ThINK

4. Fejezet

Ma pontosan két hete dolgozik nálam az új csaj. Abszolút elégedett vagyok a teljesítményével. Néha még unatkozik, a visszatérő vendégeink nem szívesen cserélik le a tetoválóikat, de így is bőven jut neki az újabbakból. Josh-sal szépen összebarátkoztak, jómagam távolságtartóbb vagyok. Nem bízom annyira az emberekben, mint munkatársam és egyben barátom. De Arizona sem próbál különösebben barátkozni velem. Mondjuk, ami azt illeti, időm sem lenne ilyesmire. Egész nap dolgozom, aztán Lissy-vel találkozom, ahányszor csak tudok. Elfoglalt ember vagyok, és én így szeretem. A kitöltetlen percekben túl sokat gondolkozom, ami nincs rám jó hatással. Szeretek megfeledkezni a múltamról és a problémákról. A mai napon azonban érdekes dolog történt. Ez visszatérő gondolatokat idéz elő, amik nem hagynak nyugodni. Éppen az egyik vendégemen dolgoztam, amikor hangoskodás miatt abba kellett hagynom a munkát (ezt különösen nem szeretem), és megnéznem, mi a fene folyik odakint. Arizona a pult mögött állt és egy fickóval elegyedett szóváltásba. Amaz türelmetlenül dobolt az ujjaival az őket elválasztó bútordarabon.
- Gyerünk, bébi! Odakint várnak a többiek! - nem tudom, miről van szó, de kinézek az üvegajtón. Egy platós furgon parkol az üzlet előtt, fiúk és lányok vihognak benne, lehetnek vagy hatan. A fickó hirtelen ismerősnek tűnik. A benzinkút. Már emlékszem. Ott állt a Chevy mellett és belekötött az emberekbe. Arizona társaságából van. Ismerősök. Bár, a bébi megszólítás közelebbi kapcsolatot sejtet.
- Nem mehetek! Most dolgozom!
- Na és? Biztosan meg tudod oldani. Nem hiszem, hogy ne tudnának nélkülözni két napig!
- Nem érted, hogy nem? Menj el, Victor! Érezzétek jól magatokat! Mennem kell, várnak rám! - Arizona elfordul, befejezettnek tekinti a beszélgetést, de a srác átnyúl a pult fölött és elkapja a felkarját. Halkan mond neki valamit, amitől az megmerevedik. Ösztönösen megindulnak a lábaim, és már csak azt veszem észre, hogy megfogom a gyerek kezét, amelyik a munkatársamat szorítja.
- Vedd le róla a kezed! Nálam nem megengedett ez a viselkedés! - szólok rá határozottan.
- Te meg ki a fasz vagy?!
- A főnöke. Azt mondta, nem megy veled sehová, szóval távozhatsz. - miért érzem, hogy kezdek dühbe jönni? Én egy nyugodt ember vagyok, nem kenyerem a balhézás. De ez az én üzletem és nincs szükségem negatív hírkeltésre.
- Arizona, ennek a gyökérnek dolgozol? - nevet. Kinevet. - Ne várakoztasd tovább a barátaidat! És ne hagyd, hogy ez dirigáljon neked! - néz rám lebecsmérlően. Anyád!
- Azt mondta, hogy nem! Van még valami, amit nem értesz? - szólok vissza. A faszi rácsap a pultomra és felegyenesedik. Nem lehet sokkal alacsonyabb nálam - én durván 188 cm vagyok -, de megpróbál fenyegetően fellépni ellenem, amit nem díjazok. Most már Josh is az eseményeket szemléli.
- Kérlek, Victor! - szól rá Arizona.
- Csalódást okozol. - közelebb hajol Arizonához. Feltárul a nyakán található horogkereszt tetoválás. Tisztán hallom, amit mond neki. - Erről komolyan el fogunk beszélgetni. Te közénk tartozol. Nem kell engedelmeskedned ezeknek! - Arizona nem válaszol. A fickó világoskék szeme szinte izzik. Ezeknek?!
- Ha nem tűnsz el, én hajítalak ki! - kihúzom magam és eléállok. Az arcomba röhög.
- Mondok valamit, nagyfiú! Ha hozzányúlsz, levágom a karod! Ne is álmodj róla! Ő a miénk! - rágyújt egy szál cigire és Arizona felé int. - Ezt nem felejtem el! - hátat fordít és elhagyja az üzletemet. Négy vendég bámulja az eseményeket, és ennek nagyon nem örülök.
- Josh! - biccentek a kanapé felé, hogy tudja, mi a dolga. Josh már megy is az emberekhez, hogy elnézést kérjen tőlük a látottakért. Én dühösen indulok a kreatív szoba irányába és erélyesen visszaszólok: - Arizona! Hátra! - hallom, ahogy a nő követni kezd.
- Mi volt ez az egész?! Nem tolerálom ezt a fajta viselkedést a boltomban! - rivallok rá.
- Sajnálom.
- Ki volt ez? - nagy szemekkel mered rám, de nem felel. Nem akar válaszolni. Akkor annyiban hagyom. Talán egy dühös ex. - Többet ilyen ne forduljon elő!
- Igenis, főnök! - szalutál. Úgy érzem, nem vesz komolyan.
- Komolyan mondtam, örülök, hogy velünk dolgozol, de biztosan találok mást a helyedre!
- Komolyan, értettem! - rámförmed. Eh! Ezt meg mire véljem? Mielőtt bármit reagálhatnék, már nincs sehol. Nem kell nekem ez a fesztivál a nyugodt kis életembe! Jobb híján visszamegyek befejezni az elkezdett mitológiai ábrát.
Ki volt az a fazon? Milyen kapcsolatban áll Arizonával? És miért érzem úgy, hogy még találkozni fogok vele?
- Min tűnődsz annyira? - Lissy rángat ki a gondolataimból. Az ágyában fekszünk, fejem az ölében. Egyik kezével a hajamat simogatja, a másikkal a térdén fekvő Macbookon görget.
- Ma volt egy kis incidens az üzletben. - elmesélem neki a sztorit.
- Horogkereszt? - kérdez vissza.
- És nem kicsi.
- A csajon is van?
- Nem láttam. De nem is néztem. - a barátnőm nem féltékeny fajta, de azért jobb hozzátenni az ilyen részleteket.
- Volt már fekete ügyfele?
- Igen.
- Akkor nincs gond. Nem? - ez még eddig eszembe sem jutott.
- Gondolom. Imádom, hogy ilyen éleslátó vagy! - lehúzom a fejét, hogy megcsókolhassam. Lissy annyira más, amikor kettesben vagyunk! Társaságban mindig a középpontban akar lenni, mindig övé a döntő szó, egyszerűen kivívja magának az elismerést és a figyelmet. De velem nyugodt. Olyan természetes. Nem locsog, akkor beszél, amikor kell. Nem fáraszt női dolgokkal és nem traktál a problémáival. Ilyenkor csak élvezzük, amink van. Egymást.
- Mi lenne, ha inkább elkapnál? - szinte éreztem, hogy itt fogunk kikötni. A baldachinos ágya sok lehetőséget kínál a kielégüléséhez. Lissy szereti, ha kikötözöm és keményen megdugom. Lissy szereti, amikor uralkodnak rajta az ágyban. Viszont minden másban ő irányít. Néha pedig én sem bánnám, ha ő kapna el engem, de ez nem fog bekövetkezni. Ismerem már ennyire.
- Rendben. - leteszi a gépet az ágyra és mosolyogva várja, hogy ellássam a baját. Fölé kerekedek, az ágytámlához nyomom a csuklóját.
- Ezt most azért kapod, mert túl okosnak hiszed magad. - izgatottan ficánkolni kezd alattam. Leszállok róla és sietve levetkőztetem. - Térdre! - utasítom. Lelkesen pozícióba áll. Előveszem a szekrényből a szájpecket és a közepes méretű ostort. Kész arzenálja van. Mielőtt behelyezem a szájába a pecket, megszorítom az állát és vadul csókolom. Utána párszor rávágok a formás fenekére az ostorral, hogy felkészítsem a behatolásra, de inkább csak az ő kedvére teszek ezzel, mert már akkor nedves volt, amikor megkérdezte, elkapom-e. A vad szexnek csak a gondolata is feltüzeli. Néha elegem van ebből a szerepből, hogy csak így képes élvezni az együttlétet. De nem velem van baj, ő alapvetően ilyen. Túl sok elvárást támaszt felé a családja, egész életében meg kell felelnie mások akaratának. Így ahelyett, hogy ellenszegülne nekik, néha alárendeli magát a nyers férfierőnek. Ettől lesz kiegyensúlyozott. Megértem a viselkedését, tényleg, és annyira nem is esik nehezemre eleget tenni a vágyainak. Csak nem mindig. Néha szeretném, ha az is számítana, én mit akarok. Mondjuk alkalomadtán ő is meglovagolhatna engem. Vagy mondjuk szeretkezhetnénk egy jót, ha már úgyis szeretjük egymást. De ő már csak ilyen marad. Problémája van azzal, ha irányítják, miközben erre vágyik. Hát, nem is tudom. Ez tipikus nőnek számít? Minden nő ilyen ellentmondásos? Ilyen hosszú távon még nem voltam eggyel sem, hogy tudjam a választ. Inkább kihasználni szerettem őket, kerülve az érzelmi elköteleződést. Úgy nincs bonyodalom. Lissy-ben mindig is az tetszett, hogy határozott jelenség. Tudja, mit akar, és addig megy utána, amíg meg nem szerzi. Kitartó és motivált. Én motivált vagyok? Nem mindig. Ő szeretne sikeresebb lenni mindenkinél. De nem kérkedik, és nem érdekli, hogy a környezete kiféle-miféle. Csak az hajtja, amit ő akar. Időnként azt érzem, hogy kihasznál. Josh szerint így van. De nem csinálok belőle ügyet, nekem jó ez az állapot. Elvagyunk. Kötetlenül kötötten. Gondtalanul. Miután megdugom, átölelem és álomba simogatom. Amíg nézem kedvesen szuszogó arcát, visszatérnek a gondolataim Arizonára és arra a Victorra.