ThINK

29. Fejezet

Vasárnap hiába hívom Arizonát, nem értem utol. Arról volt szó, hogy ma fog tetoválni, de egyáltalán nem jelentkezett. Eleinte aggódom érte, utána dühös vagyok, majd megint aggódom. Nem megy ki a fejemből, ami tegnap történt. Folyamatosan ostorozom magam, hogy nem emlékszem egy olyan fontos dologra, mint a szopás. Ez az igazán nagy szopás. Alig bírok megülni a seggemen, úgyhogy az edzőteremben kötök ki és hányásig maradok. Három óra alatt teljesen és totálisan sikerül magam annyira lefárasztani, hogy már semmire ne akarjak gondolni. De éjjel megint Arizonával álmodom. Beférkőzött a fejembe, ezért az első reggeli gondolatom a szopás. Muszáj vagyok magamhoz nyúlni, mielőtt találkoznék vele a szalonban. Nem bírnám ki, hogy ne érjek hozzá. Komolyan, mintha a testem irányíthatatlanul a nő rabjává válna. Kényszert érzek, hogy megszerezzem magamnak. Hogy nekem daloljon az a torok, amikor elélvez alattam. Vagyis fölöttem. Az lenne az igazi kánaán. Nem vagyok fából, és nem hatástalanok rám Arizona tetoválásai meg a belevaló, vagány szemelyisége sem. Jobban el tudom képzelni magam vele, mint Lissy-vel. Mintha kezdene kitisztulni az agyam és egyre tisztábban látnám vele a helyzetet. Kezd értelmet nyerni, amiről a haverjaim rendszeresen hadoválnak. Lissy és én? Abszurdum. De pont ezért tetszik. Viszont, most... most már másvalaki is tetszik. Arizona kifordít önmagamból. Ez viszont nagyon nem tetszik. A békés kis életemet teljesen feldúlja. Hol van a nyugis Ryan? Hol van ilyenkor? Feszülten megyek át az üzletbe, de nem én nyitok. Már valaki megtette előttem és biztos vagyok benne, hogy nem Josh volt az. Félve nézek körül, de nem látom a nőt. Elindulok hátra, ahol rálelek, amint a pultnak támaszkodva, merengve bámul maga elé. Nagyon örülök neki, hogy nem mondott fel. Azt sem tudom, hogy mit tennék, ha nem jönne többet. Utánamennék? Könnyen lehet.
- Szia! - köszöntöm.
- Ryan. - csak ennyit mond és a szemembe néz. De még hogy! Te jó ég! Ahelyett, hogy elkapnám a grabancát, a kávéval kötöm le a figyelmemet. Kezemben a bögrémmel én is a pultnak támaszkodom, mindössze egy méterre tőle.
- Hívtalak tegnap.
- Tudom. - mondja Arizona és ellöki magát a pulttól, aztán elém áll és kiveszi a kezemből a bögrét, majd lerakja mellém. Megmarkolja a pólómat a mellkasomon, és lejjebb húz, hogy megcsókoljon. Fogalmam sincs, hogy álljak hozzá. Állandóan összezavar. Tegnap leszídott, amiért én csókoltam meg, most pedig ő teszi ugyanezt. Az agyam ködös és sejtelmem sincs, hogy mit gondoljak. De a testem ösztönből cselekszik. Kezembe veszem Arizona arcát és elmerülök a szájában. Nekem annyi. Pont amikor kezdenék belemelegedni, ismét ellöki magát tőlem.
- Bocs, Ryan. Nem bírtam megállni. - megrántja a vállát én meg csak nézek rá.
- Miért csinálod ezt? - mást nem tudok kérdezni.
- Mit, Ryan?
- Ezt. - mutatok kettőnkre.
- Te is ezt csinálod. - leutánozza a kézmozgásomat.
- A francba, Arizona! Ne játssz velem! - veszítek a türelmemből.
- Te is játszol velem, Ryan! - akad ki ő is és egyre jobban elhátrál.
- Mit akarsz tőlem?!
- Te mit akarsz tőlem? - megint visszakérdez.
- Válaszolj, ha kérhetem!
- Majd szólok, ha kitaláltam! - Arizona elhagyja a szobát, de nem ússza meg ennyivel. Utánairamodom és elkapom a karját, hogy megállítsam. Durván magam felé fordítom. Felszisszen és elrántja a kezét, megdörzsöli a csuklóját. Bűntudatom van, hogy fájdalmat okoztam neki.
- Sajnálom, nem akartalak bánta... - megint lesmárol, belém fojtva a szavakat. Felmordulok és nekinyomom a testemmel a falnak. Nő bennünk a hév. Arizona felemeli az egyik lábát és átkulcsolja vele a csípőmet. A meztelen combjába markolok a rövid sort alatt és mohóbban csókolom. Úgy beleharap az alsó ajkamba, hogy feljajdulok. Odakapok, hogy nem vérzik-e, amikor nyílik az üzlet ajtaja. Josh ugyan nem láthat minket itt hátul, de távolabb lépek Arizonától, hogy meglegyen köztünk az ártatlanság két métere. Kapkodjuk a levegőt, a kipirult arca árulkodik róla, hogy mit tettünk az imént. Hevesen ver a szívem, a szerszámom lüktet, a szám bizsereg. Olyan vággyal teli a csaj pillantása, hogy erőszakot kell tennem magamon, nehogy lerohanjam. Akar engem. Arizona Davis akar engem.
- Akarlak. - tátogom, mire ő megnyalja az ajkait. Idelép hozzám és megmarkolja az erekciómat a farmerben. Majdnem elélvezek. Levegő után kap a tüdőm és lecsukódik a szemem. Meghallom a szexi hangját.
- Joshy! Hát megjöttél? - előremegy üdvözölni Josh-t, én viszont meg sem tudok mozdulni. Belekapaszkodom a közeli ajtófélfába, amíg összeszedem magam. Megigazítom a merevedésemet, amikor Josh jön hátra a szokásos reggeli kávéjáért.
- Helló! - üdvözöl és lenéz az ágyékomnál felejtett kezemre, mire kiszélesedik a vigyora.
- Viszket? - elkezd röhögni.
- Kapd be! - ingerülten megyek a fülkémbe és belevetem magam a munkába. Estig meg sem állok. Munka után rajzolunk, ahogy általában, de most valami más. Amikor Arizona a pult túloldalán alkot, gyakorta rajtakapom, hogy szégyentelenül bámul és halványan mosolyog rám. Amikor mellettem áll, észrevétlenül próbálunk összeérni. Hol a könyökünkkel, hol a csípőnkkel, hol csak a lábfejünkkel. Végig az jár a fejemben, hogy mikor lép már le Josh. Nem akarok rossz barát lenni, de ezt a nőt annál is jobban akarom. Ki akarok bújni a bőrömből. Túl szűk Arizona közelében. Mintha nem is a sajátomat viselném. Hiperaktívvá válnak tőle az érzékeim, mindenre kiélesednek. Amint Josh közli, hogy indul, megkönnyebbülés és izgalom kerít hatalmába. Onnantól kezdve megszűnik a külvilág és Arizonára tapadnak a szemeim. Egy pillanatra sem nézünk el egymásról. Felforrósodik a levegő, még szűkebb a bőrőm. Halljuk, hogy Josh még szöszmötöl valamit az üzletben, de Arizona provokatívan felhúzza magán a felsőjét és kibújtatja belőle a karjait, majd a fejét. A haja visszaomlik a hátára és ettől teljesen besokallok. Én is levetem a pólót és leejtem a földre. Van abban valami extra izgalmas, hogy Josh még mindig a közelünkben van. Egy nagy lépéssel odakerülök Arizonához és rátapadok a szájára. Fogdosom a melleit, ő cirógatja a hasam. Automatikusan megfeszülnek az izmaim a puha érintése alatt. Arizona hátrafelé kezd tolni, aztán rálök a kanapéra. Ezután az ölembe ül és így csókolózunk tovább. Mondanom sem kell, hogy ezzel mennyire a kedvemben jár. Mintha órák telnének el csak ezzel. Tovább nem megyünk ennél. Sem ma, sem a hét többi napján. Péntekre már menetrendszerűen megvárjuk Josh távozását, hogy egymásnak eshessünk végre. De ennél tovább egyszer sem léptünk eddig, pedig egyre erősebb vágy gyötör iránta. Ennyi erővel kasztráltathatnám magam. De Arizona egyetlen csókja is kielégítő számomra. Legalábbis, egyelőre.