ThINK

11. Fejezet

Josh szó nélkül odavezet minket Arizonáék asztalához, mi pedig némán követjük, mint a kutyák. Benyomulunk velük szemben, teljesen elfoglaljuk a félköríves kialakítású, szabad ülőhelyeket. Nem érzem jól magam, hogy itt van Arizona is. Egész másképp játszottam ma este, miközben néztem. Máskor lazán gitározom, de most rendesen megpengettem a húrokat. Mintha le akarnám nyűgözni, pedig nincs bennem ilyen késztetés. Csak amikor megláttam a hosszú sötét hajával, a fekete pólójában - aminek olyan kerek a nyaka, hogy kilátszódtak a színes mintái -, meg a magabiztos kék szemeit, valami megmozdult bennem. És ez nagyon zavar. Miért van rám ilyen hatással? Végignéz az asztaltársaságon és gratulál a fellépésünkhöz. Úgy mutatja be nekünk a partnerét, mint egy barátot. Dave, ha jól emlékszem. Nem tetszik a fickó, kétkedve méregetem, ahogy ő is engem. Neki is van egy horogkereszt a nyakán. Nagyon nem tetszik ez nekem. Amikor tehetem, az aktuális banda zenéjére figyelek, hogy ne kelljen őket néznem. Tim elmegy egy sörzsiráfért, de a többiek beszélgetnek. Arizona is rendszeresen megszólal, de a barátja olyan csendes megfigyelő, mint én. Leizzadtam a színpadon az erős fényű lámpák hőjétől. Kurvára melegem van. Kihúzok a fogammal egy szál cigit a dobozból, majd meggyújtom és bólogatok a zenére.
- Mi van, Ry? Nagyon csendben vagy! - kérdezi Tim és letesz elénk egy-egy üres korsót, majd megérkezik mögötte a pincérnő az alkohollal, akit már név szerint is ismerek. Rendszeresen kiszolgál minket, amikor itt vagyunk. Rendes lány.
- Jók voltatok, fiúk! - mondja nekünk, aztán kifejezetten rám néz. - Tetszett a szólód. Ezt még nem hallottam korábban.
- Ma jó napja van, Rebecca! Hozz nekünk valami töményet is! - kiabálja Josh.
- Hozom. - mosolyog Rebecca és ellibben az aranyszőke hajával. Megnézem a fekete miniszoknyába bújtatott fenekét. Csinos. Amikor visszatér, lerak mindenki elé egy kis pohárkát. Az utolsót én kapom. Rebecca megint engem néz. - A ház ajándéka. - kacsint. Visszamosolygok és megköszönöm, azután megy a dolgára.
- Haver! Mondtam, hogy teljesen rád van állva! - borzolja meg a hajam Louis.
- Képzelődsz. - mindegyik barátom röhögni kezd. Lehajtom a töményet és Arizonára nézek. Ő még mindig Rebecca után fordulva nézi őt, a barátja meg engem.
- Szerintem, igazuk van. - mondja végül Arizona és a szemembe bámul. Nem bírom fenntartani vele a szemkontaktust. Túlságosan zavarba ejt.
- Nem számít. - felelem és kinyújtom a lábam.
- Sokkal jobban járnál vele, mint Lizzel! - világosít fel Josh.
- Hagyjatok már ezzel! Nem fogom elhagyni a barátnőmet, csak mert szerintetek nem illik hozzám! - türelmes ember vagyok, de ez a téma mindig felbosszant.
- Ha már csajok, az enyém most jött meg. - Tim boldogan kiverekeszi magát közülünk és egy nyálas csókkal köszönti Bridgette-t. Talán két hónapja lehetnek együtt. Maximum. De Tim nem a komoly kapcsolatok híve, úgyhogy ez már jelent valamit. Mindenkinek szorítunk helyet, így beljebb kényszerülök. Üdvözöljük Bridgette-t. Amint helyet foglal, Dave megmerevedik és nagyon bosszúsan mered Arizonára. Sejtem, mi lehet a baja. Tim barátnőjének a bőrszíne. Dave idegesen feláll és magával rántja Arizonát is.
- Mennünk kell! - utasítja a lányt.
- Mi? Nem megyek sehova! - ellenkezik Arizona.
- De igen, jössz! - a srác úgy elkezdi kifelé lökdösni a nőt az asztaltól, hogy ösztönösen felállok. Ha még egyszer hozzáér az akarata ellenére, akkor megütöm. Megszorítom az asztal szélét. Mindenki elhallgat és a jelenetet nézi. Amikor Dave újra meglöki a lányt, Tim is felugrik az asztaltól. Látom a szemem sarkából. Készen áll, hogy közbelépjen, ha kell. Gyerekkorom óta a barátom, legalább százszor segített már megmenteni, vagy megfékezni. Azt teszi, amit egy igazi barát. Mellettem áll.
- Bocs, fiúk! Jó volt a zene! - Arizona esetlenül integet egyet, miközben a csávó maga mögött ráncigálja.
- Mi a fasz volt ez? - kérdezi Josh, miután elmentek.
- Ülj le, Ryan! - szól rám erélyesen Tim. Őrülten szeretnék kiviharzani a kocsmából, hogy megnézzem, nem esett-e valami baja Arizonának. Lassan visszaülök és Tim is követi a példámat.
- Náci gyökér. - morgom halkan.
- Miért lóg ilyen seggfejekkel ez a csaj? - kérdi Louis a balomon. Erre nem tudom a választ. De az este maradék részében tovább idegesít a dolog. Mufurc vagyok. Miután elfogy a sör, én befejezem mára. Hazamegyek és azokon gondolkozom, amiket a napokban tudtam meg Arizonáról. Mit véthetett ellene a családja, ha már tizenhárom évesen eljött tőlük? Milyen másik család fogadta be őt? Hogy élte túl mostanáig? És honnan ismeri ezeket a horogkeresztes seggfejeket? Ő nyilvánvalóan nem az, hiszen feketéket is tetovál és Bridgette jelenléte sem zavarta. Maradni akart volna. Ki kellett volna állnom érte. Nem szabadott volna elengednem azzal az előítéletes köcsöggel. Az első pillanattól fogva nem volt szimpatikus. És miért engem bámult állandóan? Tudnom kellene Arizona telefonszámát. Akkor ráírhatnék, hogy minden oké-e. Csak át kellene mennem az üzletbe, mert rajta van az önéletrajzán. De akkor azt hihetné, hogy aggódom érte. Hogy akarok tőle valamit, úgyhogy nem teszem. De amíg el nem alszom, arra a tekintetre gondolok, amivel bűvölt, amikor gitároztam. Mintha mindent láttam volna a szemében, ami ő maga. Egy bezárt kislányt láttam és egy életrevaló nőt. Kezd kirajzolódni a fejemben a tetoválása. Csak miért pont a mellei alá kéri? Miért kínoz? Szó szerint kemény órák lesznek, amíg felfestem majd rá.
Vasárnap elmegyek a konditerembe, hogy leadjak a feszültségemből, aztán találkozom Lissy-vel és együtt töltjük a napot. Ez már hiányzott. Csak az a baj, hogy lélekben nem vagyok jelen. Máson járnak a gondolataim. És rajzolni akarok. Ihletem van. Neki akarok állni Arizona tetoválásának. Papírra akarom vetni az elképzelést, ami a fejemben van. Így nem maradok Lissy-nél éjszakára, szerencsére elfogadó a művészi vénámmal kapcsolatban. Tudja, hogy semmire nem megy velem, ha nem rajzolom ki magamból, ami a fejemben kavarog. Egész éjjel firkálgatok. Vagy tizenöt vázlatot elkészítek, mire rájövök, hogy mit akarok. Állok a tizenhatodik próbálkozás felett, ami egy 3D kocka, benne különböző dolgokkal. Kitörni akaró női kar, üvöltő, elmosódott női arcok, meg ami még eszembe jutott. Végül úgy döntöttem, hogy az egész nőt bezárom az átlátszó dobozba, mintha csapdában lenne. Úgy kuporog a kontúr nélküli alak, akárha egy bőröndben zsúfolódna. A részletekre már nem marad erőm, mert agyilag elfáradok a végére. Majd holnap folytatom.
Reggel korán kelek, mert hamar dolgozni akarok a vázlaton. Teli vagyok ötletekkel. A szalonban állok neki újra, mielőtt megérkeznének a többiek. Nem adok ruhát a női alakra, de a felhúzott térdeivel és a karjával kitakarom a mellét, aminek formáját a múltkori fényképről másoltam. Már ennyi elég hozzá, hogy felizguljak. Az alak haja lelóg a hátára, a másik karja pedig kinyúl a doboz tetején, mint aki kiszabadul és megérinti a világot. Az ujjai azonban elfolynak a levegőben. Tessék! Geometriai ábra és szürrealizmus. Amíg ezt rajzolgatom, rájövök, hogy Arizona tényleg egy bezárt nő, aki próbál szabadulni a gondjaitól. Úgy határozom, hogy a kocka üvegből lesz, így belekerülhet a kék egy halovány árnyalata. A nő arca felfelé néz a kiszabadult keze után, de azt sehogy nem tudom eldönteni, hogy milyen kifejezés üljön rajta. Hosszú percekig állok a papír felett, de nem jutok döntésre. Nagyon bosszant a dolog. Be akarom fejezni. Olyan jól haladtam vele mostanáig! Ki fogom kérni Josh véleményét. De ahhoz egyedül kell lennem vele. Alig bírom kivárni. Folyamatosan lesem, hogy mikor végez valakivel. A második vendégem után végre egyszerre van szünetünk. Felkapom a vázlatomat és összegöngyölöm, hogy Arizona véletlenül se láthassa, mert Josh részlege pont az övé mellett van. De hallom, ahogy serceg nála a tű, úgyhogy megnyugszom, hogy nem fog hallani semmit.
- Hé, Josh! - Josh a festékeket rendezgeti.
- Hm?
- Ki szeretném kérni valamiben a véleményed.
- Na! - kiterítem a papírt és lesimítom a széleit. Josh mellém áll és megszemléli.
- Kurva jó! - ámuldozik.
- Arizona kérte, hogy tervezzek neki valamit. De mivel ő az alak a kockában, nem tudom eldönteni, hogy milyen arckifejezése legyen. Mit javasolsz? - kidüllednek Josh szemei.
- Arizonának csinálod?
- Igen. Miért? - nem értem a reakcióját.
- Haver, ez mély!
- Hogy érted, hogy mély?
- Tele van érzelmekkel a kép. Van valami közöttetek? - lesi a válaszomat.
- Miről beszélsz? Hol vannak ezen érzelmek?
- Mindenhol. Bezártad a csajt és amikor végre kiszabadul, elfolyik a teste.
- Mert eggyé válik a világgal.
- Belelátsz a lelkébe. - és most rájövök, hogy mit fogok tenni.
- Kitaláltam. Veled nem megyek semmire.
- Áruld el! - kérlel.
- Nem, majd meglátod!
- Ryan! Ne már! Tudni akarom!
- Majd meglátod! - lelkesen a hónom alá csapom a papírt és hátrasietek. Újra meg kell rajzolnom az egészet. Szívem szerint minden további vendégemet lemondanám mára, de nem tehetem. Az agyam végig ezen kattog a munka alatt. Ahogy végzek, odanyögök egy sziasztokot a többieknek és lelépek. Sietek a lakásomba és újra megrajzolom az egészet. Éjszakába nyúlóan, amíg az utolsó, apró részlet is el nem készül. Utána megnézem a végeredményt, és elégedett vagyok magammal. De ezután fog jönni a neheze. Órákig Arizona közelében lenni és nézni, ahogy felnyal magáról valami ennivalót. Az a nő mindig leeszi magát. De soha életemben nem láttam még ennél szexibb dolgot.