Egy Másért

27. Düh vagy beletörődés?

"Különkiadás" Szovjet és Reich szemszögéből.

- Apa! - Siet orosz a kocsihoz, ahol a többiek már várják. - Kazahsztán lelépett.

- Tessék? - Néz egy nagyot az apuka. Orosz beszáll a kocsiba és mindenféle magyarázkodás nélkül mutatja a lehetséges utat. Azonban mintha az ország felszívódott volna. Sehol sem találták, érték utol, semmi.

- Most? - Érdeklődik a hazafelé úton Russia.

- Felhívom nagyapádat, szólok Reichnak és megnézzük Ukrajna vajon otthon van-e még. - Sorolja a teendőket halál nyugodtan Szovjet.

- Komolyan elhiszed, hogy egy helyben maradt? - Érdeklődik gúnyosan.

- Russya! Más hangnemet. - Szól rá az apja, mire a szólított elhallgat. - Kérdésedre a válasz pedig: Az életemet rá, hogy nincs a szobájába.

- Ha ezt tudná. - Ezután meg sem állnak hazáig. Mindenki kiszáll a kocsiból és megindul a dolgára. A két legmagasabb szláv az emeletre megy, ahol rögtön megpillantják a nyitott ajtókat.

- Szépen kipakolt. - Jegyzi meg Belarussia az üres szobát nézve. Ekkor Szovjetnek eszébe jut a félretett pénze. Elsötétült tekintettel viharzik a halójába, előkapja a pénzköteget a rejtekhelyről és minden bankót pontosan megszámol.

- Szerencséd. - Gondolja magában. Nem tudja mit tett volna Ukrajnával, ha lenyúlja a pénzt. Legalább ennyi gerinc volt fiában. Ha más nem is nagyon... Visszarakja a pénzt, majd lemegy a nappaliba, ahol bekapcsolja a tv-t és a Forma1 nézése közben gondolataiba merül. Végül hoz egy döntést.

- Privet! [Szia!] - Szól bele fáradtan a telefonba.

- Hallo! Was passiert? [Szia! Mi történt?] - Érdeklődik a vonal túloldaláról Reich.

- Szülői tanácskozást kell összehívjak. Sürgősen. - Már kel is fel a kanapéról, hogy kocsikulcsait összeszedje és meginduljon párjáért. - Megyek érted.

- Klar*. Várlak. Tschüs! [Viszlát] - Köszön el Reich.

- Пока-пока! [Viszlát!] - Tesz hasonlóan Szovjet. Odahány valami; - Majd jövök! - öt a gyerekeknek, aztán kocsiba száll és meg sem áll a kórházig, ahol a kocsiba beszálló egy csókkal üdvözli.

- Mi történt? - Érdeklődik Third.

- A munka mára letudva, kölkök otthon és itt vagy. - Sorol fel pár dolgot Szovjet. - Ezek a pozitív dolgok. - Mély levegőt vesz. - Még mindig baromira fáj az egész hátam és nyakam, nincs bevásárolva, a mostohafiam kórházban és Ukrajna lelépett Kazahsztánnal. - Mondja egy levegőre.

- Menny el végre csontkovácshoz és masszőrhöz, akkor irány egy bevásárlóközpont, épp épül felfelé! Az utolsó információt meg még feldolgozom. - Fogja a fejét a német.

- Ukrajna lelépett és vitte az egész szobájukat. Kazahsztán meg utolsó órája után felszívódott. - Mondja el minden információját a szláv, halál nyugodtan.

- Remélem UN most akar majd meglátogatni. - Sóhajt egyet.

- Merjen tovább menni a küszöbömnél, ha azt mondom, hogy nem jöhet be. Még a betanított palotapincsijét is seggbe rugóm. - Mondja komoran. - Egyébként meg Ukrajna múlt 18. Azt csinál amit akar, én meg nem olyan szülő vagyok, akit érdekel, ha megégeti magát.

- Akkor a drog miért érdekelt? - Érdeklődik finoman Reich.

- Mert, ha megégeti magát, annak ő viseli a következményeit. Tanul a hibájából és ha van töke feláll és tovább megy. - Egy éles kanyarral fordul célegyenest egy bevásárló központ felé. - A drognak is ő viseli a következményeit, de nem tanul a hibából. Újra, meg újra visszaesik, egészen amíg nem fog tudni felkelni.