Egy Másért

30. Rémálmok

Észak Korea már rég ágyba bújt, sőt egy ideje már eltévedt az álmok mezöjében, amikor is az álomba furcsa hangot hall meg. Koppanást koppanás után. A hang csak egyre erősödik, amíg ki nem nyílnak a fiú szemei. Fáradtan pislog. A kopogást megint hallja, de sejtelme sincs ki lehet az hajnali...

- Hajnali kibaszott 3 óra van. - Néz rá fájdalmasan telefonjára. - Holnap meg iskola...

Dühösen indul meg az ajtóhoz, bele sem gondolva ki állhat ott, vagy, hogy miért. Az egyetlen, amin a fejében van, hogy felkeltették. Holnap iskola, ki kellene magát pihennie, de nem Valaki kopogtat az ajtaján KIbaszott HAJNALI HÁR-

- Dél? - Fagy le, miután dühösen kinyitotta az ajtót. Minden dühe szerte foszlott, amikor meglátta a kisírt szemű, remegő testvérét. Hirtelen nem tudja hová rakni.

- Már kezdem azt hinni nem nyitod ki. - Ez az egy mondat alatt is majdnem elsírta magát. - Bejöhetek?

- Persze! - Vágja rá csendesen, és ellép az útból. A fiatalabb belép a szobába, majd bizonytalanul ráül az ágyra. - Mi történt? - Kérdezi már az ajtó becsukása után, az ágy felé sétálva.

- Rosszat álmodtam. - Vallja be Dél. A kezében lévő plüsst csak most veszi észre Észak. - Kicsúfolhatsz. Nyugodtan.

- Nem akartam. - Leül ikre mellé. - Csak felmerült bennem egy kérdés. Miért nem Japánhoz mentél? Vagy apukéhoz?

- Japán addig nyaggatna az álommal, amíg el nem mesélem neki. Reméltem téged nem érdekel annyira, - A magyarázat ezen részén lassan halkulni kezdett a hangja. - , vagy átérzed a helyzetem abban, hogy nem akarok róla beszélni és megérted. A szülös dolgot meg hagyjuk már! Nekem is ugyan annyira ciki, mint bárki másnak, ha vannak a szobájába K-pop bandás poszterek és szivárványos a billentyűzete, ha nem.

- Jó, jó, nem vagyok irodalom tanár! Ciki és kész! - Inti le testvérét Észak. - De most itt jobban érzed magad? A sötét dolgok között?

- Annyira nem... - Körbe is néz, hátha talál valami nyugtató színeket árasztó tárgyat a szobába. Csalódnia kellett, ugyanis csak a falak maradtak fehérek. - Azonban egyedül rosszabb. - Ásít egy nagyot.

- És virrasztani szeretnél? - Érdeklődik Észak. Nem szívesen aludna vele egy ágyban. Ikrek, ikrek, oké, de már nem dedósok.

- Vagyok annyira álmos, mint te. - Durcizik egy kicsit, azonban be kell vallja, nem gondolt bele, hogyan fognak aludni. Valamiért természetesnek vélte, hogy majd testvére befogadja.

- Akkor próbáljunk meg aludni. - Bedől az ágyába. - Belül, vagy kívül?

- Megengeded? - Nyílnak ki Dél szemei. -Ezt hívják váratlan fordulatnak.- Gondolja.

- Persze, de szerezz pár párnát, amit egymás közé rakhatunk. - Hessegeti el kezével, miközben azon gondolkodik, mi a jó édes francot művel.

Testvére, mély levegőt vesz és plüssével a kezében indul meg a szobájába. Mély levegőt vesz, mielőtt belépne. Remegő lábbakkal lép be az ajtó mögé. -Oké, nincsenek démonok.- Hiába jelenti ki magában ezt a gondolatot, csak azon imádkozik, nehogy egy sötét kéz jelenjem meg valahonnan és rabolja el. Minden létező párnát, amit el bír két kezével, összeszed és visszasiet Észak szobájába.

- Belül szeretnék lenni. - Mondja Dél. Nem tudja miért ezt választotta, de mondania kellett valamit testvérének, aki majdnem ülve elaludt.

- Oké, oké, csak aludjunk már! - Ásít a végére egy hatalmasat. Dél az ágy belső (falhoz közelebbi) részére fekszik és berakják maguk közé a párnákat. Majd behunyják a szemeiket.