ThINK

40. Fejezet - Arizona

Ahogy megjelenik ez a fickó, Ryan megfeszül és hullámokban áramlik belőle az agresszió. Nem engedem, hogy hülyeséget csináljon. Pedig nem is igazán vagyok már eszemnél. Nem tudom, hogy milyen füvet lehet errefelé szerezni, de nem olyat, amihez sűrűn van szerencséje az embernek. Brutálisan erős. Egy pillanat alatt totál betépek tőle. Csak úgy váratlanul beüt. Lelassul körülöttem a világ. Elengedem magam Ryan lábai között és hátrahajtom a fejem a vállára. Char tekintete összetalálkozik az enyémmel és boldogan vigyorog rám. Visszamosolygok rá. Utána leülnek mellénk a pasijával. Kicsit idősnek gondolom hozzá a csávót, de nem az én dolgom. Errefelé kötelező viselet a siltes sapka? Mert minden hímnemű fején van egy. Habár, Ryan esetében nem bánom, mert csak dob a kinézetén. Alapvetően is szexis, de most még vagányabbnak látszik. Nem csoda, hogy muszáj volt csókolóznom vele. Azonnal ismétlést szeretnék, de érzem, hogy most nem azt a hatást érném el nála, mint máskor. Ahhoz túlságosan stresszes ettől a bizonyos Brian-től. Amíg ilyen közel lehetek Ryan-hez, addig nem panaszkodom. Behálóz a parfümje és a bőre illata. Csak erre koncentrálok és lecsukódik a szemem a mámortól. Csendben van, mialatt a környezetünkben megy a beszélgetés. A lélegzete lassú és mély. Kizárom a hangokat és csak rá hegyezem az érzékszerveimet. Magamba iszom a pillanat szépségét. Az orrom hegyével lassan cirógatom a nyakát, a kis pihék a forró bőrén a levegőbe ágaskodnak, csiklandoznak. A tűz melege időnként perzseli az arcom egyik felét, így mindkettő lángol. Ryan szaporábban kezdi venni a levegőt, a mellkasa a hátamnak nyomódik. Borzasztóan kívánom őt. Erre nincs jobb szó. Vele akarok lenni. Teljesen elmerülök benne, már a nyelvem hegye is játékba kerül. Égeti a végét a parfümjében található vegyület, mert mindet lenyaldosom a nyakáról. Egyre mélyebb levegőket vesz, néha mélyen dorombol, ahogy rezeg a felsőteste a morgástól, amit még én sem hallok a hangzavarban, csak érzek. Kezdi nekem félredönteni a fejét. Már majdnem smárolok a bőrével, amikor váratlanul megállít és előrébb tol.
- Mit mondtál?? - hallom az ellenséges hangsúlytát, de én még mindig csak reszketek utána. - Nem beszélhetsz így vele, te fasz! Ha nem kérsz bocsánatot, letépem a kibaszott fejed, baszd meg! - meleg teste eltűnik mögüllem, majdnem a hátamra zuhanok. Hosszú lábait nézem, térdhajlatát, ahogy mellettem áll. Egyre több láb áll fel, de én ülve maradok.
- Ryan! - hallom több tónusban.
- Gyere, baszd meg! Tépd le! Azt hiszed, hogy félek tőled? - felnézek Brian-re, aki a mellkasával tolja Ryan-t. Páváskodnak.
- Kurvára kellene! Felejtsd el a húgomat, megértetted?! Ha még egyszer meglátlak vele, neked véged!
- Alig várom, hogy a sitten rohadj meg! Már rég ott kellene lenned!
- Ott leszek, miután újra kiverem belőled a szart! Emlékszel, milyen volt? Mert legközelebb már nem fogsz emlékezni rá! - most én is felpattanok és megragadom Ryan vállát. Nem reagál, ezért közéjük állok.
- Nem éri meg. - nyugtatom.
- De megéri! - kiabál rám Collins. Úgy fújtat, mint egy állat.
- Nem! Gyere! Hazamegyünk! - ragadom meg a csuklóját, de elrántja a kezét.
- Nem!
- De igen! Charlotte? - a lányra nézek segítségül, aki döbbenten, fénylő szemekkel mered a bátyjára.
- Ne mondd meg, hogy kivel legyek! Menj vissza Nashville-be! - kiabálja neki.
- Csak kihasznál! Nem látod?! Csak egy lezüllött gyökér! - kiabál Ryan a húgára.
- Nekem nem! Kapd be, Ryan! - Char kézen fogja a pasiját és elhúzza tőlünk. Ryan derekát elengedi Rico, mire ő leemeli magáról a sapkát, megdörzsöli a fejét és csak annyit mond: - Bassza meg! - majd elviharzik a ház irányába. Megkövülten állok és nézem a távolodó alakját. Menjek utána? Szerintem, nem akarná. Így szomorúan ülök vissza és új sört bontok. Mást nem tehetek, mint várok. Néhányan megfordulnak a közelemben, de nem figyelek rájuk. Még azokra sem, akik beszélnek hozzám. Mintha órák óta ülnék egyhelyben. Amikor megunom és felállok, azzal kell szembesülnöm, hogy spicces vagyok. Eléggé. Amolyan járást megnehezítően. Megigazgatom a ruhámat, aztán az utolsó dobozos sörrel a kezemben sétálni indulok. Egy darabig kóricálok a ház környékén, de már nem látok mást, csak árnyakat. Soha nem találom meg Ryan-t ebben az éjszakai sötétségben. A levegő még mindig fülledt, izzadok tőle. Tessék-lássék módon összefogom a hajam a hajgumival, amit majdnem mindig a csuklómon tartok. Egy menő dallam üti meg a fülemet. Rögtön a hang irányába haladok és belépek a házba. Majdnem átesem a küszöbön. Valaki elkap, megköszönöm és folytatom az utam. Egyre nő a hangerő. A dubstep kemény üteme a torkomban és a gyomromban dobog, ahogy a nappali helyiségbe érek. Valahonnan női nevetés zavarja a zenét, máshonnan férfiak hangoskodása. Benyomakodom egy szűk helyre a táncoló tömegben és mozogni kezdek a zenére. Valaki elveszi a kezemből a sörösdobozt és egy műanyag pohár kerül a helyére. A tudatom mélyén felsejlik, hogy nem szabadna innom belőle, de addigra már el is fogy. Összenyomom a poharat és kiejtem a kezemből. Csukott szemmel élvezem a zenét és a mozgást, a szabadságot, amit ezidáig nélkülöznöm kellett. Ma este elengedem magam. Csak erre vágyom. Felejtésre és vidámságra. Már nem akarom megkeresni Collins-t. Inkább jól érzem magam. Átjár a mély basszus és a zenébe kúszó, megtévesztő szirénazaj. Hangosan nevetek a felszabadultságtól. Jópár fickó megbámul a tetoválásaim miatt. Kirívok, de nem érdekel. Nem szégyellem a testem. Ez vagyok én és így érzem jól magam. Itt mindenki sportoló, bálványozni kellene az összes pasi testét. A nők még inkább csak lányok. Biztos vagyok benne, hogy egyikük sem él olyan életet, amilyet én éltem az ő korukban. Őket focisták terelgetik, nem anarchisták. Victor arca tűnik fel a szemem előtt, gyermeki, álmodozó tekintete, amilyen egykor volt. Majd Thomas váltja fel és a düh. Egy kar rángat ki az elmélyült állapotomból. A szőke lány beszél hozzám. Elsőre nem értem, hogy mit akar, aztán a hangjára koncentrálok.
- Mindenki téged keres! Gyere! Ryan meghibbant! - Sarah elráncigál, húz maga után. Össze-vissza rakosgatom a lábaimat a rohanásban. Felcibál az emeletre, be az egyik szobába. - Állítsd le, mielőtt megöli! - Ryan a földön birkózik az ellenségével, aki Charlotte pasija. Egymáson forognak és szitkokat szórnak a levegőbe. Lerepül róluk a baseball sapka. Ryan félmeztelen, póló nélküli háta rohadt gyönyörű. Kívánatos. A verekedést szinte nem is nézem. Kismilliószor voltam már tanúja ilyesminek, nem hat meg. Ez most kifejezetten felizgat. Ahogy Ry izmai folyamatosan meg-megfeszülnek a mozdulatai közben, az bámulatos. Gyönyörködtet. Lelöki magáról a hapsi és lerohanja Ryan-t. Mindkettőjüknek véres az arca, nem most kezdhették el. Charlotte idegesen kiabálja a neveiket, de közben fehérneműben ül az ágyon. Az az érzésem, hogy Ryan rosszkor nyithatott rájuk. Rico tétován, egyik lábáról a másikra áll a fal mellett, mintha a pillanatot várná, amikor közbe kell avatkoznia. Észreveszek még egy srácot a sarokban ülve, aki alaposan el van gyepálva. Na, rajta csak egy fehér alsógatya van, ami kicsit piroslik az orrából csöpögő vértől, ahogy a feje előrehanyatlik. Kezdek rájönni, hogy a két alulöltözött egyén valami csalafintaságra készült, amikor rajtakapták őket. Csak azt nem értem, hogy akkor miért veri egymást Ry és Brian. Most akkor ki a hunyó? Az alsógatyás felpattan és csak úgy a birkózó párosra veti magát. Nem volt még elég neki? Teljesen megfordítja a játék menetét, ketten kezdik ütlegelni azt a szerencsétlent. Mintha összefognának ellene a korábbi ellenfelek.
- Hagyjátok abba! Tristan! Valaki segítsen már neki! - Char kétségbeesetten kérlel bennünket, bámészkodókat. Áll mögöttem két fiú és a szobába leselkedik befelé. Kiveszem az egyikük kezéből a bagót és megszívom kétszer, aztán visszaadom neki. Tágra bámult szemekkel figyel, majd visszanéz a bunyóra. Színpadiasan kiropogtatom az ökleimet és odamegyek a verekedőkhöz. Az a Tristan gyerek a földön fekszik, amíg ezek ketten tovább ütlegelik a két oldala mellett térdelve. Lendítek egy nagyot és bemosok előbb Ryan-nek, mert ő esik közelebb hozzám. Aztán lendítek egy újabbat és Brian-nek is behúzok egyet. Végre befejezik a verekedést. Előbb döbbenten rám merednek, majd egymásra néznek. Brian-nek a szájából, Ryan-nek a szemöldökéből csordogál a vér. Egyszerre kezdenek el nevetni. Torkuk szakadtából, önfeledten röhögnek. Charlotte leugrik az ágyról és az ölébe veszi Tristan fejét. Élesztgeti, nyugtatgatja. Alaposan megruházták, de mozog, nem lesz baja. Előbb-utóbb minden seb begyógyul. Furcsa azt látni, hogy a fehér színű ember egy másik fehéret ver. Nem ehhez vagyok szokva. Ezt meredek kimondani, de megnyugvás. Egyfajta megerősítésként szolgál, hogy már nem vagyok részese annak a világnak. Kiszabadultam. Mintha kapnék levegőt. Fájdalom sugárzik a karomba, lerázogatom az öklömet, aztán a tenyerembe veszem és simogatom a bütykeimet. Ez fájt. Ryan úgy áll fel térdelésből, ahogy csak egy sportoló tud. Játszi könnyedséggel.
- Char! Jól vagy? - kérdezi aggódóan.
- Ti hülyék! Miért kellett ezt csinálnotok?? - rivall rájuk.
- Dugtál vele! - akad ki Brian.
- Mi?! - döbben meg Ryan.
- Mit gondolsz, mi a fasznak vertem?? - intézi hozzá Brian.
- Azt hittem, hogy ő ver téged! Hogy csináltál valamit a húgommal!
- Az nem én voltam, te fasz! Hanem ő! - mutat Tristanra. Ryan megint nevet. Mindenki vele nevet, Char-t, engem és persze Tristant kivéve. Brian és Ryan úgy öklöznek össze, mintha ezeréves cimborák lennének. Utána megállapodik rajtam Ryan pillantása. Abbahagyja a nevetést és elszántság csillan a tekintetében. Elindul felém, de billeg a lábain. Láthatóan totál részeg. Megáll velem szemben és szélesen elvigyorodik. A levegőbe emeli a fájó karomat és azt üvölti: - Az én csajom! - taps hangzik fel és hangoskodás követi. Ryan átkarolja a vállamat és félig rám támaszkodik. Rendesen összecsuklik a térdem egy pillanatra.
- Menjünk! Igyunk egyet! - veti fel. Hajthatatlanul megindulunk, a háttérben veszekedés hangzik. Egy féltékenységi balhé. Jól ismerem.
- Nem aggódsz Charlotte miatt? - kérdezem.
- Tud vigyázni magára. A kis cafka! - Ryan megint nevet. Teljesen kifordul magából, amikor iszik. Ilyen emberrel még nem találkoztam. Veszélyes rá a pia. Távolságtartó végzés kéne Ryan-nek az alkohollal szemben. A maradék néhány órában felpezsdül a buli. Ry egy pillanatra sem tágít mellőlem, együtt iszunk Brian-nel és Rico-ékkal, meg még néhány ürgével. Valamikor hajnali három körül felkeres Char, hogy menjünk haza. Tristan nincs vele. Ryan olyan részeg, hogy alig tud járni. Úgy hagyjuk el a házat, hogy még utoljára megfenyegeti Brian-t.
- Ne hidd, hogy rendben vagyunk! Kurvára mérges vagyok rád!
- Jó-jó! Aludd ki magad, mielőtt letéped a fejem! - habogja Brian.
- Így lesz! - Ryan énekel, amikor kivonszoljuk magunkkal.
- Ki fog vezetni? - kérdezem, szinte kijózanodva, fáradtan.
- Én. Ez a pöcs nem hagyta, hogy igyak. - feleli Char, benyomorgunk az ülésre és elindulunk haza.
- Jól leitta magát. - mondom neki.
- Nem tudom, hogy mi a szarnak iszik, amikor egyáltalán nem bírja! - akad ki Charlotte.
- Mi van Tristan-nal?
- Rendbe jön. Nem fogja feljelenteni őket.
- Most ki a barátod tulajdonképpen?
- Már nem Brian, az biztos. Hetek óta kavarok Tristan-nal.
- Miért? - Charlotte megrántja a vállát.
- Meguntam Brian-t.
- Akkor miért álltál ki mellette?
- Még Ryan sem mondhatja meg, hogy mit csináljak. És Brian rendes pasi. Csak túl érzékeny szegény. Meguntam.
- Nem baj. Fiatal vagy még.
- Te talán nem ítélsz el?
- Nem. Nekem is volt valakim, amikor megismertem a bátyádat.
- Tényleg? - bólintok.
- És mi lett vele?
- Rosszul bánt velem, ezért elhagytam. Nem értékelt engem.
- Az szar ügy. Brian se értékelt. Pedig rajong értem. Eleinte kölcsönös volt, de már nem az.
- Akkor jól döntöttél.
- Te is. Ryan nagyon kedvel.
- Én is kedvelem őt.
- Tudom. Látszik. De ne okozz neki csalódást! Anya halála nagyon megviselte. Azóta nehezen kezeli a csalódásokat.
- Megteszek minden tőlem telhetőt.
- Helyes. - megérkezünk a Collins házhoz és felvonszoljuk a kába férfit az emeletre. Char mondta, hogy az apja dolgozik ma éjjel, ezért nyugodtan lemegyek a földszintre és felviszek Ryannek egy vizet, meg egy zacskó chipset. Hátha magához tér. Nem tér. Elterülve fekszik az ágyon és alszik. Fehérneműre vetkőzöm, aztán leveszem róla a cipőt meg a farmert, hogy kényelmesen feküdjön. Miközben vetkőztetem Ryan-t, alaposan megcsodálom a hibátlan, mintás testét. Az ágyékát különösen sokáig nézegetem. Vágyakozom utána. Aztán bebújok mellé és én is elalszom.