Egy Másért

9.Ez nem történhetett meg!

Semmi bajom a Románokkal! Csak kellett egy "gonosz" és a fandom szeret sztereotipizálni.

Magyarék megérkeztek a buli helyszínére. Egész szép tömeg gyűlt már össze. A zene tombol, a fiatalok jól érzik magukat. A fél szemű úgy döntött megrohamozza az italpultot. Túl rég kapott szervezete alkoholt. Ilyenkor, pedig szeret túl sokat kérni. A pult körül észrevett egy ismerős alakot. Oroszország vedelt éppen valamit.

- Melyik a legjobb? - Érdeklődik. Végignéz a színes italokon.

- Egyik sem az igazi. - Megadóan megrázza a fejét. - Ebbe  a melegrózsaszín színűben van a legtöbb alkohol, de ez finomabb. - Emeli meg a kezében lévő üveget.

- Azok a sörök, ott az asztal végén?

- Gyümölcsösek.

- Szerintem az Magyarnak tökéletes lesz. - Mondja Lengyel, félbeszakítva a társalgást. - Mert nem akarsz lerészegedni, igaz.

- Igen. - Bólint rá az említett. - Kösz, majd  még röffenünk!

Elvettek egy-egy gyümölcsös sört. Nemsokkal utána összefutottak Antonnal és Ausztriával. Sokáig beszélgettek, főleg arról, milyen az oroszokkal. Ausztria sokat kérdezett Magyar Népköztársaságról és az otthoni helyzetükről. Ausztriát valamikor elragadta Szlovénia táncolni.

- Sziasztok. - Tűnik fel a semmiből Románia. Mint valami régi ismerős karolja át Magyar vállát, aki rögtön le is veri magáról a kezét.

- Hogyhogy beengedtek? - Érdeklődik Magyar. Ellenségesen néz a másik fiúra. Furcsa denevérszárnyakkal látnia, de ez csak még jobban idegesíti. "Valami titokzatos" módon Erdély jut eszébe minden alkalommal, amikor Románia a közelben van.

- Ezt én is kérdezhetném. - Áll Magyarral szembe. Aztán lenyomja a hun kezével együtt a sörösüveget az asztalra. - Talán még nem ismernek annyira, hogy tudják minden ingyen mozdíthatót viszel.

- Ne keresd a bajt Románia! - Szól rá a veszélyt megérezve Lengyel.

- Örülj, amíg nem ismernek fel, ha tudnák mekkora területeket lopsz szemérmetlenül, már rég kiraktak volna. - Vág vissza a hun. Farkas szemet nézve állnak egymástól alig 10 centire. Hiába magasabb a denevérszárnyas ország, a félszemű nem fél tőle.

- Fejezzétek be! - Szól bele Anton is. Románia elmosolyodik és elmegy. Egészen addig, amíg el nem tűnik a tömegben, érzi utálója perzselő tekintetét a háta közepén.

- Eljöttünk magunkat jól érezni. - Sóhajt Lengyelország.

- Ugyan, testvérem! Te mondtad: Ne törődjünk vele mit mond! - Legyint Magyar. Nagyot kortyol az italába. - Érezzük magunkat jól! - Kiált. Antonnak megérkezett a barátnője, így ő elszakadt a társaságtól. Csak a két jó barát maradt.

- Ő ott Horvátország? - Mutat Lengyel a tömegben a szláv országra. Éppen Ciprussal beszélget. A két elválaszthatatlan barátnő.

- Igen. - Bólint rá Magyar. Kiürített üvegét a szelektívbe hajítja. - Kosár! - Örül a fejének.

- Szerintem bejössz neki. - Erre Magyar lefagy. 2 éve nincs barátnője, aminek megvan az oka.

- Honnan veszed? - Érdeklődik kételkedve Magyar.

- Külső szemlélő vagyok, jobban észre veszem mint te! - Finoman megböki barátja homlokát. - A múlt miatt ne rágódj! Érettebb vagy.

- Attól még, lehetek ugyanolyan kanos. - Szinte ösztönből nyúl a szeszes italok felé. Teste csak alkohol segítségével tud fájdalmas dolgokról beszélni, és felejteni. - Félek, hogy elszúrom, hogy visszaesem, hogy fájdalmat okozok. Ráadásul külső szemlélőkém, mi van, ha tévedsz?