Egy Másért

21. A kémiai összehoz, majd eltaszít

- Attól még, hogy kórházba juttatta Németet, USA jön a hét végén? - Kérdezi Észak Korea, miközben újra visszanézi a videót.

- Még nem tudom. - Mondja ingerülten Dél Korea. - Szörnyen érzi magát a történtek miatt.

- Előbb kellett volna gondolkodnia.

- Befejeznéd?

- Jól van na, annyit sértegetem szerencsétlent, hogy majd meghívom egy beszélgetésre Kínával!

- Szegény dili doki, elég vagy neki te. - Szól bele a párbeszédbe Japán.

- Anyád kihez jár? - Evvel kitör egy kisebb háború a két mostohatestvér között.

- BEFEJEZNI! - Jelenik meg az ajtóban Japán Birodalom. - Nem vagytok képesek csak egy nap nem össze veszni?

- Ha kihagynánk felborulna a  napi egyensúly. - Észak Korea elhagyja a szobát.

- Délután mész a lovardába? - Kiállt utána mostohaanyja.

- Ma nem. - Csapódik a fiú szobájának ajtaja.

- NE CSAPKODD AZ AJTÓT! - Emeli meg hangját a nő.

Ezt Észak már nem nagyon hallja. Hangszigetelt szoba varázsa. Leül az ágyra és előveszi Mr. Schokolate-t. Végre jól érzi magát. NDK valahol büszke lenne rá, valahol meg pörölne vele, amiért így bánik másokkal. El kéne mennie meglátogatni szegény Németet. Azért sajnálja a fiút. Még egy ok, amiért semmi pénzért nem egyesülne öccsével. Annyira nem értenek egyet semmiben, hogy nap mint nap ez történne velük. Tisztán emlékszik rá, amikor kettéváltak.

"""
[Epizód folytatása]

Koreát reggelente hangos ébresztő kelti. Mint minden nap. Már viszonylag megszokta. Három éve van ide bezárva. Felveszi fehér pólóját és szabadidő nadrágját. Aztán kimegy az ajtó elé sorakozni. Japán Birodalmi Hadsereg elmegy előtte. Mögötte, Koreával egy idős lánya, Japán. A fiú bevonul a sorba. Aztán a naphosszat tartó tanulás következik. Semmi változatosság nincs a napokban. A tananyag száraz. Egyáltalán nem élvezi az egészet. Visszavágyik a falusi házába, apjához, akit azóta sem látott.

Az órák után fegyverekkel gyakorolnak. Nem csak lőfegyverekkel, bár főként azokkal. Először nagyon megijedt, amikor elgördül a fegyver. Sokszor nyilaznak, kardoznak, de utóbbit főként Japán. Aztán megkezdődik a fizikai kiképzés. Változó mennyi időt töltenek el vele, de délután 4-re mindig végeznek. Kapnak egy kis szabad időt, majd 17 órától egészen vacsoráig tanulás. 19 órakor a vacsoraasztalnál ülnek. Fél nyolctól nyolcig van idejük elintézni a dolgaikat, például a fürdést és fogmosást.

Korea egy reggel fejfájásra ébred. Mintha szétszakadna a feje. Felül az ágyán és próbálja összeszedni a gondolatait. Közben észreveszi bal kézfejét, amin kis kék pontok éktelenkednek. Mintha valaki összefestékezte volna. Megpróbálja lemosni, ledörzsölni őket, de nem tágítanak. Az ajtó előtt sorakozva, szólt apjának, hogy nem érzi magát jól. Az iskola után, ezért megnézi a család orvosa. Magas láz, rossz közérzet, étvágytalanság. Beteg pihenőre lett ítélve. Az állapota napról-napra rosszabb lesz, míg nem egy hétre rá fel sem tudott kelni. Semmi étvágya, nem hajlandó enni, ezért infúzióra került. A szülők aggodalma pedig az egekben. A fájdalom morfiummal is csak nagyon nehezen enyhül.

Az estét csak a fájdalom társaságában töltötte. Egyre jobban érzi a testében felgyülemlő energiát, ami szétszakítani készül testét. Nagyon furcsa érzés, keríti hatalmába. Mint egy migrén, az egész testében. Nem is tudja hogyan aludt el. Talán valami csoda folytán. Reggel nem fájt semmije. Meghalt? Vagy végre normálisan hat a morfium? Olyan jó érzés ez, az egy hétnyi gyötrelmes fájdalom után! Viszont nem számított rá, hogy mikor kinyitja szemei saját magával fog szembenézni. Nagyon megijedt és fel is kiáltott, mire hasonmása is felébredt és ugyanígy tett. Elhátrált tőle az ágy bal sarkába. Az eredeti, aki az infúzió miatt nem juthatott messzire, az ágy jobb sarkába hátrál. Egy katona nyit be a szobába, hallván a nagy kiabálást, aztán a két egyforma személy láttán ki is hátrál. Másodjára az orvos, nevelőapja, nevelőanyja, mostohatestvére és .... apja (!) érkezik a szobába. Nem is tud megszólalni.