Lula, zombi apokalipszis (Befejezett)

16.rész

Először azt hittem bekanyarodunk a zászlóval ellátott épületbe, azonban sokkalta tovább sétáltunk. Szinte kiértünk egészen a végére a házsornak amikor megálltunk egy virágokkal tarkított kert előtt. 

Kissé összezavarodtam ettől az összképtől, ugyanis a félelmetes és nagy darab Rajan egy virágoskert közepén állva mosolygott és a bejárati ajtót figyelte. Épp megkérdeztem volna, hogy minek örül ennyire amikor az ajtó hangos csattanással ütődött a falnak és egy szőke hajkoronát láttam ami süvít Rajan felé. Rajan örömében nevetni kezdett, felkapta a kis szeretetcsomagot és megpörgette. Olyan békés és szívmelengető volt a látvány, hogy engem is mosolyra késztetett.

Letette a kislányt a földre aki kíváncsi szemekkel fordult felém apja mögött megbújva. Gyönyörű kislány volt, teljesen magával ragadott. Hosszú, arany színű haja a háta közepéig ért s természetes hullámokban omlott vállaira. Nagy, tengerkék szemei és tökéletes ívű arca volt, olyan volt a kisugárzása, mint egy angyalnak.

- Celestia, az én kis angyalkám, bemutatom neked a segédemet. Mostantól bármire szükséged van, ő azonnal ott terem és mindent teljesít számodra. Nem igaz? - fordult felém kislánya tekintete elől, szemeivel ölni tudott volna.

- Természetesen, az én nevem Lula. - mosolyogtam a kislányra.

Először visszább húzódott Rajan felé, majd lassan előre sétált és végignézett. Na igen, lehet, hogy nem néztem ki a legtisztábbnak és rendezetebbnek, de végül kinyújtotta kis kezét és elmosolyodott.

- Celestia vagyok. - megfogtam a kezét és azonnal behúzott maga után a házba.

Először megdermedve álltam az ajtóban és körül néztem. Minden tiszta volt, ragyogott és melegséget árasztott, olyan volt, mint egy magazinban lévő mintaház. Az ablakokon nem voltak rácsok, de még deszkalapok sem, semmi jele nem volt annak, hogy védve lenne a ház, mintha nem is leselkedne ránk veszély onnan kintről. 

Celestia elhúzott volna a konyha felé, azonban Rajan ránk szólt, hogy előbb tegyem rendbe magam uyanis ki nem állhatja a koszt a lakásban. Hát nem a legszebb megfogalmazás az biztos, de mihelyst belenéztem a fürdőszobai tükörbe rájöttem, hogy tényleg nem ártana rendbe szedni magam.

A legmeglepőbb számomra az volt, hogy melegvíz folyt a kádba, tiszta törölköző volt a radiátorra terítve, s tiszta ruha volt a székre fektetve számomra. A meleg fürdő után hajkefe és hajgumi volt számomra kihelyezve a fésülködő asztalra, majd kaptam egy pár új balerinacipőt és belenézve az egész alakos tükörbe, szinte egy teljesen új személy voltam.

A koszos és rongyos ruhák lecserélődtek, a több napos kosz eltűnt mindenhonnan, arcom és hajam tiszta és friss volt, szemeim csillogtak. Nagyon rég volt, hogy utoljára tükörbe néztem. Ahogy az apokalipszis után telt az idő, egyszerűen kezdtem teljesen megváltozni. Eltűnt az a lány a tükörből aki régebben mosolygott, akire azt mondták olyan, mint egy angyal... 

- Minden rendben? - lépett be a szobába Celestia.

- Igen. - mosolyogtam rá és elfordultam a tükörtől.

- Gyönyörű vagy! - sipítozta s örömében ugrándozni kezdett.

- Köszönöm, ez rád is igaz.

- Gyere. - ragadta meg a kezem és kihúzott a folyosóra.

- Kész vagytok? - jelent meg Rajan a konyhából.

Megálltunk egymással szemben s míg én visszább húzódtam ő addig végignézett rajtam, majd elégedett mosolyt villantott felém és visszafordult a.... főzéshez?

- Már értem miért akart magának annyira Arnold. Az az ördög akármit észrevesz, legyen az a legapróbb részlet. Érdemes vele vigyázni kishölgy.

- Megjegyeztem. - leültem az egyik konyhaszékre.

Miközben Rajan sürgött-forgott a tűzhely körül addig Celestia leült a nappali kanapéjára és bekapcsolta a TV-t. Egy régi rajzfilm ment rajta ami kellően lefoglalta egész végig.

- Segítsek valamiben? - kérdeztem.

Rajan meglepődve fordult felém, majd gyorsan visszanézett a fazék felé, hogy levegye a tűzhelyről. Én is épp annyira meglepődtem, mint ő maga ezen a kérdésen. Soha sem voltam ennyire nyílt és segítőkész az ismeretlen emberekkel, mégis valahogy a környezet, a kislány és ez az egész normális viselkedés megbolondít, megbabonáz és megnyugtat.

- Ma a teraszon eszünk, megterítenél kérlek? Már minden eszköz ki van készítve az asztalra. - mutatott maga mögé.

Felálltam, fogtam a tányérokat, rápakoltam az evőeszközöket és kisiettem a teraszra. Ugyanolyan megnyugtató volt akárcsak maga a ház belülről.Egy tökéletes, zöld gyepű, zöld, egészséges fákkal és bokrokkal keretezett hátsókert volt. 

Egy hinta lógott a távoli fán, egy hintaszék a terasz bal oldalánál ringatózott csendben. A kertnek közepén pedig ott állt egy kis, kerek asztalka öt székkel. 

Lesiettem a lépcsőn, majd lepakoltam mindent a helyére és újra körülnéztem. Minden tökéletes volt és csendes, túlságosan is csendes.Odaszaladtam a hintához, majd egy gyors lendülettel felugrottam rá és lendíteni kezdtem. Olyan magasra akartam menni amennyire csak lehet. Éppen elértem a kerítés tetejét látni amikor kinyílt a teraszajtó és hangos léptekre lettem figyelmes.

- Gyere, kész a vacsora, ülj le az asztalhoz, amíg Celestia megmossa a kezét. - fordult felém Rajan azonban nem bírtam leállni.

Egyre magasabbra és magasabbra lendültem, el akartam érni, hogy átlássak a kerítésen, hogy láthassam mi van távolabb tőlünk, miért nem hallok egyetlen teremtményt sem amióta itt vagyok.

- Fejezd be! - szólt rám, azonban nem figyeltem rá.

Magasabbra, még magasabbra! MÉG! 

Ekkor hangos reccsenésre lettem figyelmes, majd két erős kar átkarolta a derekamat és elhúzott a hintáról. Láttam magam előtt ahogy a korhadt faág a hintával együtt lezuhan előttem, majd hangos csattanással földet ér.

- Megmondtam, hogy hagyd abba! Ez a fa már ősöreg és nem lehet már használni a hintát jó ideje. Le kellett volna inkább szednem. - morogta Rajan, s elengedett.

Felé fordultam, majd hátráltam pár lépést és szomorú szemekkel figyeltem őt, miközben magában morgott.

- Elnézést. Nem gondolkoztam, csupán kiélveztem a szabadságérzetet.

S milyen igaz is volt. Miközben ott voltam egyszerűen szabadnak éreztem magam, szárnyaltam és lebegtem egyszerre, túlságosan is mámorító volt ez az érzés ahhoz, hogy befejezzem.