Egy Másért

22. Mindenki bocsánatot kér

Német mikor felébredt, majdnem szívinfarktust kapott. Hirtelen, amikor meglátta apja arcát, a régi Reich jutott eszébe. Nagyon megijedt, el is hátrált egy kicsit. Erre a mocorgásra kapták fel a szülők a fejük. Aztán a kezdeti adrenalin Németben alább hagyott és felfogta, hogy kórházban van.

- Német! Feküdj vissza, hívjuk az orvost! - Nyúl érte rögtön apja és visszafekteti az ágyra. Az orvos megjön és elkezdi a kivizsgálást. Kérdezgeti, figyeli az életfunkcióit, teszteli reflexeit.

- Rendben. Stabil. Kap még egy kis infúziót és megfigyeljük. - Mondja az aggódó szülőknek, akiknek a szívéről azért legördül valamennyi kő. - Benntartjuk megfigyelésen, próbálják meg nem felzaklatni. - A fiúra néz. - Ha bármi történik szóljanak. - Elhagyja a termet. Egy kis ideig csend telepedik a társaságra.

- Mi történt? - Kérdezi kicsit félve. - Az utolsó emlékem, hogy USA lenácizott. - Szovjetre néz, mivel apja az ágyán könyökölve temeti két tenyerébe arcát. Még fel sem nézett a kérdésre.

- Úgy hívtak, fel, engem az iskolából, apádat már a kórház, hogy rohamod volt. - Meséli letörten a férfi. - Orosz, aztán részletezte a dolgokat. - Kicsit félre néz, aztán vissza. - 24 óráig kómában voltál.

Német fogni kezdi a fejét. El sem hiszi. És, ha nem ébred fel...? Halálfélelme lett, pedig most lett túl az egészen. Legszívesebben sírna. Pár kósza könnycsepp meg is szökik. Az ijedség szép lassan elpárolog. Egy kezet érez meg a vállán. Mikor felnéz látja apját. Neki is könnyesek a szemei.

- Úgy megijedtem. - Egy ölelésbe vonja a fiatalabbat, aki viszonozza a gesztust. - Ne csináld ezt meg velem többször!

- Nem tervezem. - Szorosan ölelik egymást. Olyan jól esik Németnek ez. Apja sosem viselkedett vele így. Alig ölelte, nem, hogy könnyezni látta. - Örülök, hogy megváltoztál. Bocsánat, azokért, amiket a fejedhez vágtam, főleg az első napon.

- Jogosak voltak. Azonban örülök, hogy végre látod a változást, köszönöm. - Kibontakozik az ölelésből, csak, hogy fia szemebe tudjon nézni. - Jól, láttam benned a félelmet, amikor felébredtél? - Német erre nem szívesen válaszolna. Őszinteség.

- Igen. Bármennyit is változtál, az a 12 év nyomot hagy. - Megfogja Reich kezét. - Hirtelen jött, megijedtem. Bocsánat.

- Én bocsánat. Mindenért rosszért. - Ismét megölelik egymást. Hiába nem tud rajta változtatni, legalább éreztetni szeretne: megbánta. A végeztével pedig Reich egy puszit nyom a homlokára.

- Kisgyereknek érzem magam. - Zavartan fordítják el mindketten a fejüket. Csendbe burkolódznak.

- Reich, hív minket az orvos! - Töri meg a csendet Szovjet. Az apuka nehezen szakad el gyermekétől, de végül megindul a másik férfival.

~•×•~~•×•~~•×•~

- Russi. Akarom mondani Russia. - Megy oda a nagyszünetbe USA, az említetthez. - Bocsánatot szeretnék kérni, a viselkedésemért. - Várja a fiú reakcióját.

- Nekem is van miért bocsánatot kérni, ezért szerintem beszéljük ezt most meg. Emberien. - Elvonulnak az udvar egyik sarkába és most mindenféle kiabálás, fenyegetés, rágalmazás nélkül beszélik meg a dolgokat.

- Szeretnék Némettől is bocsánatot kérni. Ő itta meg az egésznek a legjobban a levét. Miattam... - Mardossa a bűntudat tettéért, elég rendesen.

- Elkísérhetsz délután. Reméljük ez egy gyors kóma lesz. - Tesz ajánlatot Orosz. USA bólint, amint a csengő megszólal. Immár, a párkapcsolatban két szünetet tartó országként mennek vissza a saját termükbe.