ThINK

14. Fejezet - Arizona

Egy sör nem sör, ahogy a mondás is tartja. Nem is állunk meg egynél. Sokáig beszélgetünk, majdnem éjfél is elmúlt már, amikor Victor hív telefonon, hogy merre vagyok. Kínos vele beszélgetni Ryan előtt, de ha nem venném fel a telefont, kitörne a paraszt gyalázat. Victor meglepően normálisan viselkedik, azt kéri, hogy hívjam fel az alelnököt, amikor végzek és ő majd eljön értem, hogy ne sétálgassak egyedül az éjszaka közepén. Már most úgy viselkedik, ahogy akkoriban, amikor Thomas még velünk volt, pedig még vissza sem ért hozzánk. Gondoskodóan, aggódóan, kedvesen. Mintha előre félne a bátyja hazaérkezésétől. Úgy érzem, hogy a változás Victor személyiségében máris bekövetkezett. Ryan rá is kérdez a dologra.
- Jó híreket kaptál?
- Mondhatjuk. Ha minden jól megy, akkor Thomas, Victor bátyja hamarosan hazajön és minden visszaáll a régi felállásba.
- Ó! Örvendetes. Bármilyen is a régi felállás. Az a fontos, hogy te örülsz.
- Kösz, hogy így törődsz a boldogságommal.
- Hát, egész jól eldumáltunk ma.
- Ryan Collins! Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy barátok lettünk? - megpöccintem Ryan felkarját. Kacag.
- Te mit gondolsz, Arizona Davis? Azok lettünk?
- Határozottan. Ma egy csomó mindent megtudtunk egymásról. Viszont, most éhes vagyok. - megkordul a gyomrom. Ryan megforgatja a szemét és felpattan ültéből. Odamegy a kis konyhapulthoz és elővesz a felső fiókból valamit, amit nekem dob továb. Nem sikerül elkapnom, az ölembe esik. Egy csokoládé.
- Csak ezzel szolgálhatok. - milyen kedves tőle!
- Édes vagy, hogy nekem adod!
- Édes? - vonja fel a szemöldökét.
- Igen. Édes. Tanuld meg elfogadni a bókot! - már bontom is ki a csokit. Rögtön az első harapásnál lepereg róla egy kis darabka a lábamra. Felkapom és már dobnám is be a számba, amikor feleszmélek. Visszateszem oda, ahonnan felvettem. Ryan-ből kiszakad a röhögés. Alig tudja abbahagyni. Társulok hozzá, pedig rajtam nevetünk.
- Te vagy édes! - mondja, aztán elkomolyodik. - Szó szerint. - próbálja tisztázni, amit mondott, de én látom a szemében, hogy ennek más értelme volt. Lehet, hogy Angelának igaza volt és Ryan Collinsnak bejövök? Krákog.
- Azt hiszem, ideje lehúzni mára a rolót. - mondja.
- Azt mondod?
- Holnap dolgozunk. Nem venném jó néven, ha elkésnél.
- Értettem. - felállok. - Ezt elvihetem? - emelem a csokit a magasba.
- Reméltem, hogy nem hagyod itt, ha már beleharaptál! - nevetek.
- A kedvedért megtenném. Valld csak be, hogy abból akarsz enni, amibe már belenyammogtam!
- Nagyon perverz elképzeléseid vannak rólam. - ha tudná! Elképzelem, ahogy belekapaszkodom a farmere korcába és magamhoz rántom. Elkapom a nyakát és lehúzom egy csókra. A szemfogammal beleharapok az alsó ajkába, hogy vérezzen... - Miért nézel így rám? - kizökkenek a gondolatmenetből.
- Elgondolkoztam. - elindulunk az ajtó felé, ő megy elöl.
- Min? - Ryan megáll és várja, hogy előremenjek. Megpaskolom a szíve felett a csupasz mellkasát.
- Hidd el, nem akarod te azt tudni, Ryan Collins! - lenéz a mellkasára a kezem nyomán, majd vissza rám. Megint elsötétedik a tekintete. Bárcsak tudnám, mire gondol most!
- Összecsokiztál. - teszi szóvá.
- Az lehetetlen. - de valóban. - Hm. Mégis. - letörlöm a forró, mintás bőréről az ujjam hegyével a kis barna maszatot, és lenyalom magamról. Ryan megkövülten áll és megnedvesíti az alsó ajkát. Bakker! Itt állunk az ajtófélfához feszülve a hátunkkal és nagyon közelinek tűnik az a harminc centi távolság, ami van közöttünk. Kívánom Ryan-t. De nincs szükségem rá, hogy felmondjon nekem, mert hülyeséget csinálok. Biztos az alkohol miatt érzek így. Csak a testem akarata, nem az enyém. Megpróbálok másra gondolni, de Ryan félmeztelen felsőtestének izgató látványa elvonja a figyelmem minden egyébről.
- Mit nézel? - kérdez rá.
- A tetkóidat. - hazudom.
- Légy szíves, ne bámulj!
- Zavarba hozlak?
- Igen. - felnevetek és elindulok a kocsonyás lábaimon.
- Akkor jó.
- Gonosz vagy, Arizona Davis. - úgy ejti a keresztnevem, mintha nyögné. Az ,,A" után egy ,,h" hangocska hallatszik. Döbbenetesen erotikus.
- Klassz! Jól hangzik! - Ryan nevetve kapcsolja le utánunk a világításokat. Azután elhagyjuk az üzletet, amit bezár. - A pólód nem kellett volna? - kérdezem.
- Két lépésnyire lakom. - néhány lépést hátrál, majd megáll a lakása ajtaja előtt. - Hopp, megérkeztem! - olyan hangosan nevetek, hogy zeng tőlem az elnéptelenedett utca. Még integetéskor is nevetek, majd elindulok a másik irányba. Nem hallom, hogy Ryan zörögne a kulccsal, valószínűleg engem figyel. Vigyorogva hátrafordulok és megint integetek. Hanyagul visszainteget, aztán megyek tovább. Elhagyom az utcát és felhívom Dave-t, hogy szedjen fel menet közben. Nem tudnék most egyhelyben várakozni. Le kell mozognom a szexuális feszültséget. Nem szoktak rám ilyen hatással lenni a férfiak. Egyik munkahelyemen sem vonzott eddig senki. És ez az egyetlen lehetőségem, hogy új emberekkel találkozzak, ne mindig ugyanazokkal, eddig mégsem fordult meg a fejemben ilyesmi. Ryan más, benne van valami, ami nagyon vonz maga felé.
Victornak van otthon egy kis kiborulása. Ezúttal nem miattam. Egy ideje látom rajta, hogy feszült és most el is mondja, hogy miért. Thomas miatt. Nem akarja, hogy visszavegye tőle a hatalmat. Nem tudja, hogy mennyit változott a börtönben töltött évek alatt, mert nem akarta, hogy bárki látogassa. Valahol én is aggódom emiatt, de inkább csak örülök. Hallgatom és hallgatom Victor aggályait, de közben csak a főnökömön jár az eszem. A mellizmain és a hasa kockáin, a vastag bicepszén meg az egész kidolgozott testén. Szexéhes vagyok tőle. Megpróbálok rámászni Victorra, de elhárítja a közeledésemet. Inkább felpattan és átöltözik hétköznapi viseletbe a szekrény előtt, mondván, hogy dolga van. Azután elém áll.
- Tudod, mi az, amitől a legjobban félek, Arizona? - kérdezi, mire megrázom a fejem. - Hogy el fog venni tőlem. Régen még kislány voltál, de már nő vagy. És gyakran elkaptam Thomas vágyakozó pillantásait utánad. De mondok valamit! Nem hagyom, hogy elvegyen tőlem! Te az enyém vagy! Megértetted? - mutogat az arcom előtt. Bólintok.
- Igen.
- Akkor jó. Mert senkinek nem adlak oda! - megfordul és kimegy a szobánkból.
Hánykolódva fekszem az ágyban, amíg Victor haza nem ér hajnalban. Fogalmam sincs, hogy merre járhatott. Ritkán mászkál éjjelente, mióta vezető pozíciója van a munkahelyén és Thomas nincs a képben. Ő még haza sem jött, de máris minden kezd visszaváltozni. Victor is kedvesebb a napokban. Feszült, de kedves. Amikor végre befekszik mellém az ágyba, furcsa szagot érzek rajta. Mintha füstös volna egy tábortüzes móka után. Megfogom a kezét, ahogy mindig, hogy érezze, vele vagyok. Azután végre elalszom.