ThINK

9. Fejezet

Természetesen Lissy ágyában ébredek, mert ő nem szeret nálam aludni. Akkor egy órával korábban kellene kelnie reggel, hogy még hazajöhessen átöltözni munka előtt. Én bezzeg mindig meghozom érte ezt az áldozatot. Ezt is. Mindegy, nem csinálok belőle ügyet, de tegnap minden perc számított. Olyan kanos voltam, hogy majdnem a GMC hátsó ülésén rontottam meg a barátnőmet. Arizona közelében valahogy megnő a szexuális étvágyam. A farkam mindig reagál a jelenlétére és ez bosszant. Túlságosan szexis, túl vagány. Ő mindenben Lissy ellentéte. Nem mintha ő nem lenne szexis, vagy a maga módján vagány, de Arizona igazán az. Az a típus, akin látszik, hogy nem volt könnyű élete és megkövetelte tőle, hogy talpraesett legyen. Neki nem nyalták ki a seggét, mint Liznek. Legalábbis nem hiszem. És szívből remélem, hogy az a kis náci haverja nem ütötte meg és nem hazudott a véraláfutásról, ahogy Josh mondta. Akkor nem tudom, hogy mit csinálnék. Nőt nem verünk. Soha! Ez alapszabály. Csak a gyenge seggfejek csinálnak ilyet. Bosszant ez a dolog és ideges vagyok attól a gyerektől. Van egy olyan érzésem, hogy csak idő kérdése és megint verekedésbe keveredek. Utoljára Booneville-ben verekedtem, de akkoriban ez mindennapos volt. Akkor még rossz életet éltem, nem véletlenül hagytam magam mögött. Nem akarok visszatérni a régi szokásokhoz, mert nem tudom, mit indítana el bennem, ha megtenném. Kerülöm a balhékat.
- Kijössz Arizonával? - kérdezi Lissy, kiragadva a sötét gondolatok karmai közül.
- Igen. Teszi a dolgát. - mondom semlegesen.
- Normálisnak tűnik. És a szép pofija végre a férfi vendégkörötöket is bővíti majd. - szép pofija? Sokkal több annál. Arizona... nagyon vonzó nő. Ha nem akarom elfogadni, akkor is így van. Más nők is bejönnek, férfi vagyok és van szemem. Látom őket, de nem érdekelnek ennél jobban. Jó a seggük, a mellük, vagy bármilyük, vetek rájuk egy-egy pillantást, de ennyi. Van barátnőm. Viszont Arizonával dolgozni feszítő érzés. Leginkább ágyék tájékon. Azt gondolnám, hogy huszonhat évesen már tudom befolyásolni némileg a farkam akaratát, de tévedtem. A közelében úgy viselkedik az altestem, mint egy kamasz fiúnak. Már abba sem akarok belegondolni, hogy hamarosan megint mellette kell lehúznom egy teljes napot. Botrány. Lehet, hogy inkább férfit kellett volna felvennem helyette. Viszont, emiatt kirúgni kegyetlenség lenne. Távozáskor megdicsérem Maria haját és üdeségét, amit hálásan megköszön. Nagyon sajnálom szegény asszonyt, hogy ebben a házban tölti a fél életét és nincs eléggé megbecsülve érte. Szeretem feldobni egy kicsit a napját, néhány ártatlan bókot elejteni nem nagy erőfeszítés, és örömet okoz az öröme. Lehet, hogy ez is benne van a pakliban, amiért feláldozok az időmből plusz egy órát reggelente. Meg a szex. Nagyobb részt a szex.
Félelemmel vegyes izgalommal lépek be a szalon ajtaján. Rögtön megüt a meleg. Még egy nap és beszerelik az új légkondit. Még egy napot bírjak ki. Már a gondolattól is lecsurog egy csepp verejték a halántékomon. Biztosan hátul vannak a többiek, mert túl nagy a csend. De belépve hozzájuk, már nincs csend.
- Jó reggelt! - köszönök nekik és visszaköszönnek. Josh már most póló nélkül paráználkodik. - Remélem, azért alsógatya maradt rajtad! - mondom neki és főzök magamnak egy kávét. Ők már isszák a sajátjukat.
- Nem. Nem szokásom kényelmetlen ruhaneműt hordani. - mondja Josh, amin Arizona nevet. Ma vidámabbnak tűnik, mint tegnap volt. Viszont az a szűk, fekete miniruha, ami őt takarja, állatira nem nyerő. Mit takarja? Mindene látszik benne. Minden izma, minden görbülete. A lebarnult, hosszú combja olyan formás, mint egy fitness modellnek. Erre nem állok készen. A bögrém felett lesem, ahogy Josh-sal viccelődik. Határozottan jó kedve van ma. Az jó.
- Na mentem, előkészítem a terepet. - mondja Josh és lelép. Francba! Nem hagyhat egyedül ezzel a nővel!
- Nos? - fordul hozzám Arizona csípőre tett kezekkel. Izzad a tenyerem. Leteszem a bögrét, mielőtt elejteném.
- Hm?
- Tudod már, hogy mikor lesz időd rám tetoválni? - rá, az ő gyönyörű testére. Belegondolni is fájdalmas. Hozzáérni a selymes bőréhez...
- Megnézem a naptáramat. Hová szeretnéd? És mekkorát? - nyelek. Erről a puncija és a nagy erekcióm jut eszembe. Mintha a farkam beszélne helyettem. Farok módra fogalmazom. Ez nagyon rossz. Arizona mereven bámul a szemeimbe, egyre idegesebb vagyok tőle.
- Nem tudom. Arra gondoltam, hogy talán ide. - levezeti az ujját a mellei között a gyomrához. Baszki, rohadt melegem van! Meglengetem magamon a pólót, hogy szellőztessem a túlfűtött testemet. Mint egy kamasz fiú... Hihetetlen gáz vagyok.
- Oké. - ki akarok jutni innen. Mintha minden oxigént elszívtak volna ketten a szobából, mire megérkeztem.
- És azt szeretném, ha te terveznél nekem valamit.
- Én? - lepődök meg.
- Igen. Ryan Collins ötletét szeretném magamra. - bakker!
- Nem könnyíted meg.
- Bízom benned.
- Miért? - most ő lepődik meg. Én is magamon. Ezzel a kérdéssel mit akarok megtudni?
- Mert baromira ügyes vagy. És az összes rajzod hihetetlenül király. - hallottam, amit tegnap mondott Lissy-nek, hogy tehetségesnek tart és örül, hogy velem dolgozhat.
- De valamiből ki kell indulnom. Adj egy alapot! - mondom.
- Rád bízom az egészet. Az a lényeg, hogy te csináld. Soha senki nem keres fel úgy, hogy találj ki neki valamit?
- De igen.
- És el szoktad vállalni őket? - faggat tovább.
- Igen.
- És hogy fogsz hozzá? - hozzáfogni. Érintés. A kezem a testén. Tűnjön már el a fejemből!
- Megnézem a netes profiljaikat. Hogy miket szeretnek. Beszélgetek velük egy kicsit, hogy megismerjem őket.
- Akkor tedd ezt velem is! Beszélgess velem!Nekem nincs semmilyen netes profilom.
- Nincs? - rohadt életbe! Hát sehogy nem fogom tudni elkerülni őt? Mintha direkt lökdösne felé valami felsőbb erő.
- Nincs. Mikor érsz rá beszélgetni? Ma munka után?
- Ö... meg kell néznem a naptáramat. - jobb nem jut eszembe. Ezután otthagyom. Kimenekülök, mint egy idióta. Képtelen lennék beszélgetni Arizonával. Lehetetlen. Anélkül biztos, hogy ne dugnám meg előtte. Pedig nem fogom, két egyszerű okból sem. Egyik, hogy van csajom, másik, hogy ő a munkatársam. Nem jó együtt dolgozni valakivel, akit megdugtál, és még a csajoddal is gyakran találkozik. Csak egy hülye vállalná be. Én pedig nem vagyok hülye. Remegő kézzel nyitom meg a naptárat a telefonomon. Úgy felhasználtam ezt a kifogást, mintha még mindig papíralapú határidőnaplót használnék. Ez mennyire tré ötlet volt tőlem! Csak úgy égett a lábam alatt a talaj! Végre kezdek levegőt kapni, amikor Arizona megint megjelenik mellettem.
- Megnézted? - kérdezi egy gyerek lelkesedésével.
- Meg. Ma tudok maradni egy kicsivel tovább. Tizenöt perc is számít, nem igaz? - jó nagy kamus vagyok. Ma semmi dolgom nem lenne. Lissy éjszakába nyúlóan rendezvényezik, szabad az éjszakám.
- Az pont elég lesz, hogy meséljek a kedvenc színemről. - hangosan nevetek ezen a válaszon.
- Fontos támpont egy tetováláshoz.
- Tény. Szeretem a geometriai ábrákat. Ezt tartsd észben! - Arizona mosolyog. Már csak ez hiányzott, hogy végem legyen tőle! - Köszönöm, Ryan Collins! - nem, most van végem tőle. Amikor azt mondja, hogy Collins, akkor az L betűnél mindig látom, ahogy a nyelve egy pillanatra felfedi magát a fogai között. Lenézek a telefonom képernyőjére és minden szar alkalmazásba belépek, hogy csináljak valamit a kezemmel. Nem is figyelem, hogy miket nyomkodok. A tétlen kéz az ördög játékszere.
- Szívesen, Arizona Davis. - mintha egy halk sóhaj hasítana a levegőbe. Megáll a szívem egy pillanatra. Felkapom a fejem, de Arizona addigra eltűnik. Azonnal ledobom magamról a pólót és remélve, hogy Arizona már a helyén van, visszamegyek hátulra, hogy igyak valami fagyosat. Úgy sietek befelé az ajtón, hogy nekimegyen annak az embernek, akit pont elkerülni próbálok. Megragadom, hogy megtartsam, mielőtt elesne a lendületemtől, de emiatt csak még közelebb kerül hozzám, szinte mindenhol érzem a testét. Lángolok. Ég a bőröm. Arizona vizes palackjából mindkettőnkre jutott a hűvös folyadékból. Ő felszisszen és hátraugrik, a szívére teszi a kezét, ami félig a mellére kerül. Vedd el onnan, kérlek! Ne fogdosd magad!
- Halálra rémítettél! - érzem, ahogy a víz áztatja a farmerem derekát és keresem a foltot Arizona ruháján, ami alig látszik a fekete alapon.
- Bocs! Nem okoztam fájdalmat? - érdeklődöm.
- Nem. Ne aggódj! Úgy látszik, mindig összeütközünk az ajtóban. - kínosan nevetek.
- Ja. - nagy ívben kikerülöm és kiveszek egy Gatorade-t a hűtőből. Arizona megint eltűnt, amikor rá akartam nézni. Nagyon kell a légkondi. Kibírhatatlanul fülledten erotikus ez a közeg nélküle. Nem tudom, mi ütött belém. Azt sem tudom, hogy viselkedtem-e már ilyen gyökér módon valaha. Olyan vagyok, mint egy idióta. Nem akarom túlgondolni, beletemetkezem inkább a munkába.