ThINK

25. Fejezet

Amint belépek az ajtón, Arizona rám emeli a tekintetét és megfagy körülöttünk minden. Mintha megállna az idő. Semmi mást nem érzékelek rajta kívül. Rohadt szar volt a hétvégém. Char felhívott, hogy alkoholmérgezéssel bevitték az apánkat a kórházba. Nem lett komolyabb baja, csak kimosták a gyomrát és bent tartották éjszakára a kórházban. Nem miatta mentem haza, hanem a húgom miatt, aki annyira megijedt, hogy sírva hívott fel. Az volt az első dolgom, hogy elmentem hozzá a kórházba, hogy megnyugtassam. De amikor apánk meglátott, patáliát csapott, egyből azt üvöltötte, hogy takarodjak onnan, látni sem akarja a felesége gyilkosát. Ott rohadjon meg, ahol van. Dühömben megragadtam Charlotte kezét és hazavittem. Egész éjjel vigasztalni próbáltam, nyugtatgattam, amíg el nem aludt. Egyszerre tépelődtem az apámon és ezen a nőn itt előttem. Nem tudom kiverni a fejemből a csókját, az érintését és a vágyat, amit feltüzel bennem. Tudom, hogy szörnyű dolog, amit művelünk és hogy abba kell hagynunk. De hogyan hitessem ezt el magammal, amikor Arizona ebben a szoknyában és csizmában van? Az egész államban így öltözködnek a nők, de rajta teljesen más értelmet nyer ez a szerelés. Ha ezzel azt akarja elérni, hogy ne tudjak neki ellenállni, akkor nagyon jó úton halad. Kit ne izgatna fel egy cowboy csizma, aki Tennessee-ben született? Az nem is ember, akire nem hat ez a látvány. Megköszörülöm a torkom és közelebb megyek Arizonához. Az az igazság, hogy vártam ezt a percet, amikor találkozhatunk. Hiányzott nekem. Köszönök neki, mire feszülten visszaköszön.
- Jól vagy? - érdeklődik.
- Igen. Csak keveset aludtam. - felelem.
- Gyere, igyunk egy kávét! - Arizona előttem megy, így tökéletes rálátásom nyílik a fenekére. Döbbenetesen szexi. Szeretnék belemarkolni és magamra ültetni, hogy meglovagoljon. Még a vállai is szexisek. Mindenhol kecses vonulatai vannak. És nekem most azt kell mondanom neki, hogy felejtsük el egymást. De mégis hogyan? Nem egyszer elpróbáltam magamban ezt a beszélgetést, és mindannyiszor kudarcba fulladtam. Mindig úgy végződött, hogy letépjük egymásról a ruhát. De akkor is én vagyok a főnöke. Ráadásul, ott van nekem Lissy. Nem csinálhatjuk ezt. Hangosan is kimondhattam ezt a mondatot, mert Arizona megtorpan és hátrafordul a hátsó szoba ajtajából.
- Tudom, Ryan. De akkor miért akarom ennyire? - olyan szenvedéssel kérdezi a hangjában, amivel teljesen azonosulni tudok.
- Mert te is tudod, hogy helytelen. - basszus, ez csak egy okkal több, hogy jobban akarja az ember!
- Tudom, hogy az. Lehetek őszinte? - bólintok. Mielőtt belekezd, kikerülöm őt és bekészítem a kávét a főzőgépbe. Utána visszafordulok hozzá, de már a rajzpulton könyököl, belátást engedve a dekoltázsába. Kiszárad a szám. - Olyan érzésem van, mintha te lennél a szabadságom kulcsa. - folytatja, de értetlenül nézek rá. A kezeim a zsebemben vannak, hogy ne csinálhassanak semmi hülyeséget. - Nem értheted. Igazad van! Nem csinálhatjuk tovább! - Arizona felegyenesedik. Megindulnak a lábaim egyenesen felé. Fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de a kezeimet nem veszem ki a zsebemből, nehogy azok is önállósíthassák magukat. - Nem lehet. Bármennyire is szeretném, nem lehet. - minden ellenkezésem ellenére egyik kezemmel megérintem az arcát, aztán gyorsan visszateszem a zsebembe és a kész kávéért megyek. Kitöltöm két csészébe, aztán a kettőnket elválasztó pultra teszem őket.
- Én is őszinte leszek hozzád, Arizona. Nekem sem könnyű. Én is érzek testi vágyat irántad, de ha együtt akarunk dolgozni, akkor ennek ennyiben is kell maradnia.
- Tudom. - látom a szemében a csalódást. Rossz érzés.
- Az én hibám, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Sajnálom. És örülnék, ha mindezek ellenére továbbra is velünk dolgoznál.
- Nem akarsz kirúgni inkább?
- Semmiképp.
- Az nagy kár. Mert tudod, ha nem neked melóznék, akkor nem kéne visszafognom magam. - felveszi a bögrét a pultról, aztán elindul kifelé, de még hátranéz. - Lehet, hogy akkor nekem kellene felmondanom. Mert úgy együtt dolgozni veled nap, mint nap, hogy ezt kell néznem - mutat végig rajtam fejemtől a lábujjamig - nagyon nem lesz egyszerű anélkül, hogy ne gondoljak közben arra, mire lehetsz még képes az ügyes nyelveddel! - kiráz a hideg a szavaitól. Néhány gyors lépéssel mögé is kerülök és elkapom a karját, hogy megállítsam. Magam felé fordítom és megcsókolom. Amikor kinyitom a szemem, már egyedül vagyok. Nem tettem meg, amire vágytam, pedig nagyon élethűnek tűnt. Egy percbe is beletelt, mire rájöttem, hogy mi a valóság. A valóság az, amelyikben hagytam elmenni Arizonát ilyen szavak után. Súly ül a mellkasomon, vágy dübörög az ereimben és a pult szélébe kapaszkodok, hogy a testem ne mehessen utána. Ha Arizona tudná, hogy mennyire bejön nekem! Amit eddig éreztem iránta, az semmi ahhoz képest, ami löketet most kaptam tőle. Mintha pontosan tudná, hogy mivel érhet el nálam kellő hatást. Utánavágtáznék, mint egy lelkes ló, hogy üljön meg. Nyerítenék az örömtől, amikor felszállna a Ryan járatra. Ehelyett azt tettem, amit minden rendesen nevelt ember tett volna. Elvágtam az esélyemet. Talán, tényleg ki kellene rúgnom, aztán felvonszolni az ágyamba és ájulásig kefélni. Josh fütyörészve jelenik meg és tölt magának a lefőtt kávéból.
- Ryan! Hogy van Charlotte? Minden oké? - feleszmélek az ábrandozásból.
- Igen, kösz. Rendben lesz.
- És apád? - megrántom a vállam. Nem akarok gondolni rá.
- Önmaga.
- Ha akarod, vehetek át a mai vendégeidből és nyugodtan kivehetsz még egy napot. - ajánlja barátian.
- Értékelem, Josh. Kösz, de tényleg jól vagyok. - a munka a mentsváram. Sehol sem lennék most szívesebben. Leszámítva az ágyamat, benne Arizonával. Belekortyolok a kávémba.
- Ahogy gondolod.
- Milyen volt a randid? - még emlékszem, hogy emiatt kerültem a legutóbbi slamasztikába. Miatta és a randija miatt. Mert kettesben hagyott a közös munkatársunkkal. Haragudhatnék Joshra, de én már azelőtt belekevertem magam ebbe a szarba.
- Jó! Megint találkozni fogunk. - lelkes. Az jó.
- Ejha! Valamit tudhat.
- Tud is! Kemény csaj!
- Örömmel hallom. - újabbat kortyolok.
- Donnának hívják és jó nagy mellei vannak! - megveregetem a barátom hátát.
- Ugyan, Joshy! Engem nem versz át! Nálad a mellméret fontos, de nem elég. Valld be, hogy belezúgtál! - ugratom.
- Még nem, haver. De előfordulhat. - meglepődök. Josh ritkán mond ilyet. És nem csajozik hobbiból. Illetve, nem igazán. Ő a barátnős típus, a tisztességes fajta.
- Komolyan mondod?
- Lehet. Még korai, de haver! Az a száj és azok a mellek! - addig áradozik a nőről, amíg elő nem készülök az első időpontosomra. Már ég a fülem a sok információtól. - Ha már itt tartunk, láttad ma már Arizonát? Állatira jól áll neki ez a country stílus! - igen, láttam. És igen, tudom. Nehéz lenne elfelejtenem, miként fest ma. De nemcsak a ruhája, hanem az önbizalma miatt is. Ma másképp beszélt velem, mint máskor. Nem rejtegette a bűnös gondolatait. Beleharapok az arcomba. - Meg kéne nézned. Ki tudja, mikor lesz megint alkalmad ilyen szoknyát látni rajta!
- Már találkoztunk.
- És láttad a szoknyáját? - Josh tovább erőlteti a témát.
- Nem néztem. - hazudom. Hogyne láttam volna? Plusz a fenekét és a melleit is. Sőt! Fogtam is őket. Igaz, nem ma, de volt szerencsém már egy kicsit közelebbről is megismerni egyes testrészeit.
- Nem nézted? Férfiból vagy te?
- Tudtommal igen. - Josh nevet.
- Beszéltél Lissy-vel? Mert pénteken bejött és keresett. Elfelejtettél szólni neki, hogy nem vagy a városban? - tréfálkozik.
- Nem volt időm rá.
- Hát, nem tűnt boldognak, az biztos.
- Mi lenne, ha ejtenénk ezt a témát? Inkább folytasd a Donna dolgot. - nem kell kétszer kérnem, lelkesen csacsog tovább az illetőről a maradék időben. Hálát adok az égnek, amikor megérkezik az első vendégem. Nincs semmi bajom a haverommal, de annyi minden köti le a gondolataimat, hogy ő most egyszerűen nem fér bele a halmazba. De azért szívből örülök neki. Igyekszem annyira kerülni Arizonát, amennyire csak lehetet, de nem könnyíti meg nekem. Simán bejárkálnak hozzám Josh-sal, még azt is rám erőltetik, hogy most pénteken hozzuk be az elmaradt italozást. Arizona úgy viselkedik, mintha a világon semmi sem történt volna köztünk. Ez bosszant. Egyedül a tekintete hazudtolja meg, akárhányszor rám néz. És túl gyakran kapom rajta. Szűk tőle a bőröm. Olyan eltökéltség ül Arizona szemeiben, ami megijeszt. Nyíltan flörtöl velem. Megdug a nézésével. Úgy érzem magam tőle, mintha megerőszakolnának. És apám! Nagyon vágyom rá, hogy valaki végre engem is irányítson. Már olyan rég voltam alárendelt szerepben, hogy nem is emlékszem rá, milyen az. Nem a herepasszírozásra vágyom, meg dominára. Csak egy egyszerű nőre, aki tudja, hogy mit akar. És Arizona úgy tűnik, hogy nagyon tudja. Igaz, nem egyszerű teremtés. Nem szabadott volna felvennem ide dolgozni. Most már kár ezen keseregni. Egész héten kínzom magam, amikor épp nem Arizona valódi közelsége kínoz. Továbbra is olyan elszánt tekinteteket meresztget rám, amiktől alig tudom a gatyámban tartani a farkam. De a péntek... a péntek az igazi szopás. Amikor Ralph'-nál iszunk. És habár megfogadtam magamban, hogy én többet nem iszom ennek a nőnek a társaságában, képtelen vagyok megállni. Pont a társasága miatt. Amiatt, hogy néznem kell az asztal túloldaláról a kacér pillantásait, amiket rám vet, mialatt Lissy végig az oldalamon ül. Nem tudok tovább uralkodni magamon. Megint megfeledkezem a józan gondolkodás fontosságáról, ezzel pedig csőstül hozom magamra a bajt.