Lula, zombi apokalipszis (Befejezett)

22.rész

- Lényegében ennyi történt. Azután az incidens után rávettem Rajant, hogy hozzon el titeket, mint védelem. Nem tudhatjuk kik állnak emögött és mikor akarnak újra lépést tenni. - fejeztem be az egész történetet a fiúk számára.

Tia és Devon kint voltak a kertben játszani addig ameddig elmeséltem a többieknek az egész történetet a legelejétől.

Rajan és én egy valamiben egyet értettünk: jobb Tiat kihagyni a dolgokból, mert már épp eleget szenvedett így is. Valamint addig van minden titokban tartva ameddig úgy viselkedik mindenki, mintha mi sem történt volna.

Én azonban felkészültem mindenre. A lehetséges dolgokat amiket magunkkal kell vinnünk baj vagy menekülés esetén már összecsomagolva volt eldugva a lenti vendégszoba szekrényében. Összepakoltam Tia szükségesnek vélt ám mostanában nem használatos dolgait: ruhákat, játékokat valamint néhány könyvet és fényképet, valamint összepakoltam a saját holmijaimat és így döbbentem rá valamire... A könyvem eltűnt.

Hihetetlen, hogy ezidáig teljesen megfeledkeztem a kapott könyvről és a feladatomról. Ez a hely teljesen magába szippantott és megváltoztatott. Olyan dolgokat tettem amiket ép ésszel meg sem tennék, s olyan dolgokat mondtam amiket magam sem hittem el, hogy mondanék. Minél hamarabb el kell tűnjek innen! Ez a hely átmossa az agyamat!

- És most mit tegyünk? Itt maradunk addig ameddig meg nem ölik valamelyikünket? - kérdezte Matthew felém fordulva.

- Ugyan, én nem maradok itt tovább, ez a hely tönkretesz minket. Azonban nem léphetünk le most rögtön. Rajan árgus szemmel figyelt eddig, most azonban még inkább rám fókuszál ugyanis elhoztalak titeket magammal. Devon szintén minden lépésünket figyeli, főleg a tiéteket. Megbízták, hogyha bármi gyanúsat tesztek akkor azonnal lőjjön. Vigyáznunk kell és észnél kell lennünk. - suttogtam halkan.

- De, hogy menjünk el innen bármilyen figyelemfelkeltés nélkül? - gondolkozott hangosan Jeremy.

- Várnunk kell a következő lépésre az ellenségtől. Ha megindulnak akkor hatalmas felfordulás lesz, mindenki harcolni fog mindenkivel, mi pedig a háttérben meglapulva kisurranunk a kapukon és elmenekülünk. Azonban készenlétben kell állnotok nektek is, soha sem lehet tudni mikor kezdődik majd a háború.

- És Ő benne van a dologban? - biccentett Kemeron a kert irányába.

- Kire gondolsz? - kérdeztem távolságtartó hangon.

- Devon velünk tart? - nem válaszoltam.

- Egyáltalán tud a tervről, vagy tervezted beavatni? - fordult felém Jeremy.

- Nem tud semmit. Nem mondtam el neki, hogy arra készülök, hogy elmeneküljünk innen. - vallottam be nekik az igazat.

- Nem bízol benne igaz? - értette meg az érzéseimet Kemeron azonnal.

- Félek, hogyha választás elé kerül akkor inkább a falkáját választja nem pedig minket... Azonban el kell innen mennünk, különben halálra vagyunk ítélve. - dőltem hátra a fotelben.

- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Azonban a kislánnyal mi lesz? Nem rá vadásznak éppenséggel? - kérdezte Matthew.

- Magunkkal visszük. - vágtam rá azonnal.

A fiúk kikerekedett szemekkel néztek rám, egyszerűen nem jutottak szóhoz. Tíz másodperc, majd tizenöt és húsz...

- Ugye nem gondolod komolyan?!

- Elment az eszed?! - vágták a fejemhez mindezt.

- Nem hagyom itt meghalni! Tia egyszerűen fontos nekem... Magammal fogom vinni őt a segítségetekkel vagy a nélkül! - dühös pillantást küldtem feléjük, majd felálltam.