ThINK

15. Fejezet

Baszd meg, Arizona! Fel-alá mászkálok a lakásomban, mert olyan a testem, mint egy felhúzott íj. Valami őrülten feszíti. A vágy. Ez a rohadt kín, hogy leteperjem őt. Hihetetlenül frusztráló. Semmi másra nem tudok gondolni, csak őrá. Minden nappal többet tudok meg róla és jobban látom a részleteit. Jobban megfigyelem és egyre inkább rájövök, hogy rohadtul vonzódom hozzá. A sötétségéhez, a keménységéhez, és legfőképp a testéhez. Olyan észbontó alakja van, hogy az eszméletlen. Hogy nem vettem észre már első alkalommal ott a benzinkúton? Lissy-t gondolatban sem szoktam megcsalni, de most meg sem állnék a tettlegességig. Az a különös, hogy hirtelen csap most fejbe ez az érzés. Egyik pillanatról a másikra bumm! Vonzódás és sóvárgás kezdődött. Valószínűleg az egyik olyan alkalommal történhetett, amikor Arizona éppen megevett valamit saját magáról. Döbbenetes. Perverznek érzem magam, amiért erre gerjedek. Ez számomra is új dolog. Nem tudtam, hogy van ilyen perverzióm. Megiszom még két sört, hogy lenyugodjak, de nem működik. Úgyhogy fogok egy papírt és rajzolok. Megállás nélkül serceg a ceruza a lapon. Hajnali négykor teszem le az írószert és csak akkor tudatosodik bennem, hogy mit műveltem mostanáig. Emlékezetből lerajzoltam Arizonát, ahogy bedobja a szájába a mogyorót. Elég jó lett. Majdnem olyan, amilyen a valóságban. Megelevenedik előttem a pillanat és megint begerjedek rá. Basszus!
Ha most lefekszem, még két órát aludhatok. Égnek a szemeim a fáradtságtól és a terheléstől. Muszáj aludnom.
Nem tudok aludni. Egyetlen rohadt percet sem. Hogy teljen az idő, amíg újra láthatom Arizonát, már korán átmegyek az üzletbe. Itt akarok lenni a pillanatban, amikor majd belép. Látni akarom őt. Nagyon. Nem tudom, hogy mi a franc ütött belém. Talán a meleg miatt vagyok ilyen kanos. Azt sem tudom, hogy mit akarok, azon kívül, hogy többet megtudni róla. Izgatottan várok, amikor végre valahára kinyílik az ajtó és Arizona belibben rajta. A lelkesedésem nyomban lelohad, amint meglátom mögötte a Dave nevezetű gyökeret. Jókedvűen érkeznek, de én nem tudom mire vélni a vendégét.
- Jó reggelt! - csicsergi Arizona és a fejére tolja a napszemüveget. - Fú, szarul nézel ki! Nem aludtál? - esélyt sem adva rá, hogy válaszoljak, simán továbbmegy. A haverja köszön, majd követi. Nem tilthatom meg neki, hogy ismerősöket hozzon a szalonba. Pedig szívem szerint megtenném. Annak az embernek semmi keresnivalója itt. Vele. Ideges vagyok. Ennyit az egész éjszakás vágyakozásról. Haragszom magamra. Hogy tudtam így elgyengülni? Majdnem valami hülyéget csináltam. Én marha! Éppen a bajszom alatt mérgelődök, amikor Arizona ismét feltűnik előttem.
- Dave-vel kezdek ma. Minden rendben van? Kicsit dekoncentrált vagy. - jó megfigyelő.
- Ne velem foglalkozz! És ne várasd a vendéged! - jesszus, mint egy dacos kisfiú. Rosszul vagyok magamtól. Arizona szemei kikerekednek.
- Oké. Ezt úgy veszem, hogy ne faggassalak.
- Jól teszed! - rivallok rá.
- Bal lábbal keltél fel? Mi a fene bajod van?
- Az a bajom, hogy engem idegesítesz, amikor vár a munkád! - mutatok a fülkéjére. Arizona dühösen megfordul és elcsörtet. Francba! Tiszta hülye vagyok. Teljesen kikezdi az idegeimet, pedig nem is rá haragszom, hanem magamra. Jól indul a nap. Josh-sal is veszekedtem csak ezidáig háromszor. Jobb, ha senki nem szól ma hozzám. Direkt Arizona közelében teszek-veszek, hogy halljak valamit, hátha beszélgetnek a sráccal. Néha elcsípek valami duruzsolást, de a legtöbbször csak nevetgélést. Ettől még idegesebb vagyok. Nem értem magam. Hiszen nem is akarok semmit ettől a nőtől! Jó, talán megfektetném, de ez csak nem bűn! Mégis úgy viselkedek, mint aki féltékeny. Botrány. Szánalmas. Egész nap eszem a kefét. De legalább a meló el tudja vonni kicsit a figyelmem. Az utolsó munkám után bevonulok a hátsó szobába és próbálok rajzolgatni, tervezgetni, de elhagyott az ihlet. Mindig arra eszmélek, hogy egy olyan ember kezd kirajzolódni a papíron, akit most látni sem bírok. Tucatjával hevernek a papírgalacsinok a kukában. Josh bejön és mögém sétál a hűtőhöz.
- Mi a fene bajod van ma? - szegezi nekem a kérdést és mielőtt megláthatná a rajzomat, ezt is gyorsan összegyűröm és kidobom.
- Semmi.
- Ez pont úgy hangzott.
- Hogy?
- Mintha semmi bajod nem lenne. Ez általában a nők válasza, amikor valami bajuk van.
- Úgy nézek ki, mint egy nő, baszd meg?! - kelek ki magamból.
- Oké. Befejeztem. Én nem fogok veled veszekedni. Mi a franc kúrta így fel az agyad?
- A zaklatásod! - rácsapok a pultra, mire Josh döbbenten mered rám.
- Mentem. Erre a hisztire nem vagyok kíváncsi! Cső!
- Szevasz! - kiabáltam utána. Méghogy hiszti! Meg nő! A szart! A legrosszabb pillanatban jelenik meg Arizona is. Felkap egy almát és belaharap egy nagyot. Nem bírom megállni szó nélkül.
- Már megint eszel! Ez hihetetlen! Mást is szoktál csinálni ezen kívül?! - a focizás miatt még mindig jók a reflexeim, úgyhogy szerencsére sikerül elkapnom az almát, mielőtt belém csapódhatott volna. Arizona csalódottan ugrik le a pultról. Fenyegetően jön közelebb hozzám.
- Mi a picsa bajod van?? - dühös. És hihetetlenül szexis. Belemarkolok a hajamba, mert el fogom veszíteni az irányítást magam felett. Azóta nem viselkedtem ilyen szabadon és spontán, hogy eljöttem Booneville-ből. Azóta senki nem tudott annyira feszültté tenni, hogy elboruljon az agyam. De ez a nő...
- Te! Te vagy a bajom! - mutatok rá, amikor megáll közvetlenül előttem.
- Igen?! Gyerünk, nagyfiú! Mondd a szemembe, hogy mi bajod van velem! Tudtommal nem csináltam mást az evésen kívül!
- Pont ez az!
- Soha a rohadt életben nem fogok többet előtted enni! Akkor lehiggadsz végre? - már ő is mérges. Nézem a melleit, ahogy mozognak a szapora lélegzetvételétől. Nézem a vastag, mattpiros ajkait, amikkel folyamatosan magyaráz, de egy kukkot sem hallok belőle. A kezeivel hevesen gesztikulál, a szemei szikrákat szórnak. Leteszem magam mellé a megkezdett almát, hirtelen elkapom Arizona nyakát és lesmárolom. Gőzöm sincs, hogy miért teszem. Teljesen elködösül a fejem, csak ez jár a gondolataimban. Azt hiszem, hogy vagy egy pofont kapok, vagy egy tökön rúgást, de ehelyett Arizona megmarkolja a pólóm nyakát és olyan hevesen viszonozza a csókot, hogy alig kapok levegőt. Vadul smárolunk és taperoljuk egymást. Fel-le jár rajta a kezem, durván simogatom mindenhol, ahol érem. Belemarkolok a fenekébe, mire felnyög. Alig tudok magamról, de ettől az apró hangocskától mégis sikerül felébrednem. Hátrálok két nagy lépést, de nem tudom levenni róla a tekintetem. Értetlenül, nagy szemekkel, mozdulatlanul néz rám. Mi a francot művelek?! Mi ütött belém? Szó nélkül otthagyom a nőt, ahol van, pedig hallom, ahogy a nevemen szólít. Nem tehetem ezt Lissy-vel. Nem érdemli meg. Fel kell ébrednem. Térj észhez! Megcsapkodom a fejem a lakásomban. Ma mindenkit magamra haragítottam. Egyedül kell lehiggadnom valahogy. Te jó ég! Ez a nő nagyon tud csókolni! Még mindig dübörög a szívem a mellkasomban és bizseregnek az ajkaim. Kibújok a farmeremből és az alsógatyámból, mert olyan merev a farkam, hogy beleőrülök, ha valami hozzáér. Még a levegő áramlása is kínoz, amit a fel-alá járkálásommal generálok. Előkapom a tartalék jointomat a szekrényemben lógó kabátom zsebéből és rágyújtok. Nehéz napokra tartogattam. Azt hittem, hogy a hétvége után fog majd kelleni, de nem tudok addig várni vele. Lecsúszom az ablak elé és amíg elszívom, tovább ostorozom magam. Most már azért is, ahogy elszaladtam. Mint egy rohadt csecsemő. Röhejesen viselkedek. Hogy lehettem olyan hülye, hogy engedtem a vágyaimnak? Arizona a beosztottam! Nekem dolgozik, a fenébe is! Elbasztam. Most rúgjam ki? Simán beperelhet szexuális zaklatásért. Ez egy rohadt rémálom! Muszáj leszek beszélni vele holnap. Meg kell mondanom neki, hogy szar kedvem volt, hülye voltam. Elnézést kell kérnem tőle. Valahogy el kell ezt felejtenünk. Még egy ekkora marhát, mint én!