Egy Másért

14. Miért is nem halsz inkább meg?

- Mit szeretnél csinálni? - Kérdezi az ágyon ülő Lengyelország legjobb barátjától, aki idegesen járkál fel s alá a szobában, kezében egy üveg alkohol.

- Legszívesebben megölni. - Mondja idegesen Magyar. Imént mondta el a történetet az ágyon ülőnek.

- Miért ittál? - Kérdezi számon kérően a két színű.

- Mert, mert, mert, mert  -Próbál ésszerű választ találni a kérdésre, sikertelenül - egyszerűen kell!

- Önként és dalolva esel vissza az alkoholfüggőségbe? - Lengyel csak jót akar barátjának.

- Kérlek, tudom, hogy csak jót akarsz, de ne most... - Egy könny szökik a szemébe. Megtörve néz az üveg pálinkára. Lerakja az asztalára és leül a másik ország mellé. - Kétségbe vagyok esve, nem tudom mit csináljak és... és... egy kicsit részeg is vagyok.

- Akkor ezt most elnézem annyiban, hogy teljesen őszinte akartál lenni. - Átöleli barátja vállát, aki egy alig hallható köszönetet mond. - Szerintem szólj EU-nak, vagy ENSZ-nek.

- Törődnek azok velem? - Kérdezi szemrehányóan. - Ha szerencsém van perbe fogják, de nekem nincs erre pénzem.

- Legalább apádnak mondd el! A családod és az én véleményem kívül pedig úgyse adsz máséra. - Biztatja barátját a helyes döntésre. - Nem titkold, csak baj lehet belőle!

- Ezt még át kell gondoljam... - Mondja Magyar. Visszaöleli barátját. - Miért csinálta?

- Bárcsak tudnám. - Vonja meg a vállát a két színű. - Talán, csak fitogtatni akarja az erejét.

- Ez már nem az. Nem tudom mire vélni, de holnap lesz hozzá pár szavam. - Mondja fenyegetően. Már most élvezi, minden pillanatát.

- Sosem fogom megérteni ezt az agresszív részedet. - Rázza meg a fejét Lengyel. - Te vagy a legkirályabb ország, amikor nem a múltadba, vagy az agressziódba roskadsz. Ne adj isten, az alkoholba. De sajnos az idő nagy részében ezt csinálod.

- Bárcsak mondhatnám, hogy könnyen beszélsz. - Megvakarja a tarkóját. Mélyet sóhajt. - Azért köszönöm a bókokat.

- Igazán nincs mit, de jó lenne, ha többet is mondhatnák. - Lengyel is sóhajt. Csend telepszik rájuk. - A régmúlt miatt haragszol az egész világra?

- Talán... - Sóhajt ismét a kérdezett. Majd teljesen átöleli barátját és belefúrja mellkasába a fejét. - No homo... - Suttogja.

- Tudom, nem kell mondanod. - Öleli át Lengyel is. Ők mindig ott voltak egymásnak, mindig ott vannak és mindig is ott lesznek.  - Ha ezt Japán látná!

- Ne lássa! - Neveti el magát Magyar. Annyira feszült volt, de most, legjobb barátja karjaiban, megnyugodott. - Nem tudom eléggé megköszönni, hogy vagy nekem. Egy ilyen elbaszott országot is tudsz szeretni, mint-

- Ne merd kimondani! - Szól rá Lengyel. - Minden nappal csak jobb ország leszel. - Szorosabbá válik az ölelése. - Kérlek, szakadj el egy kicsit a múlttól.

- Nem megy! - Mondja fájó hangon. Lengyel pulcsijába kapaszkodik és fejére húzva az anyagot próbál elbújni a világ elől. - Te tudod a legjobban, mennyiszer próbáltam! De mindenki erre emlékeztet! - Pár könnycsepp gördül le az arcán. - Nem megy! - Zokog elkeseredetten.

- Kérj segítséget, egy olyantól, aki tud! - Finoman elkezdi simogatni Magyar fejét. Most teljesen egy anyának érzi magát. - Beszélj az apáddal, ő is ebben nőtt fel! Egy pszichológussal, aki apámnak is segített!

Magyar könnyes szemekkel merül gondolataiba. Igaza van Lengyelnek, de kitől kérjen segítséget? Szinte mindenki utálja! Nem, nem utálja mindenki. -Ezt csak te hiszed Magyar!-Próbálja meggyőzni magát. -A világ nem olyan rossz! Csak beképzeled magadnak!