Egy Másért

8. Ismerkedés egy angyallal

Németország megkezdte a tanulást, miután apjával elvégezték a napi teendőiket. Valamiért csak mosolyogni tud tanulás közben. -Én sem vagyok teljesen komplett.- Könyveli el magában. Egyedül ez emlékezteti régi önmagára, és gyakran el is felejti két másik énje jelenlétét. Voltak kontrollon, megkérdezték a bagózást és az amnéziát az orvosától. A dohány nem tesz keresztbe a gyógyszereinek, az emlékei meg szép lassan vissza fognak térni.

Elérkezett a szombat. A szülők leléptek a randijukra. Mindenki beöltözött a bulizós ruhájába. Német összepakolt magának egy hátizsáknyi cuccot. Most pedig az ajtóban várnak a lányokra.

- Ha a szülők meglátnak ebben titeket végetek! - Mondja kicsit sem boldogan Orosz, amikor meglátja húgát és Ausztriát a ruháikban. - Amúgy is, hideg van már ehhez.

- Én nem fázok. - Mondja a fiatalabb, német nyelvű.

- Én meg orosz vagyok, úgyhogy ez nem kifogás. - Feleli Belarussia. Mindkettejük pólójának nagy a dekoltázs kivágása. Rövid szoknyát húztak, hozzá magassarkút.

Orosz evvel le is tudta a felelősségteljes bátty szerepét. Német meg szóvá sem tette, mennyire aggódik mostohatestvéréért. Próbált már a lány fejével beszélni, azonban süket fülekre talált. Mennyi mindent is tud a lányról. Olyanokat, amiket soha nem akart. Még is alig ismeri. Ausztria nem szereti neki a kedves oldalát mutatni. Titokban, azért rakott még egy pulóvert. Rossz érzése van. Mostanság túl sokszor. A gyógyszerei megvannak, mehetnek.

A buli, USA két államának házában kapott helyet. Senki nem tudja melyik kettőé, mert mindegyik ott van és a legenda szerint egyfolytában cserélgetik. Már sokan ott vannak, amikor megérkeznek. A kapura ki van írva, hogy "Bárki jöhet a S.U.N-ból.,, ,alatta "Kivéve az afrikaiakat!,,.

- Egy kicsit rasszista... - Jegyzi meg magának Német, hiába tudja a nyomós okot, amiért ki van írva.

- Annyira nem. - Mondja Orosz. - A kommunisták bejöhetnek. - Evvel át is lépi a két biztonsági őr által őrzött bejáratot.Orosz megrohamozza az italpultot, amíg Belarussia felkeresi élete szerelmét. Ukrajna eltűnik a tömegben.

- Megkeresem a testvéremet, és az uncsimat, vigyázz magadra. - Búcsúzik bátyjától Ausztria.

Németország körbenéz. A ház elég nagy és modern. Italpult sorakozik az üres medence mellett. Ételpult a másik oldalon. Amin viszont meglepődött, hogy kifejezetten felnőttek, nincsenek. Csak fiatal felnőtt figurák. Elönti a szorongás. Felkeresi a cigizésre kijelölt helyet. Két padot talál. Az egyiket el is foglalja. Rágyújt, miközben lábával idegesen dobolni kezd. Összegörnyedve próbál lenyugodni.

Hazudott. Apja meg fogja ölni. Emlékszik mekkorát kapott, egy gyermeki hazugságért. Nem akarja, hogy megverje az apja. Csak fogja a fejét. Gyötri a bűntudat, ha nem szól abból nagy baj lehet, ha szól akkor is. Ebből a gondolatból a fájó keze szakítja ki. A leizzott cigaretta megégette a kezét. Morogva veszi a szájába fájó ujjait.

A buliba egyre több fiatal érkezett. Már egész nagy tömeg van az udvarban. Német meg percekig keresi szemével a tömegben testvéreit, hiába. Ekkor jutott eszébe mit nem hozott. A fejére csap, sose volt ekkora idióta. Semmit nem hozott, amivel elfoglalhatja magát. A tömegbe esze ágába sincs bemenni. Csak egy gombos telefonja van. A háttérben pedig olyan zene megy, ami nincs ínyére. Egyre szarabbul érzi magát.

Újabb cigarettát gyújt meg. Csak ne legyen pánikrohama. Az egész teste remeg. Mintha valaki figyelné. Körbenéz, de nem lát senkit. Pedig határozottan érzi, hogy valaki van itt, aki figyeli. - Megőrültem. - Mondja magában. Pedig a két személy tényleg ott van. Kivételesen nem egymással civakodnak. Árnyékként őrzik egyesült magukat, készen állva minden pillanatra, amikor neki, vagy inkább maguknak szüksége lenne valamelyikük segítségére.