Egy Másért

7. Keserű titkok

Nem támogatok semmilyen drog fogyasztást, vagy hasonlót! 

A gyümölcstorta tényleg isteni volt. A nagy ház még mindig szokatlannak bizonyul. Másfél hét után is még mindig bőség zavarában van. Az első héten még nyári szünet volt. Ugyan ott volt az iskolai évnyitón, de még egy heti beszokása van, ezért az első héten otthon maradhat. Mikor testvérei iskolában, anyja a munkahelyén, apja meg a lenti irodájában végezi dolgát, sok olyan játékkal játszik, amivel nem merne más előtt. Nem csak a konzol előtt, hanem a kertben is. Ugyan lényegében egyedül van, azonban még így sem tud teljesen feloldódni. Fél, hogy figyelik, kinevetik, csalódást okoz gyermekes viselkedésével. Nemrég megkapta élete első okos telefonját. Annyira örült és jobban vigyáz rá, mint szeme fényére.

Miután megérkezik Japán és Dél Korea, megmutatják neki a leckét és a tanulni valókat. Néma csendben dolgoznak a tanulószobába. Észak Korea észre vette mennyire nem tud koncentrálni. Pedig eddig igen zavarta a volt mostohatestvérei zajongása. Miután végzett a leckével, bevonul a szobájába. Éppen a bombás könyvét tanulmányozza, amikor kopogást hall.

- Tessék! - Nyitja ki az ajtót.

- Eljössz velem lovagolni? - Kérdezi Korea. Fiát váratlanul érte a kérdés. Életében alig találkozott lóval. Azért bizonytalanul bólint egyet. - Rendben. Nem kell túl sok mindent hozni.

- Így jó vagyok? - Kérdezi a fiú. Melegítőjére és koszos pólójára mutat.

- Igen. - Bólint apja. - Csizmát majd kapsz.

Így kocsiba szállnak. Koreán már teljes lovalófelszerelés van. A cuccait bedobja a hátsó ülésre. Aztán egy fél órás kocsiút után megérkeznek a lovardába. Észak Korea rögtön megérzi a lócitrom szagát. Lovak sétálgatnak a kifutókban, leszállítok sorakoznak a parkolóval szemben. Elkíséri apját a szekrényéhez, ahol kap egy lovagolós csizmát.

- Ez a tiéd? - Kérdezi Észak Korea egy sor nyereg és kantár előtt.

- Igen! - Kiált vissza apja. Megfogja a kantárt és a vállára rakja. A nyerget pedig úgy fogja meg, ahogy régebben látta egy filmben. Így megy oda apjához, aki egy dobozt fog a kezében. - Ezt így. - Igazítja meg utódja kezében a nyerget.

- Rendben. - Apját követve közelítik meg a lovakat. Észak Korea elámul, amikor elhalad a négylábú patások mellett. Valamiért kisebb állatokra emlékezett. Megállnak egy boksz mellett.

- Ő itt Herkules. - Simogatja meg a ló fejét.

- Miért ez lett a neve? - Kíváncsiskodik North Korea.

- Ezt adta neki a tenyésztő. - Von vállat az Apja. Kivezetik a lovat, egy patamosóba. Ott Korea megmutatja fiának, hogyan kel lecsutakolni Herkulest. Miután letisztították, az idősebb felnyergeli a patást. Aztán kimennek. Észak Korea elámulva figyeli, ahogy bemelegítenek, aztán ugratnak. Egy keveset videózott is új telefonja segítségével. Apja a vége felé kitalál valamit.

- Felülsz? - Kérdezi a lóról. Kissé már mindketten megizzadtak.

- Most nem. - Mondja félve. Apja nem firtatja, ezért levezeti a lovat. Közösen lepucolják Herkulest és elpakolnak.

- Milyen volt? - Érdeklődik Korea a  visszafelé úton. Átöltözött kényelmes ruhába, így nem a lovaglófelszerelésében van. Őszintén érdekli fia véleménye.

- Mindenképp érdekes. - Feleli Észak Korea. - Eléggé idegen sport ez nekem. Furcsa volt egy ilyen hatalmas állat mellett állni, de tetszett.

- Tudod, régebben a testvéreid sokszor jöttek velem. - Meséli Korea. Felidézi a pillanatokat, amikor átadhatta tudását és tapasztalatait gyermekeinek. Mosolya azonban elhalványodik. - Mostanság, azonban nincs rám idejük és kedvük.