ma valami nagy bejelentést készül tenni. Mivel Ryan elviharzik és esélyem sincs vele beszélni, munka után egyenesen hazajövök. Josh volt olyan kedves és felajánlotta, hogy elhoz. Kedvelem őt. Nagyon rendes hapsi. Mindig vidám. Még sosem láttam letörten és ez így nagyon szép. Rendszeresen megnevettet. Szeretek velük dolgozni, pedig alig vagyok itt néhány hete csupán. Összegyűlünk a hosszú étkezőasztalnál, a családfő helyén Victor ül, aki még nem vetette le az öltönyét. Nagyon jól áll neki. Ilyenkor mindig elképzelem, hogy csak egy átlagos pár vagyunk, akik dolgoznak és boldogan élnek. Mivel még újnak számítunk a városban, nincsenek ideiglenes lakóink, csak elvétve. Ki kell terjesztenünk a hálózatot. Ezért beszélt tegnap Victor a motoros bandával, amelyikkel minden állomásunkon jó kapcsolatot ápoltunk ezidáig. Legalábbis, így szokott lenni. Ezután jönnek a nagy, eszement bulizások a különböző társaságokkal, más testvériségekkel és motoros klubokkal. Most hatan ülünk az asztal körül és csendben figyeljük Victort, aki ijesztően komoly arcot vág.
- Tegnap beszéltem a koponyásokkal. - milliószor láttam már őket az egyenmellényükben, aminek a hátán egy hatalmas koponya díszeleg. Mindenféle városban vannak tagjaik és klubjaik. Nincs velük különösebb problémám, mivel hozzám soha nem nyúlhattak. Ellenben Donna csúnya dolgokat mesélt a szexuális igényeikről. A közös bulikon meg szokás osztani egymással a nőket. Sajnálom ezeket a lányokat. Mindegyikük olyan szar helyről jött, mint én, vagy elunta az életét. Belecsöppentek egy nagy, agyament családba és fel sem fogják, hogy miket megtesznek cserébe. Szarul érzem magam, hogy én különleges bánásmódban részesülök, de azért nem cserélném el.
- Thomas hazajön. - sokkot kapunk. Hüledezünk, egymás szavába vágva kérdezünk. Victor felemeli a kezét, mint egy király és egyszerre hallgatunk el. - A koponyásoknak piszkosul jó ügyvédjük van, de nem lesz ingyen.
- Mi az ára? - kérdezi Dave.
- Néhány melójukban részt kell vennünk. Ezt majd később megbeszéljük. - vagyis nők nélkül.
- Mikor jön haza? - kérdem. Eluralkodik rajtam az izgatottság. Nagyon szeretem Thomast és nagyon hiányzik. Ő meg tudja változtatni Victort. Ha megint ő lesz az elnök, akkor Victor fejéből kiszáll a hatalom. Istenem! Ez nagyon jó hír!
- Nem tudom. Hamarosan. Úgyhogy ma bulizunk!! - rikoltja Victor, a többiek pedig ujjonganak. Hurrá! Repesek az örömtől. Én holnap dolgozom. De Victor is.
Pár órával később fekszem az ágyon és szédülök. A plafont bámulom és húz a fejem. Túl sokat ittam. Victor mellettem fekszik kiterülve a hasán és húzza a lóbőrt. Nézem nyugodt arcát, a szeplőit - amiket mindig irigyeltem tőle -, rövidre nyírt világos haját és fehér bőrét. Felidézem, hogy mindig fintorgott, amikor bekentem naptejjel az arcát, de hagyta. Nekem mindig mindent hagyott. Ő nemcsak a szeretőm, hanem a legjobb barátom is. Nem bírom elhinni, hogy megütött. Rossz passzban volt. Soha nem bántana engem. Mindig megvédett. Megfogom a kezét, ahogy gyerekkorom óta minden éjjel és elalszom.
Gyötrelmes fejfájással kelek. El is kések reggel. Majdnem egy órát. Nem szoktam ilyet csinálni. Egyfelől szarul indul a nap, másfelől viszont jól, mert Thomas hazajön és ő majd rendet tesz. Minden visszaáll szépen a normális kerékvágásba. Beviharzok az üzletbe, teljesen leizzadtam a reggeli melegben, mire ideértem. Ryan a recepciós pultnál áll és egy érdeklődőnek lapozgatja az archívumot. Csúnyán néz rám, amikor megérkezem.
- Kurvára sajnálom! - esdeklek gyorsan és eliramodom mellette. Megkeresem az ügyfelemet, és máris nekiállok a munkának. Szerencsére megvárt, úgyhogy sebtében neki is kezdek. Már van légkondi, ezért kivételesen behúzom a vörös bársonyfüggönyt. Mivel női vendégem van, előadom a reggeli rohanásom történetét sűrű bocsánatkérések közepette és a beleegyezésével melltartóban állok neki a munkának, amíg vissza nem hűl a testem egy kicsit. Konkrétan cseppekben folyik rólam a víz. A hátamon, a nyakamon, a homlokomon és a melleim között. A farmer rövidgatya tapad a combomra. Felnyomom a mintát a nő vállára és amint elkezdeném a kontúrt, Ryan dühösen felrántja a függönyt, ahogy belép hozzám. A levegő azonnal megtelik valami sűrűvel. Valami férfiassal és kívánatossal. Leveszem a lábam a gépről és várom a leszídást. A dühe egy pillanat alatt szertefoszlik, ahogy alaposan megnéz magának. Torkán akad a szó, a szemei tágra nyílva bámulnak.
- Arizona. - csak ennyit mond.
- Tudom. És sajnálom! Esküszöm, hogy többet nem fog előfordulni! - mentegetőzöm. - Egyszeri eset volt, megígérem! - Ryan csendben áll és figyel. De már nem tágra nyílt, hanem összeszűkült, sötét szemekkel. Összemegy tőle a tér. Nem kapok levegőt a közelében. Tudom, hogy zavarba hozza a félmeztelen látványom és élvezem is, pedig nem direkt csinálom. Én nem értek a trükközéshez. Nem hajolgatok elölről-hátulról, vagy nyalogatom a számat és tekergetem a hajam. Én csak én vagyok.
- Miért nincs rajtad ruha? - kérdezi rekedt, mély hangon. Kiráz tőle a hideg, pedig izzadok. A nő felnevet a kezem alatt. Lenézek magamra.
- Van rajtam ruha.
- Azt nem nevezném ruhának. - úgy mutat a melltartómra, mint E.T. haza az űrbe. A nő, Angela, megint nevet.
- Ez egy melltartó. Az ruhaneműnek számít.
- Nem, az fehérneműnek számít. Ne vetkőzz le mások előtt!
- Elnézést kérek, de húsz perc alatt kaptam össze magam és idáig futottam ebben a kibaszott, Nashville-i nyárban. Ha csúszik a kezem, csúszik a tű. Hidd el, nem örömömben vetkőztem le!
- Nem kellett volna elkésned, és ez nem történt volna meg. Később megbeszéljük! - Ryan megfordul, hogy elmenjen.
- Hé, Ryan! - vonakodva bár, de visszafordul. - Megtennéd, hogy felhívod a mai vendégeimet, hogy egy órával később jöjjenek? Szépen kérlek! - rosszallóan bólint. - Köszönöm! Imádlak! - kicsúszik a számon. Csak játékosan gondoltam, de nagyon hülyén hangzott. Ryan lecövekel nekem háttal.
- Többet ne késs el! És az ég szerelmére! Vegyél fel valamit! - csak úgy libben utána a függöny. A nővel kitör belőlünk a nevetés.
- Átkozottul szexi! Csak kár, hogy te jössz be neki! - nevet újra Angela. Megdöbbenek.
- Én? Erősen kétlem.
- Nem láttad, hogy nézett rád? Te jó ég! Megdugott a szemeivel! - felnevetek.
- Hát, én nem láttam semmi ilyesmit. Ne mozogj! - azért csak beleférkőzik a fejembe a gondolat, hogy Ryan Collins talán rám van gerjedve egy kicsit.
YOU ARE READING
ThINK
RomanceA nevem Ryan Collins. Tetoválóművész vagyok Nashville-ben. Akkor kerültem ide, amikor nyolc éve elhagytam az otthonomat. Magamnak való vagyok, a szokásos módon telnek a hétköznapjaim, dolgozom, a barátnőmmel, vagy a barátaimmal töltöm a szabadidőmet...