Egy Másért

18. A jó öreg pszichológus

Eljött a teljes kivizsgálás napja. Előrébb hozták az időpontot a pozitív drogteszt és a felmerülő többi probléma miatt. Így, hát Észak az egész hétfői napját a kórházban töltötte édesapjával, fel-alá rohangálva egyik szobából a másikba. Teljesen kimerültek a nap végére. De még hátra volt a pszichológus.

- Muszáj? - Kérdezi a fiú a kezelőorvosától és apjától.

- Figyelj én elhiszem, hogy rád mászott. - Mondja Dr. Szongho. - De ez 1: nem kifogás; 2: számomra még mindig nem tiszta, mivel csábítottad el.

- Befejezi? - Kérdezi North nagyot sóhajtva. - Nem csináltam semmit!

- Akkor csinálj valamit és nem mászik rád. - Koreának nincs ideje megszólalni, fia pedig majd kipukkad a felháborodottság miatt. - Például beszélj vele a problémáidról.

- Egyszer megölöm magát! - Morogja a fogai között North.

- Légyszíves nem tegyél ilyet senkivel! - Jut szóhoz végre az apuka. Ekkor lép be egy nővér.

- Dr. Kína tudja fogadni Észak Koreát. - Az említett leszáll a betegágyról.

- Két óra múlva apa! - Köszön el hanyagul. Megindul a nővér után, aki a szobához vezeti. Belépve, megcsapja a tea illata és szembe kerül a széken ülő Kínával. Sóhajtva csukja be maga mögött az ajtót és némán ül le az ágyra.

- Teát? - Kérdezi kedvesen a szájmaszkos férfi. Észak bólint. Mikor már mindkettejük kezében ott gőzölög a tea, akkor tevődik fel az első szakmai kérdés. - Hogy érzed magad?

- Voltam már rosszabbul. - Kortyol egyet. Egyedül a férfi teáját imádja az egész helyben. Olyan erős, mégis lágy. Szinte tökéletes ízharmónia.

- Jót tett a környezetváltozás? - Kína arcáról lekerül a maszk és úgy kortyol a teából.

- Szerintem igen, bár... - Ekkor elhallgatott. Kína várja az elnémult fiú mondatának befejezését. Mikor egy idő után sem hangzik el, ő sóhajt egyet.

- Bár ugyanahhoz a pszichológushoz jársz, aki rád mászott és most nyomasztasz rá. - Észak a férfi szemébe néz. Ahol a csillagok vannak,-csak úgy mint Szovjetnek-arany, a másik barna. - Mindketten tudjuk mi történt... Szeretném, ha túl tudnád magad tenni rajta.

- Maga miatt hazugnak neveznek. - Játssza a teljes sértődötted.

- Pedig sosem tagadtam, hogy megtettem. - Von vállat a férfi. Erre Northot elkapja a düh felpattan a helyéről.

- Maga egy méretes fasz! - Kell két másodperc amíg lenyugszik a hirtelen jött dühkitörésből.

- Ez most megvonási tünet vagy valami más? - Lerakja a kiürült teáscsészét. Meg se ijedt, vagy nagyon jól tetteti.

- Ezt nem magának kéne tudni? - Visszaül az ágyra.

- Túlságosan összeolvad személyiségeddel. - Von vállat. Egy ideig hallgatnak. Észak megint bevallja magának, hogy régebben is -a drogok előtt- voltak hirtelen haragú kitörései.

- Bár egyedül érzem magam abban a nagy szobában, amit kaptam... - Suttogja North. Kína a fiú kezében tartogatott, valószínűleg már langyos teát nézi.

- Gondolom ettől függetlenül senkit nem engedsz be. - Evvel egy hosszú beszélgetés kezdődik. Észak vonakodva nyílik meg megint a férfinak. Egyfolytában az két perc járt az agyában. - Piromániásnak tartod még magad? - Kérdezi az órára pillantva Kína. Nem maradt sok idejük.

- Igen, de manapság nem volt idő, vagy lelki erőm hozzá. - Vallja be Észak, és eszébe jut a jó öreg öngyújtója.

- Rendben. Csak ne gyújts fel semmit, ha nem érzed kényszeres, hogy bámulnod kell a lángokat, akkor nem annyira nagy a probléma. - A karórájára néz, aztán egyezteti az időt a falón lógó időmutatóval. - Mára letelt az időnk.