ThINK

7. Fejezet

Itt állok Arizona felett és nézem, ahogy mozog a tetováló gép a kezében, amint egy nő hátára viszi fel a tegnapi tervet. Szürrealista, geometrikus ábrákkal tarkított, elvetemült alkotást hoz létre valaki bőrén, amit majd büszkén viselhet az illető egy életen át. Arizona nagyon tehetséges nő. Lissy megtalálta a tökéletes jelöltet a szalonba. Jobbat elképzelni sem tudnék nála. A háttérben szól a zene, amit ma én választottam. Klasszikus rock nap van. Csendben figyelem, ahogy Arizona dolgozik, meg sem szólalok. Ő a vendéggel beszélget, de csak olyankor, amikor kell, mert nagyon koncentrál. Néha kitolja a nyelve hegyét közben és amikor új színt tölt a gépbe, hunyorogva lesi a munkáját. Mosolyognom kell rajta, de úgysem látja. Egyáltalán nem figyel rám, és ez így van rendjén. Nem tudok órákig felette állni, mert nekem is van közben egy rövidebb munkám, de utána megint visszamegyek hozzá. Egy idő után már Josh is megjelenik és itt ragad. Ülünk a sarokban, hogy ne zavarjuk Arizonát. De Joshnak be nem áll a szája, szóval tartja a vendéget. Nem is hallom, hogy miről beszélnek, annyira elvonja a figyelmemet az új munkatársam. Amíg ő valaki hátán dolgozik, addig én az ő hátát nézem. Ma olyan pólóban van, aminek nyitott a hátulja, így rálátásom van a mintára a bőrén. Egy festmény terül el rajta, ami díszes keretbe van foglalva. Josh rá is kérdez a mivoltjára, amiért hálás vagyok neki, mert nem jut eszembe a címe. A Vénusz születése az Botticellitől. Baromira érdekesnek találom, hogy egy olyan vagány nő, mint Arizona, ilyet válasszon a koponyák mellé. A személyisége ettől csak még kíváncsibbá tesz. Milyen ember lehet valójában? Összetett, az biztos. Felkarcolta a teljes tervet, és itt-ott már színezi is. Gyorsan dolgozik. Pedig látom, hogy a keze még mindig fáj. Valamiért nem hallgat rám, nem kötözi be. Miért nem? Hiszen tudja, hogy a keze a legfontosabb munkaeszköze. Öt óra elteltével félbehagyja az ügyfelét, mert lehetetlen lenne befejezni. Ez túl sok stressz és fájdalom egy embernek egy napra. Az ügyfélnek vissza kell jönnie még legalább háromszor, hogy teljesen kész legyen, plusz a korrekcióra, ha szükséges, ha nem megfelelően gyógyul. Ekkora mintánál ez esélyes. A nő el van ájulva, ahogy nézegeti magát a tükörben. Én is el vagyok ájulva. Sőt, Josh is úgy el van ájulva, hogy már most lefotózza a polaroid géppel. Miután elmegy a delikvens, Josh tovább áradozik egy ideig, majd visszamegy dolgozni. Én még mindig csendben ülök a sarokban és azt nézem, ahogy Arizona precízen elpakol. Amikor neki akar állni letakarítani a széket, akkor felállok.
- Hagyd, majd én megcsinálom! Jegeld a kezed! - Arizona értetlenül mered rám.
- Semmi baja a kezemnek.
- De igen, van. És nem fogadtad meg a tanácsomat. Nem engedhetjük meg, hogy most kiess. - Arizona csendben elvonul, én pedig fertőtlenítek. Később talán újra megmasszírozom a kezét. Végre nem vagyunk annyira elhavazva, mint őelőtte, kezd szellősődni az időbeosztásunk, jó lenne, ha így is maradna. Ma megint olyan meleg nap van, mint a hónapban végig volt. Mióta Arizona itt van, nem szívesen veszem le a pólómat, de most nem tudok mást csinálni, mert irtózatos kánikula van. Josh már régóta csak egy rövidgatyában dolgozik, szerintem még alsógatya sincs rajta. Ő ilyen, ő nem csinál ügyet ebből. De én az üzlet tulajdonosa vagyok és ez nem kupleráj. Ma viszont az lesz, mert teljesen, javíthatatlanul beszart a légkondi. De hogy mikor lesz időm újat beszereltetni... ez hétvégénél előbb nem fog bekövetkezni, mert a munka nem állhat meg. Úgyhogy kénytelen vagyok én is kivetkőzni legalább a pólómból, ha illik, ha nem. Nem mintha Arizonán olyan sok ruha lenne. Csak elöl fedi a felsője, és megint az a nagyon rövid nadrág van rajta. Az egész combja kilóg belőle. Nem mondom, alig várom, hogy jöjjön az ősz. Ebben a melegben, a csillogó bőrű nőkkel és a ledér ruháikkal nincs könnyű dolga egy hímnek. Többet jár a fejemben a szex, mint szokott. Hiányzik Lissy. Ma elvileg találkozunk majd a meló után, de nem fogunk menni sehová, akármit is tervez számunkra, maximum az ágyamba. Ki kell adnom magamból ezt a feszültséget. Ha nem lenne barátnőm... ma két vendégem is megpróbált felszedni. Már túllehetnék egy meneten. Vagy kettőn. Pedig régóta nem ez az életfilozófiám, de most valami nem okés velem. Mintha megcsípte volna egy méh a farkam. Rendszeresen be van dagadva. Itt ültem, néztem Arizona hátát és begerjedtem. Ennyitől. Talán a meztelen alaktól a festményén. De tegnap is begerjedtem rá, ahogy sóhajtozott, amikor hűtötte a nyakát, vagy amikor nyomkodtam a kezét. Ez nem megengedett. Nem akarok tőle semmit. Senkitől nem akarok semmit, csak Elizabeth-től. Erőt veszek magamon és amikor elmennek az utolsó vendégek és Josh is, akkor hátramegyek Arizonához, aki megint a tervezőasztal mellett áll. Egyenesen odasétálok hozzá.
- Mutasd a kezed! - kérem halkan. Rám néz és nagyon lassan felemeli a kézfejét. Megfogom és óvatosan tornáztatni kezdem. Kicsit hátrahajlítom az ujjait, fájdalmában elrántja a kezét. Felfelé fordítva tartom a tenyerem a levegőben, hogy adja vissza és neheztelve nézek rá. - Meg kellett volna fogadnod a tanácsomat. - mondom rosszallóan. Arizona visszahelyezi a kezét az enyémbe és bűntudatos arcot vág. Nyomkodom, masszírozgatni kezdem. Egyre jobban erektálok. Francba. Puha, lágy tapintású a bőre, nem olyan, mint az enyém és másképp puha, mint Lissy-nek. A mellkasomon és a vállaimon legelteti a szemeit. Furcsa mód zavarba hoz ezzel.
- Ryan Collins szerint ma nagyon ügyes voltál. - mondom, hogy kizökkentsem, mielőtt lejjebb vándorolna rajtam a tekintete. Elmosolyodik.
- Arizona Davis örömmel hallja. - én is mosolygok. - Ezeket Josh csinálta? - céloz a mellkasomra.
- Igen. Másnak nem hagyom, hogy hozzám nyúljon.
- Ügyes.
- Igen. A te hátadat ugyanaz csinálta, aki a koponyákat?
- Nem. Ahány helyen dolgoztam, annyi féle kéz munkája.
- Szóval, minden munkahelyeden csináltatsz valakivel valamit?
- Mondhatjuk. Már gondoltam rá, hogy téged is megkérlek. Vállalnád? - reménykedve pillant rám. Még mindig masszírozgatom a kezét, de többet időzöm a csuklója felett, mint kellene. Miért nem hagyom már abba?
- Igen.
- Oké. Szólj, ha beleférek az idődbe! - bólintok.
- Feltétlenül szólni fogok. - feltétlenül? Milyen szó ez? A hülye erekcióm teljesen összezavar. - Megengeded, hogy lefotózzam a hátad és a mellkasod? - Arizona nagy szemekkel néz rám. - Az albumba.
- Most?
- Akár.
- Oké.
- Hozom a gépet. - elszaladok érte, a szívem hevesen ver. Miért? Miért vagyok ideges? Sosem vagyok az. Legalábbis nem nő miatt. Mire visszaérek, Arizona félmeztelenül áll a szoba közepén, kezeivel a melleit takarja. Ledöbbenek. Mi a fene?
- Ehhez a pólóhoz nem húzhattam melltartót, mert kilátszott volna hátul. - magyarázza. - Nem vagyok szégyellős, ne aggódj! - nem ezen aggódom. Azon aggódom, hogy sutba vágja a munkahelyi kapcsolatunkat és el akar csábítani, de megnyugszom. Ez a magyarázat hihető. Tényleg nem láttam rajta melltartót korábban, mikor a hátát figyeltem.
- Rendben. - közelebb megyek hozzá és megkerülöm. A hátával kezdem. Lekapom, aztán legyezgetem a friss fényképet. Ahogy áramoltatom Arizona mögött a levegőt, észreveszem, hogy libabőrös lesz a tarkója. Megnézem a fényképet, amin jól látszik a melleinek oldalsó íve, amiként leszorítja őket maga előtt. Most a valóságban is megnézem a látványt. Baszki! Teljesen kiszárad a szám.
- Gyönyörű. - rekedt vagyok. Azt sem tudom, hogy ezt mire mondom. Erre a sejtelmes ívre, vagy a festményre? Leginkább mindkettőre. Arizona megfordul. A szemeibe nézek, mert ha nem ezt tenném, akkor... nem bízom magamban. Nem tudom, hogy mit tennék. De hamarosan ki fog derülni, mert nem bírom ki. Vékony, nőies ujjai végével takarja a mellbimbókat, de csak ennyit, mert teljes tenyérrel kitakarna egy részt a tetoválásból. Feljebb emelem a fényképezőt és a lencsén át kémlelem tovább a melleinek formáját, a lapos hasát, a piercinget a köldökében, a csípőcsontját a nadrág dereka felett. Elbújok a kamera mögé. Sajnos nem húzhatom az időt örökké, lenyomom a gombot. Kiveszem a képet a gépből és elszakítom a pillantásomat Arizona testéről. Megint legyezem a fotót, amíg kirajzolódik rajta a színes mintázat. Erre a képre maszturbálni lehetne. Amíg ő nekem háttal öltözik, addig én tovább bámulom a testét. Valamiért nem tudom megállni. Legszívesebben... áh, most még a legyet is megdugnám röptében. Tele van a levegő vággyal. Biztosan csak én érzem így, de ez a nő sugározza magából a szexualitást. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő szeret irányítani az ágyban. Ő irányítana. Kurvára vágyom rá, hogy valaki végre engem is irányítson. Unom, hogy mindig nekem kell. De pillanatnyilag ez sem érdekelne, mert olyan kanos vagyok. Fel kell mennem a lakásomba, meg kell szabadulnom ettől az érzéstől. Lerakom a pultra a képeket és a gépet.
- Betennéd az albumba? Nekem most mennem kell! - odalépek a hűtőhöz és kiveszek belőle egy üveg vizet, amit alaposan meghúzok, majd lenyalom a számról a maradékot. Arizona megkövülten áll és figyel, immár ruhában, de én most is a melleit nézem. Hirtelen elkezd érdekelni a formája és az előremeredő bimbók látványa. Baszki! Lesütöm a szemem, szégyellem magam. Mi a szar ütött belém? - Kösd be a kezed! Jó éjt! - bököm még oda, mielőtt elmenekülök.